Levél Európának

A híres humanista születésének 500. évfordulójára készült Levelek Európának című kiállítás most érkezett el Magyarországra, a héten Debrecenben nyílt meg, ahonnan majd Eperjesre veszi útját. A tudós szülővárosában, Brettenben működő múzeum által készített anyag modern szemléletben tárja elénk a jeles férfiú életét. Melanchtont (1497–1560) munkássága alapján a legnagyobb reformátorokhoz lehet sorolni, bár tevékenysége nemcsak erre irányult. A családi körben mély vallásosságot megtapasztalt ifjú kora számos nagyságához hasonlóan szilárdan meg volt győződve a démonológia és az asztrológia létjogosultságáról. Magas színvonalú neveltetését különösen rokonának, Johannes Reuchlinnek köszönhette, aki tanulmányaiban képzett hebraista lévén nagyban segíthette. Pforzheimi iskolai évei alatt görögösítette az eredeti Schwarzert családnevet Melanchtonra. A heidelbergi és a tübingeni egyetem hallgatója volt, de az utóbbin még Schwarzert néven szerezte doktorátusát. 1518-ban a görög nyelv és irodalom tanára lett Wittenbergben. Itt hamarosan megkezdte tankönyvírói munkásságát, igen termékenynek bizonyult. Rövid idő alatt fél tucat művet ír, különösen fontos közülük A görög nyelvtan alapjai, amely igen sok kiadást ért meg. Kortársként elismerően szólt róla Rotterdami Erasmus is. Lutherrel 1519-ben ismerkedett meg és igen hamar szoros kapcsolat alakult ki köztük. Melanchton teljes szívvel elkötelezte magát a reformáció mellett. 1521-ben jelent meg nagyszabású műve Loci Communes Rerum Theologicarum címmel, amely az első nagy protestáns munka a dogmatikai teológia területén. Népszerűségére jellemző, hogy még a szerző életében több mint 50 kiadást ért el. Luther szerint ez a könyv megérdemelte volna, hogy a Szentírás könyvei közé tartozzon. Ez a mű később kötelező tananyag volt a cambridge-i egyetemen. I. Erzsébet angol királynő (1558–1603) pedig kívülről megtanulta az egészet, hogy teológiai kérdésekben állást tudjon foglalni. (Az ilyesmi nem volt szokatlan az kor uralkodóitól.) Luther wartburgi fogsága idején (1521) ő volt a reformáció zászlóvivője Wittenbergben. Az első speyeri gyűlésen (1526) nem sikerült véglegesen tisztázni a vallási kérdést, ezután Melanchton felkereste egy népes küldöttséggel a reformált fejedelemségeket, hogy szabályozza a helyi egyházak életét. Ezt követően jelent meg Unterricht der Visitatoren (Vizitátorok eligazítása), amely az evangélikus tanítás mellett meghatározta az elemi iskolák feladatait is. Ez nem volt újszerű jelenség a korban, hiszen az oktatás még sokáig elsőrendűen egyházi feladat. Elképzelései széles körben voltak ismertek nemcsak Németországban, hanem szerte Európában, így Magyarországon is. Nagyon sok esetben kérték ki tanácsait iskolaalapításhoz. Az egész német oktatási rendszer megújult, hiszen tevékenysége az egyetemeket is mélyrehatóan érintette. Méltán kapta a „praecetpro Germaniae” (Németország tanítója) nevet. Jelen volt a második speyeri gyűlésen, amelyen a lelkiismeret szabadságára hivatkozva tiltakozást nyújtanak be a „protestánsok”. Nagy szerepe volt az ágostai (augsburgi) hitvallás kidolgozásában, amely mintaként szolgált a további protestáns hitvallásoknak.