Marhák harca

Egyre szaporodnak a mezőgazdasági cikkek kereskedelmével kapcsolatos konfliktusok. Hallhattunk már banánháborúról, kávéháborúról, és a napokban remélhetően befejeződik a Nagy-Britannia és Franciaország között dúló, régi jó marhaháború is. A tárgyalóasztaloknál vihar előtti csend: mindenki a folytatásra vár.Talán jobb, ha nem tudod, hogyan készül a párizsi – hallhatja az ember tapasztalt ismerőseitől. „Jól értesültek” szerint kevésbé feldolgozott hústermékekkel is probléma lehet – bizonyos húsüzemekben állítólag furcsa módon kezelik az oda kerülő húsdarabokat. És most már a színhús tartalmában sem lehetünk biztosak: alig zárult le a kergemarha-hisztéria utolsó (?) felvonása, máris újabb rossz hírt kaphattak a bélszínimádók: nagy visszhangot váltott ki ugyanis, hogy kiderült, néhány francia gazdaságban emberi trágyával dúsították a szarvasmarhák táplálékát. Ismerve a francia konyha néhány különös fogását, ezt is besorolhatnánk a furcsa, de nem jelentős események közé, de az előzmények ennek az esetnek is hangsúlyt adnak. Annak idején a híradásokból mi is követhettük az emberre is veszélyes BSE-marhakór körüli botrányokat. Az angol húsipart és marhatenyésztést igencsak megviselte az Európai Unió által bevezetett importtilalom, amelyet aztán augusztus elsején – a brit egészségügyi erőfeszítések hatásosságát elismerve – feloldottak az unió tagállamai – kivéve Franciaországot és Németországot. Franciaország azzal indokolta lépését, hogy új bizonyítékok merültek fel, amelyek azt igazolnák, hogy a BSE-kór a szigetországban lassabban szorul vissza, mint azt korábban állították, és a betegség az eddig megállapítottól eltérő úton is terjedhet. A franciák „új bizonyítékait” vizsgálta meg egy, az Európai Bizottság által felkért szakértői testület. A grémium elutasította a francia álláspontot, és David Byrne EU-s egészség- és fogyasztóvédelmi biztos november 16-ig szabott határidőt a megegyezésre. Ellenkező esetben jogi eljárás indul, ami a testület döntésének értelmében az akadékoskodó Franciaország ellen irányulna. A már amúgyis feszült angol–francia marhaviszonyt élezte ki végleg az említett francia takarmányozási szabálytalanságok híre. Brit szakértők az emberi végtermék tápszerbe keverését igen veszélyesnek tartják az egészségre. A franciák szerint ez marhaság, az angolok szerint viszont egyenesen disznóság annak fényében, hogy – éppen a BSE-járvány miatt – a brit gazdákra sokkal szigorúbb takarmányozási előírások vonatkoznak, mint kontinentális kollégáikra. Az Egyesült Királyságban egyedül engedélyezett állati eredetű tápanyag a halliszt, míg mondjuk egy francia gazda más húsfélét vagy csontlisztet is jószágai takarmányába keverhet. Az uniós ellenőrök éppen ilyen táplálékkiegészítőkben találtak derített emberi szennyvízüledéket. Ez azonban – nyugtatnak meg a francia hatóságok – nem városi szennyvíz, hanem a gazdaságok saját toalettjeiből származó végtermék. Volt is nagy felháborodás Angliában. A kormány úgy döntött, hogy nem emel korlátokat a francia hústermékek behozatala elé, amire heves ellenzéki reagálás volt a válasz. A toryk élesen bírálták a munkáspárti kormányt – azon belül is az agrárminisztert – bizonytalan politikájukért. A konzervatív és a liberális demokrata politikusok mindenesetre nem fogyasztanak francia húsárut, és honfitársaikat is bojkottra hívták fel. Számos éttermi konyhafőnök kijelentette, hogy ezentúl nem vesz semmilyen francia élelmiszert, Kent grófság tanácsa pedig „kiparancsolta” a francia termékeket az iskolai étkezdékből. A bojkottmozgalom eddig tényleg hatásosnak tűnik: a francia hatóságok packázásaiért jogos bosszút vett az angol társadalom az almatermelőkön is. A londoni Independentnek nyilatkozó francia almaültetvény-tulajdonosok elmondták: megértik az angol felháborodást marhaügyben, azt viszont nem, hogy miért kell ezért a brit áruházaknak a francia almatermelőkön bosszút állnia. Franciaország aktivistái sem maradtak tétlenek, ők a hazájukban előszeretettel alkalmazott kamionmegállítós taktikához folyamodtak. A feszült viszony feloldásában nyilvánvalóan nagy szerep hárul az Európai Unióra, különösen mivel Romano Prodi alig több mint egy hónapja az általa vezetett Európai Bizottság legfontosabb feladataként az élelmiszer-egészségügyi problémák megoldását jelölte meg. A bizottság tehát most nem szenved a tennivalók hiányában. Elő is készítettek egy jogszabálytervezetet, amely a marhahústermékek címkézését írná elő. A tervezet szerint úgy egy év múlva már kötelező lenne feltüntetni a termékeken a húst adó állat nyilvántartási számát, a vágóhíd és a mészárszék nevét, és hogy melyik régióban vagy országban találhatók az üzemek, de legalábbis azt, hogy EU-n belüli vagy kívüli telep(ek)ről van-e szó. 2003-tól aztán az állat születésének és nevelésének helyét is meg kellene jelölni, legalább EU–nem EU részletezésben. Így lehetővé válna, hogy a hús útját – a fönt is említett egészség- és fogyasztóvédelmi biztost idézve – az istállótól az asztalig követhesse a fogyasztó. Ez aztán sok vitás esetben szükségtelenné tenné a tagállamok közötti forgalom korlátozását, mivel a döntés jogát „aki hülye, haljon meg” alapon a fogyasztók kezébe adná.Génmanipulált növények – Óvatos Európa A marhahúskérdésben szembenálló francia és angol hivatalos és kevésbé hivatalos szervezetek vállvetve harcolnak egy közös ellenség, a genetikailag módosított mezőgazdasági termékek ellen. A José Bové által vezetett McDonalds elleni támadások inkább szélsőséges esetei annak az Európa-szerte tapasztalható fogyasztói ellenérzésnek, amelyet a génmanipulált termékekkel szemben táplálnak. A közvélemény kétségeire a politika is válaszolt. November 5-én, pénteken jelentette be a brit környezetvédelmi miniszter, hogy 2002-ig folytatják a genetikailag módosított növények korlátozott „próbatermesztését”. A tesztfarmokon zajló vizsgálat célja, hogy megállapítsa az ilyen növények esetleges veszélyeit a környezetre. A génmanipulált növénytermesztés ellenzői attól tartanak, hogy ezek a növények az ültetvényekről elszaporodva természetes rokonaikat kiszoríthatják a környező élővilágból. A brit kormány és a biotechnológiai cégek közti megállapodás értelmében a tesztek befejezéséig nem termesztenek máshol az országban genetikailag módosított növényeket. Ezek a vizsgálatok „tisztán tudományos alapon haladva segítenek információt nyújtani a génmanipulált terményekről szóló társadalmi vitához” – nyilatkozta Michael Meacher környezetvédelmi miniszter az Independentnek. Az Egyesült Államokban azonban kisebb az ellenállás. Az USA gabonatermésének 40 százalékát tavaly génmanipulált növények adták. A kártevőkkel és betegségekkel szemben ellenállóbb, nagyobb terméshozamú fajtákat az amerikai farmerek hamar megkedvelték, és terményeiket a hatalmas európai piacon is értékesíteni szeretnék. A fogyasztók ellenállása azonban furcsa módon az Újvilágban is lassíthatja a génmódosított termények térhódítását, mivel végső soron itt is a kereslet diktál. Ha mindehhez hozzávesszük az európai mezőgazdaság versenyképességi problémáit, nem csoda, hogy lassan újabb – interkontinentális – front nyílik a nemzetközi ételháborúban.