Hölvényi György elmondta: az Afrika szubszaharai régiójában található országok oktatási intézményeinek több mint 40 százalékát különböző egyházi és vallási szervezetek, többnyire katolikusok működtetik. A régió egyes kormányai ezzel szemben csak költségvetésük 2-3 százalékát fordítják oktatásra.
Ez azt jelenti, hogy az egyházak az oktatás területén az állam szerepét veszik át Afrikában, mivel gyakran olyan régiókban is biztosítják a tanítást, ahol az államok és a kormányok nincsennek jelen
– közölte az EP-képviselő, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyházak ezen szerepével sok uniós döntéshozó nincs tisztában, ráadásul hosszú ideje „rosszul értelmezik a semlegesség elvét”.
Ezek egyházi intézmények az állami tananyag és iskolarendszer előírásai szerint működnek. Mindenki számára hozzáférhetők, közfeladatot látnak el. Az oktatás hosszú távú befektetés, amelynek eredményei csak később jelentkeznek
– emelte ki.
A magyar képviselő kijelentette: az Európai Unió nem hagyhat fel a segítségnyújtással Afrikában, annak tragikus következményei lennének. Az uniós segítségnyújtásnak azonban hatékonyabbá kell válnia, a szükség ugyanis óriási, az eszközök pedig korlátozottak – mondta.
Az afrikai partnerországgal ápolt fejlesztési együttműködéssekkel kapcsolatban Hölvényi György azt mondta: nemcsak a pénzügyi veszteség probléma, hanem az egész fejlesztési együttműködés iránti bizalom megrendülése is. Az EU költségvetésében gyakran előforduló, homályosan meghatározott célok, és a szerződések szerinti alsóbb, alvállalkozói szintek átláthatatlansága miatt ezek a kiadások a gyakorlatban nehezen ellenőrizhetők – mondta.
A fejlesztéspolitika területén az egyházak Afrikában hitelesebb partnerek, mint a kormányok, ezért nagyobb uniós támogatást kellene kapniuk
– jelentette ki.
Azzal összefüggésben, hogy az uniós migrációs és menekültügyi politika a fejlesztési források kifizetésének egy részét az uniós maradásra jogosulatlanok visszafogadásához köti, Hölvényi György kijelentette: a visszafogadás az EU stratégiai érdeke. Közölte ugyanakkor, hogy az EU nem avatkozhat be más államok költségvetési politikájába.



















