Hosszú álom

1979. november 1-jén, a halottak napján látták meg a napvilágot, ebből az alkalomból október utolsó hétvégéjén tizenegy kiváló koreográfia részleteit láthatták a Győrbe zarándoklók: az utóbbi tíz év legnagyobb sikereiből összeállított gálaműsorral ünnepelte megalakulásának huszadik születésnapját a Győri Balett társulata.Alakulásuk története mára legendává érett. Az Állami Balettintézet tizenöt végzős növendéke elhatározta, együtt maradnak az iskola befejezése után is. Elementáris hatást gyakorolt rájuk a fővárosban látott, Béjart műveiből összeállított est, így érthető módon az éppen hazalátogató Markó Ivánt kérték fel vezetőjüknek. Egyik évfolyamtársuk győri volt, s hírt hozott az újonnan épülő színházról. A hivatalos kultúrkormányzat nem támogatta sem a növendékek együttmaradását, sem azt, hogy Győrben balett-társulat létesüljön. Akkoriban kísérletező együttesek igen kivételes esetben jutottak csak színpadhoz. A kortárs tánc egyik képviselőjének az Eck Imre vezette Pécsi Balett számított. A győri társulat táncosai számára az első közös évtized a tanulás jegyében telt. Megadatott számukra, hogy kijussanak a keleti blokkból, s nyugaton a saját szemükkel láthassák az addig csupán hírekből ismert modern tánc- és mozgásszínházi produkciókat. A második tíz évnek – a rendszerváltozásnak köszönhetően – már nem egyeduralkodó együttesként vágtak neki. Két legközvetlenebb konkurensnek a néhány éve létrejött, Imre Zoltán vezette Szegedi Balett, valamint az újjáalakult Pécsi Balett számított. E két együttes mellett azonban gombamód szaporodtak az alternatív táncszínházi társulatok, akik a kortárs mozgásművészet legújabb és legjelentősebb eredményeit kamatoztatták munkáikban. „Minden addiginál fontosabb lett a tánc szerepe, ugyanis a prózai színházak innen merítettek inspirációt” – emlékszik Kiss János, a Győri Balett igazgatója. – „Többször javasolták, hogy változtassunk nevet, mivel a balett jelző meghatározó skatulyát erőltet a társulatra, miközben produkcióink ettől távol kerültek.” A pápa magyarországi látogatása alkalmából a püspöki kar felkérte Markó Ivánt, hogy koreografáljon egy ünnepi előadást a Népstadionban. 1990 májusában, az évad végén Markó távozott együttese éléről. Koreográfus és szellemi vezető nélkül maradt a társulat. „Teljesen váratlanul ért minket, hogy felkeresték az együttest, és megkérdezték képesek vagyunk-e megcsinálni az előadást Iván nélkül. Nem rendelkeztünk semmiféle koreográfiai gyakorlattal, de mégis belevágtunk. Természetesen a Szent Margit legendája című produkció létrejöttében meghatározó szerepet játszott Gombár Judit díszlet- és jelmeztervező.” A következő évad első bemutatójaként, a Gulliver úr utazásainak műsorfüzetében olvashatjuk a következő sorokat: „A Gulliver úr utazásai a mi tükrünk, a Győri Balett tükre. Megmutatja azt a megélt tanulságot, hogy a törpék nem olyan kicsik, az óriások nem olyan nagyok, mint amilyennek képzelik magukat.” A produkció elsöprő sikere bizonyította, hogy az együttes töretlen akarattal és tehetséggel képes folytatni a munkát. Az első tíz évben kizárólag Markó Iván koreografált, így kilencvenegytől az együttes táncosai – Bombicz Barbara, William Fomin és Demcsák Ottó –, akik addig kizárólag a színpadi szereplésben valósították meg művészi elképzeléseiket, előzetes gyakorlat nélkül vitték színre előadásaikat. Emellett keresni kezdték a világban azokat az alkotókat, akik az együttes stílusát szem előtt tartva képesek koreografálni. Így jutottak el Robert Northhoz, a világhírű Balett Rambert egykori igazgatójához, aki olyan sikerrel állította színre a Carment a Győri Balett táncosaival, hogy a társulat tavaly európai turné keretében játszotta világszerte a produkciót. Emellett elsöprő közönségsikert aratott a csillogó humorral átszőtt, virtuóz Trójai játékok című munkája. Robert Cohan, aki Martha Graham partnereként vált világhírűvé, a Vivaldi-zenére komponált Stabat Materrel ajándékozta meg a győri közönséget, a társulat pedig bebizonyította, hogy klasszikus képzettségük ellenére képesek voltak megfelelni a Graham-technika kihívásainak. Legutóbbi hatalmas sikerük a Purim, amelyet a Budapest Klezmer Band muzsikájára koreografált William Fomin és Juhos István „Puttó”, aki az alternatív táncszínház szellemével ismertette meg az együttest. A táncosok idei nyara nem pihenéssel, munkával telt: Marie Brolin-Tani dán művész vezetésével készültek új bemutatójukra, az Orfeóra, amelyet a koreográfus saját társulata és a Győri Balett közösen ad elő. Mindezért a hatalmas erőfeszítésért cserébe meglehetősen szerény az anyagi ellenszolgáltatás. „Vezető táncművészeink havi fizetése bruttó 70 ezer, míg a kezdő táncosoké 31 500 forint” – világosít fel az igazgató. Az anyagiak mellett a pálya rövidsége is komor árnyékot vet a méltán világhírű Győri Balett csillogó sikereire, hiszen tudomásul kell venni, mint Kiss János fogalmazott: „a táncszínpad a fiatal testet igényli”. Itt pedig már idősnek számít, aki huszonöt évvel ezelőtt lépett a világot jelentő deszkákra, vagyis alig-alig múlt csak negyven. Nem nehéz kiszámolni, mekkora jövedelmet kap egy hajdan ünnepelt balettos nyugdíjba vonulását követően. A világon egyedülálló módon a Győri Balett saját iskolájában gondoskodik az utánpótlás neveléséről, óvodától a diploma kézhezvételéig. „A mai napig úgy tűnik nekem az elmúlt húsz év, minden gyötrelmével és örömével együtt, mintha álom lenne – vallja Kiss János. – Egyszer biztosan fel kell majd ébredni, de most még meseszerűnek tetszik minden”.