Napjaink kottakiadásának nehézségeit figyelembe véve alig hihető, de tény: 1780-ban mintegy kétezer előfizetője volt a „Haladó és kezdő játékosoknak való különféle zongora- és énekdarabok gyűjteményé”-nek. A megrendelők között ott találjuk a két Mozartot, apát és fiát, továbbá a kor több ismert karmesterét és zeneszerzőjét. Még a távoli Asztrahánban is tudomást szereztek a műről, amelynek első kötetéből egy-két év alatt ötezer példány fogyott el. A gyűjtemény szerzője és egyben rajta szép summát keresett kiadója Georg Anton Benda (1722–1795) zeneszerző, szászországi, gothai és altenburgi karmester, Csehországban született. Miután Georgot bátyja Nagy Frigyes berlini udvarába hozatta, ott a zenekar második hegedűszólamában muzsikált, de oboán és csembalón is játszott. A nagy lehetőség, az igazi megmérettetés akkor adódott számára, amikor 1750-ben a gothai udvar karmestere lett, és ott szimfóniákat, egyházi műveket, majd később operákat, daljátékokat komponált. Zenés színházi tehetsége akkor bontakozott ki igazán, amikor a „német színművészet atyja”, Conrad Ekhof vezetése alatt az első német udvari színháznak dolgozott. Az 1775 és 1779 között működött állandó színházi együttest ellátta a legjelesebb német melodrámákkal, így az Ariadne Naxos szigetén és a Medea című darabokkal. Maga Mozart elismeréssel ír apjának arról, hogy látta e két művet, és mint kedvenceit, állandóan magánál tartja a kottákat. A Hungaroton gondozásában első, Lieder címmel megjelent lemezfelvételen hallható a szerző szoprán hangra komponált kantátája, az Amynts Klagen (Aminta panaszai), amelynek szövege az itáliai reneszánsz nagysága, Torquato Tasso (1344–1595) pásztorjátékán alapul. A korongon szereplő, németül megszólaló dalok tartalmazzák a már említett gyűjtemény anyagát, de jelentős kutatómunka során kéziratban megtalált opusokkal is kiegészültek a weimari, berlini és bécsi könyvtár segítségével. A magyar lemezkiadás e nagyszerű újdonságának jeles közreműködő művészei: Fers Márta (szoprán), Kovács István (basszus), Horváth Anikó (csembaló és orgona) és Pertorini Rezső (gordonka) (Hungaroton Classic). Különleges élménnyel örvendeztette meg a klasszikus zeneélvezetet tágabban értelmező publikumot a Deutsche Grammophon: élő felvételen rögzítette Roby Lakatos és zenekara ez év májusában a Thália Színházban megrendezett, fantasztikus hangulatú koncertjét. A tizenhét esztendeje külföldön élő virtuóz hegedűművész egészen sajátos módon műveli a muzsikát: egyik műfajba sem sorolható be az a zenei világ, amely az ő és zenésztársai játéka nyomán létrejön, hiszen a klasszikus zenei elemek, jelentős mértékben a dzsessz, sajátosan ágyazódnak be a cigányzene hagyományaiba; talán megszületik a jövő század egyik zenei stílusa – hallatlanul vibráló, sokszínű és eredeti. Jellemző erre az összehasonlíthatatlan hangzásra a zenészek páratlan technikai felkészültségéről tanúskodó előadása, és a zenéről, a mához szóló művészetről való elképzelés nyomán megszülető stiláris újítás. Hogy mit jelent a jövő századok emberének a XX. századi klaszszikus zene, nos, ez majd elválik, de hogy Roby Lakatos művészete egy nagyon is reális alternatíva, abban, hallgatván e rendkívüli CD-t, szinte bizonyosak lehetünk. A korongon felcsendülnek a nemzetközi folklórból vett népzenei feldolgozások. Liszt-, Hubay- és Johann Strauss-művek interpretációi, és egy megejtően szép lírai, Menuhin emlékét megidéző saját kompozíció is. Az albumon Lakatos Roby (első hegedű) művésztársai: Bangó Ernest (cimbalom, gitár), Cséki Kálmán (zongora), Németh Oszkár (nagybőgő) és Bóni László (második hegedű) (Deutsche Grammophon).
origo.hu
Orbán Viktor: Kajak-kenu akadémia. Átadva!
