Mátyás 2024. február 24.
logo

Ötletversenyben a betörőkkel

Földessy Dénes
1999.11.28. 23:00

Ősidők óta tart a verseny a bűnözők, a bűnüldözők és a bűn ellen védekezők között. Dobi Imre gépésztechnikus vagy tizenhat éve úgy döntött: kicsit besegít az utóbbi oldalon.Minden a betörővel kezdődik. Mindig ő áll elő valamilyen új sunyisággal, új zárfeltörési ötlettel, majd meg is valósítja azt. Aztán jön az ajtós ember, aki higgadtan szemlélődik, kitalálja az ellenötletet, megszerkeszti és beépíti az ajtóba. A betörő ismét jön, mert kell a zsákmány, de a zár meg sem moccan – mindaddig, míg a betörőnek eszébe nem jut az ellenszer ellenszere. Az ajtós ember Dobi Imre gépésztechnikus, aki kezdetben csak javítgatta a zárakat, keresetkiegészítésképpen. Akkor még kocsira sem tellett neki, nehéz szerszámtáskáját esténként betette a Déli pályaudvar csomagmegőrzőjébe, s hazabuszozott. Egyszer betörés után hívták ki őt, s látta: kötőtű nagyságú fúróval megfúrták a hengerzárat. Ettől kapta el a „betörésvédelmi fertőzést”. E módszer nem hagyta őt nyugodni. Ahogy hazaért, nekiállt, hogy maga is megpróbáljon megfúrni egy zárbetétet: otthon a műhelyben, kézifúróval. Ma már ő az egyik legtapasztaltabb fővárosi mechanikai betörésvédelmi szakember. Készített már lövedékálló üvegbetétes páncélajtót, gótikus és barokk védőrácsot is. Ami azonban még nem volt a szakmában: megírt egy tizenöt oldalas tanulmányt a betörésekről és az ellenük való védekezésről. Ennek alapján afféle „kórképet” rajzolt fel a betörők gondolkodásáról, egyáltalán a hazai szakmai helyzetről. Szóval milyen ember is a betörő? Ez mindenki számára szakmai talány. Míg a tisztességes ember megdolgozik a pénzéért, a pályakezdő betörő presszóba, játékterembe jár, könnyű életet él. Előbb-utóbb pénzre van szüksége, ekkor elmegy és betör. Zsákmánya egyetlen alkalommal is szép summa lehet. Dobi úr szerint a betörők szakosodtak, mégpedig a betörés módja, a betörőszerszámok használata szerint. E bűnözőrétegnek csak a kisebbik része dolgozik – Dobi úr megfogalmazása szerint – intelligens módszerekkel. Többségük az általa brutális betörési formának nevezett feszítővasas lakásfeltörést választja, amikor az erőátvitel révén könnyedén összetöri a zárat, és kirámolja a lakást. Ehhez nem kell nagy erő, sem nagy szaktudás. A pályakezdő betörő is csak annyit tanul meg, hogy az ajtónak három gyenge része van: a kilincs és környéke, a sarokpánt és környéke, valamint maga az ajtólap. Utóbbit szét is lehet verni. A másik betörőtípus az intelligens, akinek van műszaki tudása, s finoman addig bütyköl, amíg a nyílászárót roncsolás nélkül kinyitja. A betörőgondolkodás azonban igazából kiismerhetetlen. Általában mindent összeszednek a lakásban. Volt példa arra, hogy egy szegény családnál csak fél üveg arcszeszt találtak, azt is elvitték. Előfordult, hogy zsákmány hiányában a bútorzatban tettek kárt. Az ajtós ember tizenhat ennek szentelt évének összegzése egyben szociológiai rendszerezés is. A betörések a nyolcvanas években szaporodtak el, s ez a tendencia a társadalmat felkészületlenül érte – kezdi elemzését Dobi Imre, aki szerint hamar kialakult a törvényszerűség: általában munkanapon, délelőtt törtek be, amikor senki nem volt a lakásban, s többnyire a zárt lépcsőházas épületek második-harmadik emeletére. A megfontolás szerint a bejáratnál és az ahhoz közeli lakásokban könnyen észrevehetik azt, aki rosszban sántikál, a legfelső emeletről pedig nincs hová menekülni. A második-harmadik emeleten viszont az esetek többségében a betörő észrevétlenül dolgozhat. 1990 táján azonban a budapesti Nagykörúton körfolyosós, tehát a betörők számára legellenszenvesebb házban, világos nappal, feszítővassal kinyitottak egy lakást, és még a bútort is elvitték. – Akkor azt mondtam: vége a zárt lépcsőházas korszaknak, a betörések leggátlástalanabb, legarcátlanabb időszakába léptünk – mondja az ajtós ember. Mindenre tényleg nem készülhet fel a társadalom és a zárszerelő szakma sem. Az is igaz, hogy kevés közöttük az igazi profi. Dobi úr fanyar humora szerint sokan azt hiszik, ha „egymás mellett tusoltak egy zárszerelővel, akkor már mindent tudnak”. Ajtós emberünk viszont az összes lehetséges hevederzárat gondosan tanulmányozta, mielőtt kialakította volna a saját típusát. A betörők azonban egyre újabb, s meglepően jó megoldásokat alkalmaznak. Igaz, Dobi úr megfelelő versenytárs a számukra, mert eddig mindegyiknek megtalálta az ellenszerét, a védelmet. Az első lépés azonban sajnos mindig a betörőé. Kértük: mondjon el a trükkök közül néhányat. Nem teszi, mondván, ezzel az újságban ötletet adna a pályakezdő betörőknek. Elég, ha a rendőrség – amely egyébként segíti munkáját – folyamatosan figyel. Egyet azért elárult: a biztonsági zárat akkor is használjuk, ha otthon tartózkodunk.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.