Nem viaszszárnyakon szárnyalva

Broadway = New York címmel mutatta be legújabb táncszínpadi produkcióját szombaton este az Ikarosz Balett a Karinthy Színházban. A darabot a 62 esztendős Borbély György álmodta színpadra saját, több mint két évtizede dolgozó társulatával.Egy férfit taszítanak durván a színre. Hiába dörömböl a zárt ajtókon: „Engedjenek szabadon! Milyen jogon raboltak el a színházból?” Mr. Ádám Hargitay ő (Borbély György) – tudjuk meg a recsegő zsebrádióból, amit az elhagyatott helyen árválkodó asztalon talál – a neves magyar származású Broadway-sztár táncos. „Pont a fináléról, pedig a finálé a kedvencem” – mereng az egész előadást átívelő monológja részeként. – Együttesünkkel eddig a klasszikus balettirodalom műveit vittük színre. Most egy új műfajjal, a táncos monodrámával kísérletezünk – meséli a koreográfus, majd hozzáfűzi: – Első eset, hogy íróként mutatkozom be. Mintegy varázsütésre varietéfények lobbannak. Felharsan a bigband, lüktet a revüzene. Formás girlök libbennek a színpadra. – Huszonkét éves együttesünk iskolai oktatást is nyújt. 352 hivatásos művészt neveltem ki, akik közül többen szerepelnek ebben a produkcióban. Fásy Ildikó, aki látható az előadásban, kiváló balettmester – világosít fel Borbély. Megállíthatatlanul pörög a tükörgömb, bódító fényeit szórva a puritán díszletre (látvány: Hutter Ferenc). Hátul a teret feszes nejlonhorizont zárja, Bob Fosse önsorsrontó Mindhalálig zene című feledhetetlen moziját idézve. Erre rajzolódik remegve a vágyott szabadság végtelen erdeje. – Nem önéletrajzi darabot írtam, de a szöveg megidézi saját sorsom több epizódját – vallja az alkotó. Magnóról bejátszott monológját széles, elrajzolt, ugyanakkor kifejező, táncoshoz méltó gesztusokkal kíséri. Az általa megelevenített Hargitay 1938-ban született. Apja, bár karpaszományos volt, zsidókat rejtett a megsemmisítés réme elől, majd vállalta a katonaszökevények sorsát. Cserébe az új hatalom gyárudvar söprésére kárhoztatta. Hargitay anyuka, hogy férje szinte semmi pénzét kiegészítse, fiát kiragadva az éhhalál karmaiból, seprést, portörlést vállalt. Tipikus történet egy szerencsétlen sorsú generációról. Ám e mocsok világban felvillan a csoda, az első színházi élmény. – Tizenegy éves koromban készítettem első koreográfiámat a MÁVAG-balett társulata számára – emlékszik a koros mester. Megelevenedik a létező szocialista kultúrházi előadás, amelynek másnapján a süldő Hargitay Ádám egy életre eljegyezi magát a tánccal. Mint a kor esztétikája követelte – a széles néprétegeket lelkükben megmozgató produkciók –, úgy e furcsa, kanyargós életút koreográfiákban elmesélt fordulópontjai is könnyen érthető formában szólnak a nézőkhöz. – A fiatalok megrémülnek a szó hallatán: balett. Ezért mi darabjainkba a modern tánc elemeibe szervesen építjük bele a klasszikus balett elemeit. Célom a közönség minden rétege számára kellemes élményt nyújtani – zárja gondolatait Borbély György.