időjárás 7°C Gábor , Karina 2023. március 24.
logo

Fát ültetni Hamvasnak

Fenyvesi Félix Lajos
1999.11.14. 23:00

Sava Babiæ irodalmunk nagy barátja, fordítója. Hatalmas hit és erő élteti, hogy amit csinál, az fontos és hasznos. Most épp Hamvas Béla összes művét ültette át anyanyelvére, szerbre. Feljegyzéseiből, melyek a magyar szellemtörténeti és tradicionalista iskola magyar vezéralakjának műveit járják körül, válogatás jelent meg. Erről kérdeztem a könyvbemutató után, a késő esti csöndben.– Ez a munka csak töredéke egy nagyobb kötetnek – kezdi a beszélgetést. – Az eleje már megjelent otthon, s olyan kérdésköröket jár körül: hogyan fogadja a szerb kultúra Hamvast? Mit mond nekünk, szerbeknek? – Hogyan született mostani kötete? – Mikor a bombázás volt nálunk, magyar barátaim elhívtak a balatonfüredi Fordítóházba, hogy ott dolgozzak. A régi jegyzeteket akartam írni tovább, de közbeszólt a háború... Beletemetkeztem a magyar irodalomba, hogy ne halljam a fegyverek ropogását. De hiába. Sikolyféle ez a könyvem, kiáltás az ártatlanul szenvedőkért! – Mit takar a Hamvas hárs cím? – A fák című írása volt az első, amit olvastam tőle. Azután jött a többi esszéje és regénye, a Karnevál. Megdöbbentem: milyen teljes világ ez. Mindig szerettem volna elmenni és megnézni: milyen is az a fa? Végül az ő kedves völgyében én is láttam ilyet. Ezért kell majd nekem is elzarándokolnom és ültetnem egy hársfát az emlékezetére! – Szavaiból úgy tűnik, önöknél ismerik Hamvas Bélát. – Lehetséges. A magyar kultúrában nehezebb ezt kimutatni. Nagyon fontos alkotóról van szó. De nem vesszük észre. Tíz-húsz év múlva érzékelni fogják: mennyire hatott a magyar kultúrára. Nálunk sokan sorskérdéseikre kaptak választ tőle. Mi, szerbek nagyon mélyre zuhantunk, s Hamvas lett a vigasz, a segítség, hogy másképpen kell élnünk és gondolkodnunk. – Mi a véleménye Hamvas Béla kereszténységről szóló írásairól? – Akármit látok, akármit csinálok, ő jut eszembe: mit mondott ő erről. Hamvas akármilyen kis dologról ír, apró tárgyakról, azok szentek. Felfénylik minden, amire ránéz és amit megszólaltat. Hamvas teljességgel meggyőződött arról, hogy a kereszténység maradéktalanul magába itta az összes korábbi szellemi megnyilatkozást és hagyományt. Csorbítatlan a „kozmikus vallásossága”. Voltaképpen minden egyes szöveg azzal ér véget, hogy felhív az ember és az emberiség megváltására – rámutat a szeretetre. – Nálunk a filozófia szakokon a nevét se említik. Ön, mint a belgrádi Bölcsészettudományi Egyetem magyar tanszékének vezetője, ajánlja-e nagy írónkat? – Már első éveseim találkoznak a nevével. Tananyag a nagy író életműve. Ajánlom, hogy olvassák el valamelyik könyvét, és erre rá is kérdezek, közösen megbeszéljük: tetszett-e, mit nem értettek. A végzősöknek megszervezzük a Hamvas-heteket, amit ki szoktam vinni a városba és másokat is bevonok a vitába. Sokan szeretik az írót, sokan egy kézlegyintéssel elintézik, hogy érthetetlen, misztikus. Pedig Hamvas nem az, neki nem voltak látomásai. Próféta volt, látnok, aki közülünk talán a legmesszebbre látott. – Meghatározná, ki volt ez az egyszerű, mégis különös ember? – Hamvas Béla azon ritka emberek közé tartozik, akik a szétdarabolt emberiséget a művükben eggyé forrasztották. Amikor az európai gondolkodás zsákutcába torkollott, jelentkezett egy magyar író, aki szépen, könnyedén összekapcsolja a nyugatot és keletet. Az egész világot egybeöleli. Előtte is próbálkoztak ezzel nagyszerű alkotók, de nem jártak sikerrel. Hamvas Béla olyan mélyen behatolt a szent tudásba, hogy abból kiindulva sikerült harmóniát teremtenie. Aki elolvassa könyveit, megnyugvást talál: az emberiség megint együtt van és egyféleképpen gondolkodik.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.