Adorján , Adrián 2024. március 5.
logo

Taurus-botrány: terrorizmussal vádolja a Nyugatot Oroszország

Róma kútjai

Persovits József
1999.11.05. 23:00

Róma sokarcú város. A vizek városának is mondhatnánk, mert akármerre indulunk, mindenütt éltető vízzel találkozunk. Az utcasarkokon kútból folyik a víz. Ha a fekete színű, méternyi magas öntöttvas kis csőröcskéjét alul befogjuk, az oldalán lévő lyukon keresztül sugárban jön a víz, megkönnyítve az inni vágyó dolgát. Az oldalán SPQR felirat látható, amely a latin senatus populusque romanus, azaz a római tanács és nép szavak rövidítése. Ez a négy betű különösen az ó-római korból fennmaradt építményeken, tárgyakon szerepel, vagyis majdnem mindenhol megtalálható, mert Rómában egy hatalmas múzeumban érezhetjük magunkat, ahol a régi és az új jól megfér egymás mellett.Az utódok itt nem rombolták le elődeik alkotásait, hanem megpróbálták megtartani. Ezeknél a kutaknál a jövő-menő emberek, turisták oltják szomjukat, hűtik magukat. Közelükbe virágárusok, üdítő- és dinnyeárusok telepednek, akiknek állandóan szükségük van friss, hideg vízre. Róma majd minden kútjának vize iható. Ahol nem ivóvíz folyik, ott ezt külön kis tábla jelzi, de ilyen hely kevés van. Azután ott vannak a szökőkutak, a fontanák. Legtöbbjük több száz éves, de találkozhatunk régebbiekkel is. Már a látványuk is hűsítőleg hat a nyári hőségben. Változatos, ötletes vízicsodák: kagylók, bárkák, emberek, delfinek, halak, víziorgonák – és ki tudná felsorolni, mi mindent találtak ki a szobrászok, építészek az ókortól napjainkig. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Rómában található a világ néhány legszebb szökőkútja, kiváló reneszánsz és barokk kori mesterek alkotása. A Capitoliumra vezető lépcsősornál áll Michelangelo szökőkútja. Három szobor díszíti: az egyik a Tiberist, a másik a Nílust, a középső a diadalmas Rómát jelképezi. A lépcsőt és a szökőkutat együtt tervezte és készítette el a polihisztor. Bernini híres szökőkútjai közül a Fontana del Tritone kagylókürtöt fúvó tengeristene, a Fontana del Apija (Méhek szökőkútja) vagy a Spanyol lépcsőnél levő Fontana della Barcaccia (A megfeneklett bárka szökőkút) a legismertebb. Rutelli alkotása a Fontana delle Naiadi, a négy kecses nimfával. A Fontana delle Tartarughe (Teknősbékák szökőkútja) egy kis téren látható. A legenda szerint Raffaello alkotta, de valójában Landini műve a 16. századból. A Forum Romanum főútjának számító Via Sacrán már Néró császár idejében állt a Meta Sudans nevű szökőkút, ahová a gladiátorok jártak tisztálkodni. A Villa Borghese parkjában a Fontana dei Cavalli Marini fantasztikus halfarokban végződő tengeri csikói ejtik ámulatba a szemlélőt. A Piazza Navonán három szökőkút is ontja a vízsugarakat. Talán a legszebb közülük a Berninié, a tér közepén álló Fontana dei Fiumi, a négy nagy folyót megtestesítő négy szoborral (Duna, Gangesz, Nílus és Rio de la Plata). Ennek a térnek a helyén állt az ókori Róma egyik vízicirkusza, a Circo Agonale. Itt, a vízzel feltöltött Domitianus stadionban 33 ezer néző élvezhette az életre-halálra menő tengeri csatákat. Vízben bővelkedett az antik Róma és környéke. A másik, vízi játékokra is alkalmas hely Flavius amfiteátruma volt. A köznyelv Colosseumnak nevezte, elsősorban méretei (50 ezer nézőt tudott befogadni), illetve a közelében álló Néró-szoborkolosszus miatt, amely több mint harmincöt méter magas volt. Minden idők legnagyobb szabású és egyben legvéresebb vízi látványosságát – ma vízi show lenne a neve – Claudius császár rendezte a Róma közelében található Fucinus-tavon Kr. u. 52-ben. Tacitus történetíró feljegyezte szemtanúk elmondása alapján, hogy „Claudius 19 ezer embert fegyverezett fel. A part, a dombok és a hegytetők képezték a nézőteret, s minden zsúfolva volt emberekkel, akik Rómából és a közeli helységekből sereglettek össze. A harcosok a gonosztevőkből kerültek ki, és nagyon bátran küzdöttek. Patakokban folyt a vér, a túlélők viszont kegyelmet kaptak.” De térjünk vissza Róma környékéről a városba! Egy kis téren található Róma legpazarabb kútja, a Fontana di Trevi. A 18. században készült, Nicola Salvi építészeti műve, valójában egy palota homlokzata. Hatalmas kövek halmazából szobrok emelkednek ki. A hófehér alakok közt mindenfelől víz csordogál, és tószerűvé gyűl, betöltve a kis teret. A palota falán levő két dombormű mesél a Trevi-kút legendájáról. Az egyiken a forrásvíz megtalálásának történetét ábrázolták: egy fiatal lány megmutatja Agrippa szomjas katonáinak, hol találnak ivóvizet. A másikon Agrippa magyarázza Augustus császárnak a vízvezeték tervét, amellyel majd Rómába hozzák a forrásvizet. A Trevi-kút a Rómába vezető egyik vízmű végénél épült. Magát a vezetéket Kr. e. 19-ben építették, és a forrást megmutató lánykáról Szűz forrás vízvezetéknek nevezték el. Sok ház oldalában, udvarban falikútból csordogál az éltető nedű. Díszes oroszlánszájakból vagy kagylókból csobog a kőedényekbe, de márványkádakba is gyűjtik. A lefolyó a peremtől egyarasznyira tartja a vízfelszínt, szinte csábítva az arra járót, hogy lépjen bele a kádba. Az ókori rómaiak nyaralóhelyének számító Tiburban (a mai Tivoliban) az előkelők, hírességek építettek kastélyokat, villákat, nyaralókat. Hadrianus császár nyári palotája 300 hektárnyi területen állt. A palotában vízi színház is működött, amely egy kör alakú medence közepén épült. Számtalan medence és szökőkút is díszítette a palotát, amely még ma látható romjaiban is impozáns. Lucretia Borgia fia, II. Ippolito d’Este ferrarai bíboros is itt telepedett meg a 15. században. Felépíttette a családról elnevezett Villa d’Estét, amelyben több mint ötszáz kút, szökőkutak sora, valamint a Száz forrásnak nevezett látványos vízi lépcsősor található. A vízicsoda Liszt Ferencet is megihlette, aki idősebb korában többször vendégeskedett a palotában. Itt alkotta a Villa d’Este kútjai című remekművét. Róma egykori fürdői, Traianus, Septimus Severus vagy Caracalla termái tanúsítják, hogy a régi időkben is bővelkedett vizekben a város. A fürdők méretére következtetni lehet a feltárásokból. Például Caracalla termáiban egyszerre 1600 ember fürödhetett. A fürdőkádak bazaltból, gránitból és alabástromból készültek. A fürdőben hideg, langyos és meleg vizes medencék is voltak. Mindezeken túltesznek Diocletianus termái. A Kr. u. 298-ban épült közfürdőben volt étterem, borbélyüzlet, könyvtár, sportlétesítmények sora, valamint bordély is, amely a vendégek rendelkezésére állt. A csarnokokban 3000 fürdőző fért el. Kr. e. 312-ben épült a Via Appián a város első vízvezetéke, az Aqua Appia. A környező hegyek forrásaiból vezették el a vizet. Császárok építtették kiváló mérnökökkel az öt ókori vízvezetéket, amelyeket a pápák a későbbi korokban helyreállíttattak. Még ma is láthatók a magas falakon futó vezetékek. A falakon kapukat is hagytak, hogy rajtuk utak haladhassanak keresztül. A kutak vize éjjel-nappal csordogál. Nappal felüdülést nyújt, hűsít, éjszaka pedig a kivilágított szökőkutak látványukkal gyönyörködtetnek.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.