Pénzbüntetés rendőröknek

Ittasan vezette szolgálati autóját az egyik Nógrád megyei rendőr alezredes, ennek ellenére az őt igazoltató járőrparancsnokot marasztalták el. Az ügy névtelen bejelentés alapján a rendvédelmi szervek tudomására jutott, s így került a katonai bírósághoz az eset. A november elején született elsőfokú ítéletkor az ügyet eltusolni akaró bűnügyi igazgató és az ügyelet vezetője pénzbüntetést kapott. Az italozó K. alezredest nem vonták felelősségre. Nógrádban úgy tartják, a rendőr vezetőket ritkán marasztalják el, példa a korábbi megyei főkapitány esete: ellene öt évvel ezelőtt emeltek vádat okirat-hamisítás és deviza-bűncselekmény alapos gyanúja miatt, jogerős ítélet azonban még nem született.A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa első fokon meghozta ítéletét: D. Gyula rendőr ezredest és társát, T. Zsombor őrnagyot, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatóját és ügyeletvezetőjét kilencven-, illetve harmincezer forint pénzbüntetésre ítélte szolgálatban elkövetett kötelességszegés vétsége miatt. Azért emeltek vádat a két magas rangú rendőrtiszt ellen, mert március 11-én az ügyeletvezető a bűnügyi igazgató utasítására meghiúsította egy ittasnak vélt rendőri vezető – akkor is és most is a főkapitányság egyik osztályvezető alezredese – vérvételét. A főkapitányság vezetői ugyanis úgy vélték – s ennek a katonai bíróságon is hangot adtak –, hogy „mégsem egy polgárról van szó, hanem egy alezredesről, az ő esetében nagyobb megalapozottságra van szükség az intézkedésnél”. Hogy milyen megalapozottságra van szükség, az rejtély, ugyanis a történtekkor járőrparancsnoki szolgálatot ellátó zászlós és törzsőrmester társa egybehangzóan azt tanúsították, hogy a szolgálati autójával hazafelé tartó alezredes erősen ittas volt, az autóból kiszállva billegett, és az ajtónak nekitámaszkodva erős alkoholszagot árasztott. Amikor pedig közölték vele, hogy ittas, K. alezredes többször is azt kérdezte: „És mi a gond?”. Ezzel szemben a főkapitányság bűnügyi vezetője, D. Gyula ezredes, amikor telefonon az ügyelet vezetője, T. Zsombor értesítette a történtekről, úgy vélte, csupán „megszórakoztatják a beosztottak az elöljárót”. A tárgyaláson D. ezredes azt is kijelentette, egy szondáztatáshoz vagy vérvételhez több kell, mint hogy egy rendőr csak úgy szondáztatni akarjon, egyébként is zűrösnek és kicsit eltúlzottnak tartotta az egész intézkedést. Azt a tényt, hogy az igazoltatott alezredes autóját az egyik munkatársa vitte haza, kollegalitásnak vélte. Nem véletlenül kérdezte a tanácsvezető bíró: kötelessége-e a rendőrségnek az ittas vezetőket külön szolgálati autóval hazaszállítani, miért nem hívtak saját költségére taxit? Ugyancsak szükségesnek tartotta Ruzsás Róbert tanácselnök bíró a vádlott, D. Gyula ezredestől megkérdezni, hogy van-e különbség a Magyar Köztársaság területén polgár és polgár között aszerint, hogy rendőr vagy civil, vezető vagy beosztott? D. Gyula itt nemmel válaszolt, ennek ellenére sem ő, sem pedig T. Zsombor őrnagy, ügyeletvezető nem tartották bűnösnek magukat. A katonai tanács által első fokon kirótt pénzbüntetést D. Gyula tudomásul vette, T. Zsombor három nap gondolkodási időt kért. D. Gyula ezredes korábban Raffael Károly volt Nógrád megyei rendőrfőkapitány vezetése idején is bűnügyi igazgatóként látta el szolgálatát, ezért sem csodálkoztak a megyében a jelenlegi enyhe ítéleten. Raffael ellen öt évvel ezelőtt gépkocsi-csempészés miatt emeltek vádat, ám elsőfokú ítélet máig nem született. Raffaelt, amikor a bűncselekmény kitudódott, az akkori országos főkapitány, Pintér Sándor tanácsadóként az ORFK-hoz hívta, majd rövid időn belül nyugdíjazták. Ma ügyvéd, ahol a korábbi III/II-es csoportfőnökségen szerzett tapasztalatai alapján gazdasági ügyekben jár el.