Sziklán, póznán, tűzön-vízen át

A Mecsek-ralin aratott futamgyőzelmével 1999-ben a Kiss Ferenc–Büki Ernő páros megvédte tavaly kivívott abszolút első helyét a magyar bajnokságban. A Subaru Impreza WRC-vel Kissék öt futamot nyertek a nyolcból, ami imponáló teljesítmény. A Mol Rally Team párosa elé mégsem gördítettek vörös szőnyeget a címvédés felé vezető úton, hiszen ismeretlenek többször is merényletet kíséreltek meg végrehajtani a pécsi tandem ellen. Büki Ernő navigátorral és az utóbbi hetekben súlyos tüdőgyulladáson átesett kétszeres bajnok pilótával, Kiss Ferenccel beszélgettünk az idényről.– A bajnokságban felértek a csúcsra, ezúttal senki sem vitathatja, hogy a Kiss–Büki páros volt a legjobb, a leggyorsabb és a legmegbízhatóbb. Pedig sokszor úgy tűnt, minden összeesküdött önök ellen. Katartikus élményt jelentett-e a bajnoki cím? Kiss Ferenc: – Valóban jóval nehezebb győzelem volt ez a tavalyinál. Rosszul indult számunkra a bajnokság, igaz, az esztergomi gyengébb szereplésünkért csak magamat hibáztathatom. Azt hiszem, még a tavalyi szlovéniai balesetünk zavart. Később azonban elég jól mentünk, zsinórban négy futamot nyertünk, és már ekkor nagyon közel voltunk a végső győzelemhez. – Megismétlődhetett volna a történelem, hiszen futamgyőzelem esetén ugyanúgy a budapesti verseny lehetett volna a bajnokavató, miként tavaly is az volt. – Az előző évi sikerünk után sokszor visszahallottuk, hogy szerencsénk volt, az idén azonban bebizonyítottuk, mégsem mázlink volt, hanem megérdemelten lettünk elsők már 1998-ban is. – Esztergom után mi változott a hozzáállásukban? – Az 1998-as szlovéniai Ve-lenjében rendezett futam előtt még soha sem estem ki vezetői hiba miatt a versenyből, ezért tartottam attól, hogy újra hibázok. Néhány kilométert a hátunk mögött kellett hagynunk ahhoz, hogy újra elkapjam a ritmust. Másnap az első néhány gyorsasági után már újra a helyén volt minden. Habár az is igaz, hogy volt még egy hasonló versenyünk, a Budapest-rali, ahol szintén gyengén mentünk. – Az egész sportközvéleményt megdöbbentették azok az esetek, amikor valakik megpróbálták megakadályozni, hogy a címvédő páros a célba érjen. Büki Ernő: – El sem hittem, hogy ilyen előfordulhat. A veszprémi verseny tizenötödik és tizennyolcadik gyorsasági szakaszán történtek miatt borzasztóan dühös voltam, a miskolci telefonpózna-ügynél viszont már tele lett az a bizonyos alsónemű. Akkor eldöntöttem – ahogyan a nyilatkozataimból is kiderült –, hogy nem ülök többé autóba. Komolyan is gondoltam, a Mecsek-ralit csak Feri miatt vállaltam, aki mindenképpen versenyezni akart, hogy bebizonyíthassa: így is képes megnyerni a bajnokságot. Azt hiszem, jól döntöttem. Ahogy figyeltem magam, leginkább az volt a furcsa, hogy a pécsi futamon az utolsó három szakaszig meg sem fordult a fejemben: itt is bármi történhet. Felejteni azonban máig sem tudtam, és felmerült bennem a kérdés: tényleg vége van? – Mi motiválhatta azokat, akik ilyen áron akarták megakadályozni a győzelmüket? – Valakiknek az lett volna az érdekük, hogy 1999-ben ne a Kiss–Büki páros legyen a bajnok. – Ezt gyanítottam, de a maffia szokta így intézni a problémás ügyeket. – Nem tudjuk, mi lehet a háttérben. – Nem is sejtik? – Nem akarjuk sejteni! – És ha akarnák? – Akkor sejtem. De előbbre úgysem jutunk. Azért kérdezzen nyugodtan. – Nos, rendben. Hogyan viselte a megpróbáltatásokat a pilóta? Olvashattuk, hogy Büki Ernő azt mondta, Kiss Ferenc idegesítően nyugodt tudott maradni. – Alapvetően nyugodt ember vagyok – egy darabig – reagál Kiss Ferenc, a bajnok pilóta. – Nehezen tudnak felidegesíteni. – Egyébként is lenyűgöző, hogy valaki, aki egyik pillanatról a másikra a semmiből kétszeres magyar bajnok lesz, ilyen higgadtan, profi módon és szerényen viselje az összes ezzel járó nehézséget. Sokan például azt hitték, hogy azután az ominózus autó-eladási ügy után nem látjuk többé a versenypályán. – Azt hiszem, ez is olyan, mint bármelyik sport. Ha valaki elkezdi és komolyan csinálja, végigjárja a szamárlétrát, akkor jó pilóta válhat belőle. Adottság és nagyon sok gyakorlás kell hozzá. Egyébként jó navigátort választottam, aki megmondta, mikor mit kell csinálnom, hogyan menjek. – Persze, így nem nehéz – vágja rá a mitfárer, Büki Ernő. – Ha valaki végig figyelte Feri pályafutását, akkor észrevehette, hogy minden géppel jól ment. Csak egyetlen autóval, a Ford Escorttal nem tudott bajnokságot nyerni. – Abban az évben a kassai futamot anyagi problémák miatt kihagytuk, a Mecsek-ralit pedig műszaki hiba miatt adtuk fel, így második lettem az N-abszolútban – folytatja Kiss Ferenc. – 1997-ben pedig csak három futamon tudtunk rajthoz állni, majd nem tudtuk finanszírozni a szereplésünket. – Igen, ekkor beszélt mindenki arról a bizonyos Kiss-botrányról a Ford eladása kapcsán. Polgári per lett a vége. B. E.: – Ennél az ügynél a neveket keverték. Kiss Ferenc nem azonos Kiss Ernővel, aki az ő navigátora volt. – Ezek szerint Kiss Ferenc csak a hasonló neve miatt keveredett bele? K. F.: – Ez tudatos névzavarkeltés volt azért, hogy azt gondolják, bűnöző vagyok. Eléggé megviselt a dolog, de 1998-ban rámmosolygott a szerencse, amikor idekerültem a Mol Rally Team-hez. B. E.: – Az a bizonyos úriember, aki kirobbantotta a botrányt, nem tudta Ferit versenyeztetni, utána pedig azt próbálta megakadályozni, hogy versenyezzen. Hagyjuk a múltat, ezen túl vagyunk. – S milyen a viszonyuk legnagyobb vetélytársaikkal, ifjabb Tóthékkal? B. E.: – Amit most mondok majd, minden sportágra érvényes, az autósportra pedig, amelyben nagyon sok a pénz, különösen. Elképzelhetetlen, hogy vetélytársak között olyan „hú, de nagy” a barátság. Két-három párossal szinte egész évben együtt tréningezünk, de abban a pillanatban, amikor ők is potenciális ellenfelekké válnának, biztosan elhidegülne a kapcsolatunk. A rivalizálás azonban még véletlenül sem jelent ellenségeskedést. Egyébként ritkán, de volt rá példa, hogy ifjabb Tóth Jánosékkal is beültünk egy kávéra. Szerintem a mai magyar mezőnyben az a helyzet, hogy sokan, elnézést a fogalmazásért, de az édesanyjukat is eladnák azért, hogy a versenyzéshez szükséges pénzük meglegyen. Sajnos, erről szól ez az egész. Azonban nem is a versenyzőkkel van a legnagyobb gond, hanem a háttérben lévő erőkkel, amelyek a legfőképpen felelősek a furkálásokért. Ezt általánosságban így igaz. – Akkor az érdekel: nem romlott meg a kapcsolatuk ebben az évben ifjabb Tóthékkal? K. F.: – Előtte sem ismertem igazán Janikát, mert mindig alacsonyabb kategóriában versenyeztem. Köszöntünk egymásnak, semmi több. Most sem alakult ki hatalmas barátság közöttünk, de egyébként sem lenne idő erre a versenyek idején. Ott mindenki teszi a maga dolgát. – De azért kölcsönösen tisztelik egymást? – Természetesen. Nem vagyunk haragban, megbeszélünk néhány dolgot, de nem vagyunk barátok. – Megéri ma Magyarországon raliversenyzőnek lenni? B. E.: – Ha a megélhetésről van szó, akkor abszolút nem. Akkor focizni kell, és akár elég a megyei első osztályban játszani. Ha azonban onnan nézzük, hogy szeretem csinálni, és nem kerül semmibe, akkor megéri. Mindketten dolgozunk, én egy kft. alkalmazottja vagyok, Ferinek pedig autószerelő műhelye van Pécsett. Anyagilag nem éri meg, de olyan autóban ülhetünk, amelyből talán húsz készült a világon. – Jövőre mi várható?. Marad a jelenlegi Kiss–Bü-ki–Subaru felállás? K. F.: – Korai még ez a kérdés, januárban vagy februárban dőlnek majd el a fontos dolgok. B. E.: – Most zajlik az idei év értékelése. Az lenne a normális, ha már most elmondhatnánk: együtt megyünk, ennél a csapatnál és ezzel az autóval. Amíg nem tudni, milyen háttér áll a pilóták mögött, addig nehéz autót szerezni. Minél később jutsz el idáig, annál kisebb az esélyed rá, hogy igazán jó kocsiba ülhess. Az biztos, hogy mindketten szeretnénk Imprezával versenyezi, de ha bármelyik cég „beszáll” mellénk, akkor más is szóba jöhet. – A Subaru Imprezával jövőre is bajnokságot tudnának nyerni? K. F.: – Ebben az autóban szerintem még sok plusz van, csak csúcsteljesítményen biztosan nem lenne ennyire megbízható. Két évet ment eddig két különböző pilótával, és műszaki hiba miatt sohasem állt meg. Ezt a járművet tökéletesen felkészítették, lehet, hogy nem száz, csak hetven-nyolcvan százalékon üzemel, de soha nem hagyott cserben.