A magyar csapat eredményei:
Aranyérem
0
Ezüstérem
0
Bronzérem
0

Milyen pártrendszer van ma Magyarországon?

Mogyorósi András
1999. 11. 02. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az utóbbi hónapokban a hazai sajtóban jelentős vitát váltott ki a kérdés, hogy Magyarországon kialakul-e, és ha igen, mikorra a nyugati demokráciákra közmondásosan jellemző kétpólusú pártrendszer, és vajon szükség van-e hazánkban harmadik, negyedik stb. politikai pártra. A témakört természetesen meg lehet közelíteni kizárólag logikai úton, melynek során a magyar társadalmi sajátosságokból és azok alakulásából próbálunk levonni következtetéseket a jövőbeli pártpreferenciákra és az ezekből adódó választói magatartásra. Mégis, valószínűleg szerencsésebb a kérdést nemzetközi beágyazottságában vizsgálni, és arra választ keresni, hogy a nyugati demokráciákban, ahol a demokratikus intézményrendszer hosszabb ideje funkcionál, azaz a kétpólusú pártrendszer kialakulására lényegesen hosszabb idő adatott meg, mennyire terjedt el ez a politikai felállás, és milyen trendek figyelhetők meg e területen. Ebből a perspektívából szemlélve esetleg választ kaphatunk arra, hogy hol is áll hazánkban a kétpólusú pártrendszer kialakulásának folyamata, és a régebben fennálló demokráciák tapasztalatai alapján milyen további fejlemények várhatók ezen a téren. Mely nyugati demokráciákkal célszerű hazánkat egybevetni: az észak-amerikaiakkal avagy az európaiakkal? Miután Magyarország történelmi, társadalmi és kulturális jellegzetességei alapján közelebb áll az Európai Unió országaihoz, és ezen hasonlatosságok az uniós csatlakozással valószínűleg még inkább fokozódni fognak, hazánk politikai struktúráját valószínűleg szerencsésebb az európai országok politikai pártrendszerével összehasonlítani. E meggondolás alapján az alábbiakban az Európai Unió 15 tagországa legutóbbi két országos választásának eredményét tekintjük át abból a szempontból, hogy a mindenkori választáson a két legtöbb szavazatot kapott párt az összes voksnak együttesen hány százalékát érte el. A jobb összehasonlítás céljából csak az országos választások adatait vizsgáljuk meg, az Európa- és önkormányzati választások külön dolgozat tárgya lehetnének. Az elemzés eredménye országra lebontva a mellékelt ábrán látható. Megjegyzendő, hogy Németország esetében a CDU/CSU, Franciaországnál az UDF/RPR, Olaszország esetében pedig az Olajfa-, illetve a Szabadság Pólusa-koalíció (8, illetve 3 különálló párt választási uniója) egy pártként szerepel. Az ábrázolt adatok természetesen nem a parlamenti képviseleti arányokat jelzik, hiszen a bejutást nehezítő százalékküszöbök miatt a vezető pártok tényleges reprezentációja magasabb. Mint látható, a két legerősebb párt együttes támogatottsága az Európai Unióban 30 és 80 százalék között váltakozik. Az uniós átlag a legutóbbi választások során 62,59 százalék, azt megelőzőleg pedig 64,26 százalék volt. Érdekes, hogy az Európai Unióban a legutóbbi választások során 11 tagállamban csökkent, négyben pedig nőtt a két legerősebb párt (vagy párttömörülés) együttes szavazataránya az azt megelőző választásokhoz képest. Mindazonáltal ebben a csökkenésben matematikailag a véletlen meghatározószerepe nem zárható ki (a csökkenés statisztikailag nem szignifikáns). Milyen típusú pártrendszer(ek) alakult(ak) ki az Európai Unióban? Giovanni Sartori szerint a kompetitív pártrendszerek lehetnek predomináns jellegűek (itt egy párt uralja a politikai tájképet), kétpártrendszerek, mérsékelt többpártrendszerek (ez felel meg lényegében a kétpólusú rendszernek) és polarizált többpártrendszerek (ez utóbbit általában nagyszámú párt jelenléte és a centrum gyengesége jellemzi). E klasszifikáció alapján az Európai Unió országainak többségében mérsékelt (kétpólusú) többpártrendszer van. Egyedül Nagy-Britannia, Görögország és Spanyolország esetében találhatunk a kétpártrendszeri váltógazdaságra jellemző egypárti többségi kormányzatot, míg például Belgium vagy Finnország többpártrendszere meglehetősen polarizált. Összességében tehát az Európai Unió országaiban a két legerősebb párt együttes szavazataránya a legutóbbi két választás tükrében stabilnak mondható. Miután az országok túlnyomó többségében a két legerősebb párt ellentétes politikai póluson áll, és együttes támogatottságuk stabil, kijelenthető, hogy az Európai Unió legtöbb országában stabil kétpólusú pártrendszer valósult meg, még akkor is, ha az egyes országokban a pólusok vezető pártjainak súlya erősen eltérő. Mint ábránkon látható, az 1998-as magyarországi választásokon a Fidesz és az MSZP által összesen megszerzett 62,3 százalék pontosan megfelel az európai átlagnak. Miután a politikai spektrum ellentétes oldalán álló pártokról van szó, kijelenthető, hogy a hazánkban kialakult politikai struktúra formailag azonos a mérsékelt (kétpólusú) pártrendszer európai típusú, a pólusokat meghatározó pártok átlagosan 60 százalékos együttes szavazói támogatottságán alapuló változatával. Ugyanakkor a magyarországi pártrendszer stabilitásának próbái a következő választások lesznek. Nem egyértelmű, hogy a pólusok vezető pártjainak együttes szavazataránya nőni vagy csökkenni fog, mielőtt valószínűleg megállapodna egy viszonylag állandó szinten (ez utóbbi jelenség, mint láttuk, az Európai Unió országaira túlnyomórészt jellemző). Bizonyos mértékben a kétpólusú pártrendszer politikai váltógazdaságként való működéséhez hozzátartozik az is, hogy az egymással szemben álló pólusok vezetői hosszabb távon ugyanazok a pártok maradjanak. Ez az Európai Unió országaiban lezajlott legutóbbi két választás során a 15-ből 12 tagállam esetében korábban hátrébb végzett pártok kerültek az első kettő, azaz pólusmeghatározó párt pozíciójába. Nem lehet tehát kizárni, hogy az 1998-ra kialakult magyarországi pártrendszer vezető pártjai hosszabb távon a jelenlegiektől eltérő pártok lesznek. Bár ez utóbbi lehetőség a jelenlegi közvélemény-kutatások szerint nem tűnik túl valószínűnek, a kétpólusú pártrendszer vezető pártjai együttes támogatottságának az Európai Unióban tapasztalható stabilitása mindenesetre arra enged következtetni, hogy jelentős választói tömegeknek harmadik párt(ok)ra voksolása a Fidesz és az MSZP meghatározó szerepemellett előreláthatólag Magyarországon is tartós jelenségnek fog bizonyulni. A szerző közíró (Richmond, Virginia, USA)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.