Van máááásik!

Aztán jött a másik ellenzéki mantra: nincs elég lélegeztetőgép. Kiderült, hogy van 2560, és még jön egy csomó. Ez nagyjából 60 ezer megbetegedésig elegendő. Ekkor átálltak másra.

Bayer Zsolt Fotó: Katona_Vanda

„Mit állsz oly szótlan, mondd, mit borzadasz? Tragédiának nézed? Nézd legott komédiának s múlattatni fog.”

Lucifer üzen nekünk imigyen Az ember tragédiájában. Veszélyhelyzet, koronavírus, karantén idején helyesen tesszük, ha megfogadjuk ezt a tanácsot, már ha a hazai ellenzéket (és persze a brüsszeli idiótákat) nézegetjük.

Ezek tényleg olyanok, mint Eötvös Gábor volt, az imádni való zenebohócunk, akitől akárhány zeneszerszámot vettek el, mindig elő tudott húzni egyet a kabátjából, és közölte, hogy „van mááásik!”. (Az iménti mondat ne tévesszen meg senkit, az „imádni való” kitétel semmiképpen sem vonatkozik erre a bagázsra!) Szóval az a helyzet, hogy ezeknek tényleg mindig van egy mááásik. Ötletük.

Azzal kezdték, hogy a kormány el van késve. Mert mindig mindent később vezet be, mint a fényességes, művelt Nyugat.

Erre vonatkozóan álljon itt néhány tény:

Veszélyhelyzet kihirdetése (az első regisztrált esetet követően): Magyarország: 7. nap; Lengyelország: 9. nap; Csehország: 13. nap; Belgium: 37. nap; Spanyolország: 45. nap. (De például az olaszok az első beteg regisztrálása után 38, a britek 52 nappal hirdették csak ki a karantént!)

Iskolák, egyetemek bezárása: Csehország: 10. nap; Magyarország és Lengyelország: 12. nap; Ausztria: 21. nap; Olaszország: 34. nap; Németország: 45. nap; Franciaország: 52. nap.

Éttermek bezárása, csoportos rendezvények korlátozása: Magyarország: 13. nap; Lengyelország és Ausztria: 14. nap; Olaszország: 37. nap; Spanyolország 44. nap; Franciaország: 54. nap.

Határok lezárása: Lengyelország: 10. nap; Magyarország: 13. nap; Csehország: 15. nap; Spanyolország 45. nap; Németország 49. nap; Franciaország: 56. nap.

Mindeközben azt hallgattuk folyamatosan, hogy elkéstünk a veszélyhelyzet kihirdetésével, az éttermek és iskolák bezárásával, a határok lezárásával. Ami végül is igaz, hiszen már tavaly bezárhattuk volna az iskolákat és az éttermeket a határokkal együtt, mondjuk, ha Orbán Viktornak látomása támad, és előre tudja ezt az egészet. De akkor az lett volna a baj az ellenzék szerint, hogy megőrült, amikor pedig bekövetkezett volna a dolog, mindjárt átváltottak volna arra, hogy elkésett. Kicsit nehéz a kedvükre tenni. Kérdés: kell-e egyáltalán?

Aztán jött a másik mantra: nincs elég lélegeztetőgép. Kiderült, hogy van 2560, és még jön egy csomó. Ez nagyjából hatvanezer megbetegedésig elegendő. Ekkor átálltak arra, hogy a lélegeztetőgép semmit nem ér, mert kell hozzá pszichológus, dietetikus és gyógytornász is.

Aztán jött a maszk. Mert az sincs. S amikor leszállt Ferihegyen az óriásgép, fedélzetén hárommillió maszkkal, Tordai Bence elmondta a tévében, hogy bukó a kormány, mert még maszkot sem tudott szerezni Kínából, bezzeg a csehek tudtak. A keleti nyitás, lám, teljesen értelmetlen és csőd. (A hárommillió maszk Kínából jött akkor éppen, egyéb felszerelésekkel egyetemben.)

Ma pedig nyilván a kijárási korlátozásokkal késtünk el.

S ha holnap a kormány mindenkinek kiutal majd ezermillió forint költőpénzt, és a miniszterelnök személyesen kihord minden állampolgárnak egy gyémánt nyakéket, akkor jönni fog az ellenzék, hogy egyrészt elkéstünk, másrészt a gyémánt nyakékek foglalata könnyen eltörik. (Tényleg! Vajon Hadházy mikor fog sajtótájékoztatót összehívni, hogy a kormány nem írt ki szabályos, nyílt közbeszerzést a lélegeztetőgépek beszerzésére?)

Ebből az egészből pedig a fentieken kívül egy tanulság vonható le: az ellenzéknek sürgősen szüksége van pszichológusra. Ha nincs elegendő, megteszi egy jó erős bácsi is, főleg, ha van nála egy baseballütő…