A férfi, aki madárnak képzeli magát, és a legdögösebb metálénekesnő – öt izgalmas klubkoncert az ősz folyamán

A fesztiválszezon ezzel a hétvégével lezártnak tekinthető, azonban rendhagyó módon a következő hónapokban jobban fog pezsegni a rockzenei élet, mint a nyáron. Visszatér a mára már szinte klasszikusnak nevezhető The Rasmus, de mások mellett a női Marilyn Manson és egy indiai sztárbanda is a fővárosba érkezik.

A rock és metál rajongói igazán nem panaszkodhatnak az őszi felhozatalra, a Papp László Sportarénában és az MVM Dome-ban olyan előadók váltják egymást, mint a Disturbed, a Megadeth, a Three Days Grace, a Parkway Drive vagy a Rammstein énekese, Till Lindemann. Összeállításomban azonban a kisebb klubokra fókuszáltam, amelyeket szintén A kategóriás együttesek töltenek meg: érkezik a finn The Rasmus, a nemrég az Iron Maiden előtt bizonyító Halestorm, és nem egy koncert esetében az előzenekar még izgalmasabb is, mint a főprodukció.

A The Rasmus a 2000-es évek elején még a Sziget főfellépője volt, de manapság is magabiztosan töltenek meg klubokat. Forrás: Facebook

We Came As Romans – október 8., Dürer Kert

A We Came As Romans a 2010-es években a metalcore egyik nagy reménysége volt, azt gondoltam, hogy akár a Bring Me The Horizon magasságába is emelkedhetnek, olyan remekül működött a dühösen ordibáló Dave Stephens és a már-már angyali hangú Kyle Pavone kontrasztja. Aztán szinte napra pontosan hét évvel ezelőtt utóbbi meghalt drogtúladagolásban, mindössze 28 évesen, a banda pedig úgy döntött, nem pótolja az énekest, így azonban egy időre elvesztették azt a karakteres hangzásukat, ami jellemezte őket, és szinte érdektelenné váltak számomra. Stephens viszont azóta valószínűleg nem kevés énekórára járt, mert a nemrég megjelent friss albumukon a hörgés mellett a lágyabb részek is tisztán kijönnek a torkán. És érdekes módon a Spotify-lejátszások tekintetében az együttes sikeresebb jelenleg, mint a klasszikus felállásban.

Viszont már csak Kyle emléke előtt is tisztelegve, az új számok helyett álljon itt egy régi klasszikus.

Enter Shikari – október 29., Dürer Kert

Az elektronikus zene sokáig egyáltalán nem volt a kenyerem, még a Prodigy vagy a Pendulum sem fogott meg, pedig az ő rajongóbázisukat nem kevés rocker is gyarapította, az Enter Shikari viszont elkezdte megtörni ezt a távolságtartásomat. Az említett műfaj elemei olyan természetességgel vegyülnek a dalaikban a metalcore-ral, mintha mindig is egy stílusirányzat lett volna, élőben pedig 

a szinte irodai alkalmazottra emlékeztető énekesből előjön a vadállat. A Szigeten például átlendült egy színpad mellett parkoló autó tetejére, hogy ott ugráljon, máskor a hangosítóládákkal szánkázott, mintha csak gördeszkák lennének.

Huzamosabb ideig egyébként magyar barátnője volt, talán ennek is köszönhető, hogy állandóan visszajártak hozzánk: eddig tizennyolc koncertet adtak az országban, nemcsak a fővárosban, hanem a vidéki fesztiválokat is végigjárták. És bár odahaza Angliában megtöltötték a Wembley-t, úgy tűnik, nem akarnak elszakadni a gyökereiktől, mert a jelenlegi turnén szerte a kontinensen kisebb klubokban lépnek fel.

És mint az összeállítás több későbbi pontján, ezúttal is hasonló figyelmet érdemel az előzenekar. DeathbyRomy jelenleg úgy tör fel, mint a talajvíz, a Bring Me the Horizon, Marilyn Manson, Lady Gaga és számos egyéb extravagáns előadó stílusjegyeiből táplálkozó 25 éves kaliforniai énekesnő a sokmilliós Spotify-lejátszások alapján is megkerülhetetlen jelenséggé kezd válni a kortárs metálban.

Halestorm – november 6., Barba Negra

Ha a Linkin Park egy férfi frontemberrel pótolta volna Chester Bennington hiányát, akkor most bátran ki lehetne jelenteni, hogy Halestorm a generációjának a legsikeresebb női énekeses metálbandája. Pedig nem találták fel a spanyolviaszt, egyszerű, régivágású, de rendkívül dögös klasszikus rock ’n’ roll dalokat írnak vaskosabb gitárhangzással. Lzzy Hale pedig amellett, hogy nyilvánvalóan vonzó jelenség, a koncerteken nemcsak a külseje, hanem a hihetetlen karizmája miatt is nehéz levenni róla a szemünket. Ha pedig kiereszti a hangját, megrepednek az arénák falai is.

Az együttes számos alkalommal járt nálunk, felléptek a Szigeten, de előzenekarként a Black Veil Brides, az Iron Maiden és az Alter Bridge vendégeként is. Ekkor interjút is készítettem a zenekar dobosával, aki egyébként az énekesnő testvére, és rendkívül szimpatikus és szerény figura.

Most azonban első alkalommal láthatjuk őket főfellépőként, és ezúttal ők hoznak magukkal egy érdekes előzenekart. 

A Bloodywood ugyanis az egyik legszürreálisabb mainstream siker. Az indiai együttes úgy hódította meg a világot, hogy hindi/pandzsábi nyelven énekelnek, és a metált a saját népzenéjükkel vegyítik.

The Rasmus – november 15., Barba Negra

A kétezres évek elején az amerikai nu metál és pop-punk szinte turalta a zenei televíziókat. Kevés európai banda tudott labdába rúgni az invázió mellett, aki azonban akkoriban követte a trendeket, kizárt, hogy nem hallotta százszor a tévé mellett a rádiókból, de még a plázákban is állandóan üvöltő In The Shadows című számot. A finn The Rasmus tulajdonképpen a HIM mainstreamebb, slágeresebb, könnyedebb verziója volt, és hirtelen olyan sikeresek lettek, hogy a Sziget Fesztiválon 2004-ben és 2006-ban is főfellépők voltak. Lauri Ylönen énekes pedig tinilányok millióinak a szívét hódította meg. Sokat adott a külsőségekre, a hajába tollakat illesztett és – mivel nem kételkedek az ép eszében, ezért szerintem csak a médiahack kedvéért – többször azt nyilatkozta, madárnak képzeli magát.

Aztán amilyen gyorsan jött a siker, olyan iramban szorultak háttérbe, viszont amikor a legnépszerűbb, Dead Letters című albumuk 20 éves jubileuma alkalmából turnéra indultak, kiderült, hogy nem kevés rajongójuk tartott ki mellettük; nálunk is telt házat prezentáltak a Barba Negrában. Mivel az említett lemezükön mindegyik szám sláger, ezért valószínűleg ugyanazok a dalok adják majd a koncert gerincét, mint legutóbb, de közben nyilván a jövőbe is tekintenek, és a szeptember 12-én megjelenő Weirdo című albumukról is válogatnak majd.

Viszont ami miatt igazán izgalmas számomra ez a koncert, hogy az előzenekaruk a The Funeral Portrait. A banda nevét az utóbbi időben egyre több amerikai rockfesztivál plakátján láttam, egyre nagyobb betűkkel. Odaát kezdenek befutni, és nem érdemtelenül: rendkívül hatásosan vegyítik a metalcore-t, az emót, a klasszikus rockot, ha így folytatják, egy nap még az új My Chemical Romance is lehet belőlük.

Hanabie – november 23., Dürer Kert 

Szinte még fel sem szállt a repülőjük, de a Sziget fesztiválos fellépésük után máris visszatér a Hanabie. Miként az óbudai koncertjükről írtam, pont olyan számokat tolnak, mint az elmúlt évek egyik legkülönlegesebb sikertörténete, a Babymetal, hiszen ez is egy női tagokból álló japán metálbanda, az anyanyelvüket angollal vegyítik a dalaikban. És bár kulturális híd nem épült közöttünk, azok a rajongók, akik augusztusban kihagyták őket, nem fognak csalódni az együttes élő teljesítményében. Megdöbbentő volt látni ugyanis, hogy 

a ránézésre tizenéves, negyvenkilós énekesnő torkán úgy jön ki hörgés, hogy egy nagydarab rocker is megirigyelné, már amikor a technika megengedte, a koncert egy pontján ugyanis elszállt a mikrofonja,

 de ilyen baki valószínűleg nem lesz a Dürer Kertben.

Borítókép: Halestorm (Forrás: Facebook)