Szeged többet érdemel

Egy helyi vállalkozó, a függetlenként induló Nemesi Pál lehet ősszel Botka László, mostanában divatos fordulattal élve, legesélyesebb kihívója, derült ki tegnap.

Hajdúszoboszló, 2017. szeptember 13. Botka László, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) miniszterelnök-jelöltje érkezik a párt kihelyezett frakcióülésére Hajdúszoboszlón 2017. szeptember 13-án. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt Fotó: Czeglédi Zsolt Forrás: MTI

Egy helyi vállalkozó, a függetlenként induló Nemesi Pál lehet ősszel Botka László, mostanában divatos fordulattal élve, legesélyesebb kihívója, derült ki tegnap. Ehhez azonban gyorsan hozzá kell tenni: 2002 óta a fideszes B. került a legközelebb ahhoz, hogy elhódítsa Szegedet a szocialisták egyik nagy túlélőjétől, ám ő is csak a szavazatok 45,84 százalékát szerezte meg kilenc esztendővel ezelőtt. Adódik a kérdés: miért? Hogyan sikerülhetett Botkának és néhány társának átvészelnie a baloldal 2006 óta tartó lassú önfelszámolását?

Az egyik magyarázat szerint vannak eleve elkötelezett körzetek, vörös városok. Csakhogy Csepelen, Pécsett, Zuglóban és Miskolcon is termett már babér a jobboldalnak. Politikai predesztinációt feltételezni egy-egy választókerület esetében tehát nem szabad, noha társadalmi és gazdasági szerkezetük valóban befolyással bír a szavazások kimenetelére. Egyszerűbben megfogalmazva: más lesz a hiteles jelölt a téeszesítés traumájának emlékét máig őrző Taktafalván, mint a volt iparváros Balmazfelhévizen. Azaz a sikeres polgármester(jelölt)ek egyik titka a lokális beágyazottság; hogy a választóik a „mi kutyánk kölykeként” gondoljanak rájuk.

A DK-s (korábban MSZP-s) Hajdu Lászlóról, aki két részletben, összesen 18 éven át irányította a főváros XV. kerületét, például azt beszélik, rendszeresen feltűnt a helyi piacon, sportrendezvényeken, civil szervezetek jótékonysági báljain, de még misékre, istentiszteletekre is eljárt, s mindeközben azt is sikerült elhitetnie, hogy ő minden haladás motorja, a kudarcokért pedig mások, a politikai ellenfelei a hibásak.

És ezzel elérkeztünk egy következő toposzhoz, miszerint a Botkához hasonló balos-balliberális politikusok azért nyernek újra és újra, mert kivételesen tehetséges városvezetők, annyira jók, hogy az még a választók pártpreferenciáit is felülírja – de tényleg azok?

Alaposan végiggondolva, Szeged fejlődése nem kizárólag Botka Lászlónak köszönhető, hanem a város adottságainak – ideértve például a földrajzi elhelyezkedését vagy azt, hogy van egyeteme –, a kereskedőinek, iparosainak, egyszóval az öntevékeny polgárainak, a határain belül működő nagyvállalatoknak és nem utolsósorban a kormánynak, amely nem folytat bosszúpolitikát az ellenzéki vezetésű településekkel szemben. Akik behatóbban ismerik az önkormányzat ügyeit, azt is tudják, hogy a jelenleginél jobb, alkalmasabb vezetése is lehetne a településnek, Szeged teljesítménye ugyanis elmarad a lehetőségeitől. Botka viszont, a többi nagy túlélőhöz hasonlóan, kifinomult manipulációs készséggel rendelkezik – meglehet, ez az egyetlen „szuperképessége”, és ezért fordulhat elő, hogy az eredményei, függetlenül attól, hogy éppen valósak vagy színleltek-e, sokak számára hihetők.

Az pedig, hogy mit hiszünk, néha fontosabb a valóságnál. Ebből a tételből a polgári oldal kétszeresen is kapott leckét: előbb 2002-ben, amikor az első Orbán-kormány tagadhatatlannak tűnő teljesítménye az országgyűlési választásokon kevésnek bizonyult a szocialista–szabad demokrata tandem hazudozásaival és a „jóléti rendszerváltás” ígéretével szemben. Másodszor pedig 2006 tavaszán: míg korábban azt nem sikerült a választók nyelvére lefordítani, hogy minden ellenkező állítással szemben jó irányba tart az ország szekere, akkor meg azt nem, hogy Gyurcsány Ferenc vezetésével szakadékba rohan. A valóság tehát mindkétszer messze állt attól, amit a választók többsége pillanatnyilag igaznak vélt.

S hogy mi következik ebből? Leválthatóak-e a baloldal nagy túlélői, mondjuk Botka László? A válasz szinte bizonyosan igen – feltéve, hogy Nemesi Pál és támogatói kemény munkával meg tudják győzni a választókat arról, hogy Szeged többet érdemel.