Adorján , Adrián 2024. március 5.
logo

Foci helyett itt a magyar rögbi?

Veress Kata
1999.11.17. 23:00

Ezúttal elmaradt a vetkőzés. Vagyis vetkőzés volt, de nem a szokásos, győztes meccset követő, jókedvű banketten, az asztal tetején táncolva, hanem még kint a pályán. Ott sem a játékosok jószántából, hanem a hypo erejének köszönhetően szakadtak az alsók. Egy fogás, egy nadrág. Újabb fogás, újabb nadrág. Velünk szemben a szlovének talpig tüftig, úri szabótól akkor kieresztett had benyomását keltették. Ám nem pusztán a ruha tette, hogy az itthoni pálya dacára is ők nyerték az Eb-selejtező meccset.Mottó: „A futball olyan úri sport, amit durva emberek játszanak, a rögbi pedig olyan durva sport, amit úriemberek játszanak.” A legenda szerint egy William Webb Ellis nevű ír diák 1823. november 1-jén, Rugby városában, egy iskolai focimeccs közepén – feltehetőleg megunván a tötyörészést – fogta a labdát, hóna alá kapta, és úgy vágtatott az ellenfél kapuja felé. A foci szabályait felrúgó kezdeményezését, a labda kézbevételét húsz év múlva tették hivatalossá, s született meg egy új sportág: a rögbi. Amilyen könnyen meghonosodott idehaza a futball, olyannyira nem sikerült gyökeret vernie a vele egy tőről fakadó rögbinek. Próbálkozások pedig voltak. Először a századelőn indult bajnoksága e sportágnak, de valamikor a húszas években el is halt. Hosszú csend után, a hatvanas évek végén, egy hozzánk eljutott olasz diplomata úgy érezte: nem élet az élet Magyarországon rögbi nélkül, s – jórészt egyetemisták verbuválásával – újraélesztette a játékot. Csak pár évig tartott a lelkesedés. Ám maradhatott valami a hamvaiból, mert egy 1978-as nosztalgiameccset követően néhányan úgy döntöttek: még egyszer nekigyürkőznek. Ők rakták le a mai magyar rögbiélet alapjait. Dacára annak, hogy a Nemzetközi Rögbiszövetség a világ második legnagyobb taglétszámú sportszövetsége, s hogy a rögbi egyre kedveltebb játék mind a sportrajongók, mind a szponzorok körében, idehaza még mindig elismertségért harcolnak e sportág képviselői. Igaz, hogy pillanatnyilag amatőr színvonalon játszanak, de szerintük az egyre semmitmondóbb foci által hagyott űrt ki lehetne tölteni ezzel az izgalmas, a hiedelemmel ellentétben nem durva, csak kemény, valóban csapatmunkát igénylő játékkal. Ők legalábbis ezen vannak. A bajnokság fenntartása, a szponzorok felhajtása és a nemzetközi megmérettetések mellett hangyaszorgalommal dolgoznak a jövőért: szép számú kadett- és kölyökcsapataikat arra próbálják nevelni, hogy ők legyenek azok, akik az európai harmadvonalból magasabb régiókba viszik a magyar rögbit. Egyre több tornát rendeznek, s egyre nívósabb külföldi csapatokat hívnak meg. Bár a magyar sportvezetés még alig, de a Nemzetközi Rögbiszövetség már felfigyelt rájuk. Munkájukat segítendő, a jövőben rendszeresen elhozzák az itteni nemzetközi tornákra a világ legjobbjait. A rózsásabb jövőig viszont még előfordulhat, hogy bajnoki meccs után a játékosok maguk állják az ellenfél szendvicsét és sörét. Mint ahogy az is, hogy a pályán a magyar hypo a magyar rögbinél jobban bizonyítja az erejét.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.