Franciaország Európa becsületéért

Ma délután rendezik Cardiffban, a kifejezetten a sportág negyedik világbajnokságára felhúzott Millennium stadionban a Franciaország–Ausztrália mérkőzést, amelynek tétje, hogy melyik válogatott nyeri el a William Webb Ellis-kupát, a tojáslabdás foci legrangosabb trófeáját. A küzdelemsorozat legnagyobb kérdésére – megszakítja-e végre Európa a déli félteke sikersorozatát? – még nem kaphattunk választ, hiszen az öreg kontinens képviseletében Franciaországnak még lehetősége van erre. Aki kíváncsi arra, hogy a kékek a tavalyi labdarúgó-világbajnokság után a rögbiben is a világ trónjára kerülnek-e, az 15 óra 15 perctől az Eurosport közvetítéséből megtudhatja.A Nyugat-Európában, Angliában, Franciaországban, Skóciában, Walesben és Írországban lebonyolított tornán húsz ország indult, mind az öt négyes csoportnak egy-egy ország adott otthont. Az Öt Nemzet Tornájának, azaz a sportág egyik legtradicionálisabb versengésének törzstagjai kiváló házigazdának bizonyultak, a mérkőzéseknek otthont adó tizennyolc városban tíz- és tízezrek vándoroltak ki a találkozókra. A döntőben Európa becsületéért küzdő franciák hazai környezetben, a C csoportban abszolválták az első szakaszt. A kanadaiak elleni rajzon a kékeken még érezhető volt a lámpaláz, az észak-amerikaiak szoros mérkőzést játszottak sokkal esélyesebb ellenfelükkel. A 33-20-as győzelem után a szaksajtó elsősorban a franciák védekezését ostorozta, no meg egyik legjobbjuk, Thomas Castaignede sérülése miatt kesergett. A huszonnégy éves sztár egy edzésen szenvedett combizomsérülést, amely a nyitómeccset követően az egész tornán a lelátóra száműzte. A sokkal kisebb játékerőt képviselő Namíbia ellen fölényes (47-13) diadal következett, majd a csoport záró-mérkőzésén a Fidzsi-szigetek 28-19-es legyőzése sem okozott gondot. A francia válogatott legponterősebb játékosának a csoportmeccseken Dourthe bizonyult, a három találkozón 40 ponttal (12, 17, 10) segítette győzelemhez csapatát. A negyeddöntőben Dél-Amerika legjobbja, az argentin válogatott próbálta meg útját állni a galloknak. A nagy meglepetésre az íreket elbúcsúztató gauchók rendkívül keményen küzdöttek a találkozón, de végül meg kellett hajolniuk a nagyobb tudás előtt. A 47-26-os siker hőse a huszonkét pontot összerugdosó Lamaison volt, aki mellett Garbajosa, Bernat-Salles és Ntamack ért el ötpontos gólt. Az elődöntőben a sportág braziljainak számító új-zélandi tizenegy, az All Blacks várta Lamaisonékat. A sportág szentélyében, a London mellett található Twickenhamben 70 ezer néző látta a találkozót, amelyen az 1987-es világbajnok, 1991-ben bronz-, 1995-ben pedig ezüstérmet nyert óceániai társulat hamar előnyhöz jutott. A sportág első számú játékosának tartott Jonah Lomu által fémjelzett új-zélandiak már 24-10-re is vezettek a franciák ellen, akik azonban nem adták fel, s szinte transzban rögbizve 43-31-re fordítottak, és nyertek. A hős ismét az 1971-ben született Cristophe Lamai-son volt, 28 pontot szerzett. A 180 centiméter magas, 90 kilogramm súlyú játékos mellett Dominici, Dourthe és Bernat-Salles, azaz a kulcsemberek voltak még eredményesek. A döntő másik résztvevőjének, Ausztráliának szintén nem volt nehéz dolga a csoportmérkőzések során. Kelet-Európa legerősebb csapatát, a románt 57-9-re, az E csoport házigazdáját, Írországot 23-3-ra, míg az Egyesült Államok legjobbjait 55-19-re győzték le a vallabik. A világbajnoki címet 1991-ben elhódító sárga-zöldek még azt is elbírták, hogy a sérülések mellett a románok ellen tizenöt pontot szerző Toutai Kefut két hétre megbüntette a nemzetközi szövetség, mert az írek elleni mérkőzésen megütötte ellenfelét. Jelzi az ausztrálok remek védőjátékát, hogy az elsőgóljukat csupán az amerikaiak ellen kapták. Rod MacQueen kapitány válogatottja az egyenes kieséses szakaszban előbb a walesieken (24-9), majd a sportág slágerösszecsapásán a dél-afrikaiakon (27-21) kerekedett felül. A walesi Vörös Sárkányok ellen fordult elő első ízben a vb-n, hogy nem a rúgójátékos Matthew Burje volt az ausszik legeredményesebbje, a csoportmeccseken 45 pontot összeszorgoskodó játékos ekkor a tíz pontig jutó George Gregannak engedte át a kitüntető címet. Az elődöntőben káprázatos mérkőzést játszottak az ausztrálok a világbajnoki címet négy évvel ezelőtt otthonában megszerző Dél-Afrikával. A két válogatottnak ez volt a negyvenkettedik meccse, ebből az afrikaiak huszonnyolcszor nyertek, akik azonban alighanem valamennyit odaadták volna ezért az egyért. A 21-21-es rendes játékidő után a hosszabbításban dőlt el a továbbjutás sorsa, az ausztrálok Stephen Larkham fantasztikus, 48 méteres droplövése után kerültek a döntőbe. A mérkőzés bizonyosan rúgópárbajként kerül majd be a sportág nagykönyvébe, hiszen a közel félszáz pont kivétel nélkül lövésből esett. Ebben pedig Burke-nél kevés jobb játékos van a világon, az ausztrál rúgóspecialista huszonnégy pontot „bombázott” össze. A június 26-án átadott, 126 millió fontért épített cardiffi rögbiszentélyben nem „csak” a világbajnoki cím sorsa dől el, hanem az európai rögbi becsülete is. A sportág eddigi három seregszemléjén ugyanis kivétel nélkül a déli félteke (1987 – Új-Zéland, 1991 – Ausztrália, 1995 – Dél-Afrika) diadalmaskodott, Európának csupán két ezüst- és két bronzérem jutott. Az egyik kevésbé csillogó érem éppen a franciáknak jutott, akik 1991-ben szorultak a dobogó második fokára. Most eggyel feljebb léphetnek...