Üzennek-e a földönkívüliek?

Az emberiséget ősidők óta izgatja a földön kívüli értelmes lények létezésének kérdése. A rádiócsillagászat második világháború utáni elterjedésével párhuzamosan eluralkodott az a vélekedés, hogy ha léteznek egyáltalán értelmes földönkívüliek, és üzenni akarnak nekünk, akkor ezt a legkönnyebben rádiójelzések segítségével tehetik meg. A kapcsolatfelvétel érdekében tett első emberi próbálkozások a 60-as években kezdődtek a világ nagy rádiótávcsöveivel.A programot a földön kívüli értelem keresése (Search for Extraterrestrial Intelligence) angol rövidítése alapján a SETI betűszóval jelölték. Két évtizednyi eredménytelenség után a NASA az Egyesült Államokban megvonta a támogatást mindenféle SETI-tevékenységtől, a munka alapítványok támogatásával és kisebb részben más országokban folytatódott.A munka legköltségesebb része a nagy rádiótávcsövek működési idejének lefoglalása, ezért a SETI kutatói hamarosan kompromisszumot kötöttek a takarékosság jegyében. Minthogy fogalmunk sincs róla, milyen irányból várhatjuk a jeleket, teljesen mindegy, hogy az égbolt melyik része felé néz a rádiótávcső adatgyűjtés közben. Úgy döntöttek tehát, hogy az adatgyűjtőt „potyautasként” rászerelik egy nagy rádiótávcsőre, és folyamatosan végzik a megfigyeléseket, függetlenül attól, hogy a távcső – mindenkori tudományos programjának megfelelően – az égbolt melyik részét tanulmányozza. Ha viszont nem kötötték le a drága távcsőidőt, célszerűnek látszott a világ legnagyobb rádiótávcsövére felkérezkedni. Így esett a választás a 300 méter átmérőjű arecibói (Puerto Rico) rádiótávcsőre, annak ellenére, hogy méreténél fogva ez a távcső nem mozgatható, ezért csak az égbolt mintegy 30 százalékát képes végigpásztázni.Sajnos azt sem tudjuk, milyen hullámhosszon számíthatunk az esetleges üzenetre, ezért jobb, ha minél több frekvenciát tudunk rögzíteni egymástól függetlenül. Az elektronika fejlettsége ma már lehetővé teszi, hogy – a SERENDIP elnevezésű program keretében – 168 millió csatorna, azaz ennyi független frekvencia adatait rögzíthessük. A kutatók azonban komoly nehézséggel találták szembe magukat: a rendelkezésükre álló számítógépes kapacitás messze nem volt elegendő az óriási adathalmaz átvizsgálásához.Márpedig a SETI-kutatás sokak szerint olyan, mint a tű keresése a szénakazalban: hatalmas mennyiségű, érdektelen adathalmazban kellene rábukkanni az igazán érdekes információra. Ehhez ki kell szűrni a természetes eredetű jeleket, amelyek a rádiócsillagászati kutatás tárgyát képezik. Ugyancsak érdektelenek a nyilvánvalóan földi eredetű mesterséges jelek. Ami mindezek után a háttérzajból kiemelkedő jelként megmarad, azt lehet elemezni különféle statisztikai módszerekkel, és eldönteni, lehet-e földön kívüli és mesterséges eredetű.Nos, ekkor született meg a nagy ötlet, amely szerint a számítógépes világháló nyújtotta lehetőségeket kihasználva bekapcsolódhatnának az adatfeldolgozásba az erre vállalkozó amatőrök. A program a SETI@home, azaz a SETI otthonról nevet kapta. A munkához szükséges programot a SETI Intézet honlapjáról (http://setiathome.berkeley.edu) az interneten keresztül bárki letöltheti a számítógépébe. Ezután a program lehívja a néhány száz kilobyte nagyságú első adatcsomagot, és megkezdi a munkát.Az adatfeldolgozás gépünk sebességétől függően néhányszor tíz órát vesz igénybe, eközben természetesen nincs szükség az internetkapcsolat fenntartására. A program képernyővédő üzemmódban működik, tehát csak akkor indul el, ha legalább néhány percig nem használjuk bekapcsolt számítógépünket. Nagyobb teljesítményű számítógépen az éppen végzett munka közben a háttérben is futhat a feldolgozás. A program kijelzi, hogy mikor és az égbolt melyik részéről érkezett rádiójeleket kaptunk elemzésre, továbbá folyamatosan figyelemmel kísérhetjük a munka előrehaladtát. Ha kikapcsoljuk a gépet, másnap a program ott folytatja az adatfeldolgozást, ahol azelőtt abbahagyta. A számítás végeztével az eredményeket automatikusan a SETI Intézetbe továbbítja, és lehívja az újabb adatcsomagot. Csupán erre a néhány percre kell ismét megteremtenünk az internetes összeköttetést gépünk és a SETI Intézet között.Természetesen a programszervezők pontosan nyilvántartják, ki melyik adatcsomagot kapta meg feldolgozásra. Ha tehát sikerülne mesterséges eredetű, földön kívüli jelekre bukkanni, akkor a világrengető felfedezés dicsőségéből az is részesedne, akinek a számítógépe rábukkant a gyanús jelsorozatra.A programban részt vevők száma minden elképzelést felülmúl. Almár Iván a program megindítása előtt megjelent, A SETI szépsége című könyvében még azt írja, hogy „a feladat nem csekély, mert 50 ezer személyi számítógép bekapcsolódására számítanak”. Az optimistábbak úgy gondolták, hogy ez a szám akár a 100-200 ezret is elérheti. Ehhez képest a tavaly májusban elindított programhoz év végéig világszerte több mint másfél millióan csatlakoztak a világ 224 országából. Ezzel a SETI@home lett minden idők legnagyobb tömegeket megmozgató kutatási programja.A program kétségtelenül legfontosabb vonása – amely egyben a laikusok széles tömege számára vonzerőt is jelenthet -, hogy a részvételhez semmiféle előképzettségre nincs szükség. Nem kell érteni sem a rádiócsillagászathoz, sem a földön kívüli értelem keresésének technikai vagy elméleti kérdéseihez, de még a számítástechnikához is csak alapfokon, felhasználói szinten. Az önkéntesek ugyanis valójában nem kutatómunkát végeznek, csupán „kölcsönadják” számítógépük memóriájának és kihasználatlan kapacitásának egy részét a tudományos program részére. Ily módon a másfél millió ember 125 ezer évnyi számítógépidővel járul hozzá a program sikeréhez.De vajon mi az értelme mindennek? Nos, elsősorban természetesen az, hogy esélyt adjon nemcsak a kutatóknak, hanem az egész emberiségnek arra, hogy megszülethessen a tudomány történetének egyik legjelentősebb felfedezése: rábukkanjunk egy földön kívüli civilizáció akarva vagy akaratlanul felénk sugárzott rádiójelzéseire. Mindemellett – ismét Almár Iván említett könyvéből idézve – „az is fontos, hogy a SETI@home révén több tízezren érzik majd a magukénak a SERENDIP programot, hatalmas érdeklődő tömeget állítva a SETI-kutatások mögé. Ez pedig alapvető jelentőségű e kutatások jövője szempontjából.”A SETI Intézet fent említett honlapján naprakész statisztikai összegzéseket találunk a nagyszabású nemzetközi kutatási program helyzetéről. Ebből megtudhatjuk például, hogy a program elnevezését akár ki is bővíthetnénk: SETI nemcsak otthon, hanem a munkahelyen és az iskolában is, hiszen a résztvevők 70 százaléka otthoni, 25 százaléka munkahelyi, 5 százaléka pedig iskolai számítógéppel kapcsolódik be a munkába. Kiderül az is, hogy a bedolgozók 49 százaléka, több mint 700 ezer önkéntes munkatárs jelentkezett az Egyesült Államokból, ők végezték el a munka 58 százalékát.Szép számmal vesznek részt a munkában magyarok is. A múlt év végéig több mint ötezren jelentkeztek, számítógépeikkel összesen 360 évnyi munkaidővel segítették a kutatást. Nekik köszönhetően a nemzetek versenyében hazánk a 26. helyen áll. A leglelkesebb hazai résztvevők – eddig több mint háromszázan – csoportja a klub jellegű csapatok versenyében a 33. helyen áll. Honlapjukon (http://seti.index.hu) a SETI@home program működésének magyar nyelvű leírásán kívül számos érdekes információt találunk a SETI-kutatással kapcsolatban is.