Az ember azt hinné, megkésett díszítők kopácsolnak a függöny mögött, nem sejtve, hogy a nézőtéren már ott várakozik a közönség. Mindez a Radnóti Színház vadonatúj – ma esti – Csehov-bemutatóján, a Valló Péter rendezte Sirályon. Váratlanul felszalad az előfüggöny...Mása (Szávai Viktória), az intéző lánya, talpig feketében, mint aki fiatalon, éppen csak elkezdődött életét siratja, s az őt imádó tanító, Medvegyenko (Csankó Zoltán) andalognak az őszi avarral borított kertben, érdeklődve nézegetve, amint kicsiny színpadot építenek fürge kezű munkások. Némán dolgoznak, csak a szögek és kalapácsok zenélnek kezükben. „Mindjárt kezdődik az előadás” – lelkendezik Medvegyenko. Rozsdamarta bádogfalak zár-ják körbe a madárcsicsergéstől hangos, képzeletbeli tóba szakadó kertet (díszlet: Szlávik István). – Maga a darab kettősséget hordoz, amely ugyan plain airbe helyezi a történetet, azonban notóriusan a színházról beszél, arról, lehet-e alkotni, s ha igen, hogyan kell. Ez utóbbi kifejezése ez a kissé elnyűtt, négyszögletes tér, amely-ben mi dolgozunk – magyarázza a rendező. Látszólag békés, unalmas, eseménytelen a falusi idill, amit Szorin (Jordán Tamás), a birtok úrnőjének bátyja képtelen megszokni. Ő kora és tolószéke dacára harsányan igyekszik bepótolni mindazt, amit hosszú élete alatt elszalasztott. „Van-e unalmasabb ennél az édes falusi unalomnál?” – szakad ki húgából, Arkagyinából (Csomós Mari), s már süvít is a vihar, a nap mint nap ismétlődő műbalhé, amelynek örök vesztese az intéző (Szombathy Gyula). Pedig nem marad el ő sem az Arkagyina utolérhetetlen színészi zsenijét zsolozsmázók kórusától. Ettől csupán fia, Trepljev (Széles Tamás) tartja távol magát. „Huszonöt éves vagyok, állandóan emlékeztetem rá, hogy már nem fia-tal” – jegyzi meg. „Mint egy csibe” – szökell korától elnehezülten, ráncait vastag fehér vakolattal – amelyben kihívón virít a vörös rúzs – takargató anyja: „Egy tizenöt évest is eljátszanék” – lelkendezik gátlástalanul. – A monológok esetében, mivel egy művészetelméleti fejtegetés vonul végig a darabon, igyekeztünk visszatérni az eredeti Csehov korabeli színpadi megoldáshoz, ahol konkrétan a nézőkkel kerestek kontaktust a játszók, mintegy velük megvitatva az esztétikai s egyéb problémákat – avat be Valló Péter. Érthető hát, ha a hamis művészet illúziójától fullasztó légkörben Trepljev egyszer az életben szeretné megmutatni, mit tud, mi szerinte a valódi alkotás és az igazi színház. Érkezik szerelme, Nyina (Schell Judit), a szomszéd birtok kisemmizett lánya. Hamvas, fiatal, természetes és a butaságig naiv teremtés, aki az atyai tiltás ellenére is szövetségese Trepljevnek. A fiú által színpadra álmodott előadás – hogy e némileg kiürült jelzőt használjam – modern. Mai értelemben is, amint Nyina talpig tüllben (jelmez: Szakács Györgyi) lebeg egy ügyes faszerkezetnek köszönhetően, s így deklamálja bántó műkedveléssel Trepeljev monológját. – A darab szerint új formákat kereső, avantgárd szerző szövegéhez igyekeztem olyan formát találni, amelyről elképzelhető, hogy a rendelkezésre álló anyagokból a XIX. század végén öszszebütykölhették, s ugyanakkor mellbevágónak tűnhet – meséli Valló. E szöveggel képtelen bármit is kezdeni a divatos író, Trigorin (Cserhalmi György), aki a birtokon mint a nála jelentősen idősebb Arkagyina szeretője lehet jelen. Kézszorítások, futó csókok árulkodnak viszonyukról.Úgy mint a hoszszú évtizedek óta titkos liezont ápoló Dorn doktor (Bálint András) s kedvese, az intéző felesége (Egri Márta) kapcsolatáról. – A századvég társadalmi, emberi, erkölcsi kérdésekben félárbocra eresztett várakozásának érzését szerintem remekül adják vissza a századvég orosz szerzői. Pontosan fogalmazzák az értékek különös elbizonytalanodását és a jobban való reménykedést – véli az előadás rendezője. Valló Péter Csehov legars-poetikusabb művét pókháló finomságú színpadi eszközökkel bontja ki. Érzékeny szövetet sző metakommu-nikatív elemekből, amelyek ragyogóan illeszkednek a pontosan kielemzett helyzetekbe, a tiszta, karakteres színészi játékba, valamint a plasztikus hangulatot teremtő beállítások és fények festette világba.
origo.hu
Nem sokáig tart már a jó idő, hirtelen érkezik a nagy lehűlés
