204Van-e unalmasabb a falusi unalomnál224

1999. 12. 09. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az ember azt hinné, megkésett díszítők kopácsolnak a függöny mögött, nem sejtve, hogy a nézőtéren már ott várakozik a közönség. Mindez a Radnóti Színház vadonatúj – ma esti – Csehov-bemutatóján, a Valló Péter rendezte Sirályon. Váratlanul felszalad az előfüggöny...Mása (Szávai Viktória), az intéző lánya, talpig feketében, mint aki fiatalon, éppen csak elkezdődött életét siratja, s az őt imádó tanító, Medvegyenko (Csankó Zoltán) andalognak az őszi avarral borított kertben, érdeklődve nézegetve, amint kicsiny színpadot építenek fürge kezű munkások. Némán dolgoznak, csak a szögek és kalapácsok zenélnek kezükben. „Mindjárt kezdődik az előadás” – lelkendezik Medvegyenko. Rozsdamarta bádogfalak zár-ják körbe a madárcsicsergéstől hangos, képzeletbeli tóba szakadó kertet (díszlet: Szlávik István). – Maga a darab kettősséget hordoz, amely ugyan plain airbe helyezi a történetet, azonban notóriusan a színházról beszél, arról, lehet-e alkotni, s ha igen, hogyan kell. Ez utóbbi kifejezése ez a kissé elnyűtt, négyszögletes tér, amely-ben mi dolgozunk – magyarázza a rendező. Látszólag békés, unalmas, eseménytelen a falusi idill, amit Szorin (Jordán Tamás), a birtok úrnőjének bátyja képtelen megszokni. Ő kora és tolószéke dacára harsányan igyekszik bepótolni mindazt, amit hosszú élete alatt elszalasztott. „Van-e unalmasabb ennél az édes falusi unalomnál?” – szakad ki húgából, Arkagyinából (Csomós Mari), s már süvít is a vihar, a nap mint nap ismétlődő műbalhé, amelynek örök vesztese az intéző (Szombathy Gyula). Pedig nem marad el ő sem az Arkagyina utolérhetetlen színészi zsenijét zsolozsmázók kórusától. Ettől csupán fia, Trepljev (Széles Tamás) tartja távol magát. „Huszonöt éves vagyok, állandóan emlékeztetem rá, hogy már nem fia-tal” – jegyzi meg. „Mint egy csibe” – szökell korától elnehezülten, ráncait vastag fehér vakolattal – amelyben kihívón virít a vörös rúzs – takargató anyja: „Egy tizenöt évest is eljátszanék” – lelkendezik gátlástalanul. – A monológok esetében, mivel egy művészetelméleti fejtegetés vonul végig a darabon, igyekeztünk visszatérni az eredeti Csehov korabeli színpadi megoldáshoz, ahol konkrétan a nézőkkel kerestek kontaktust a játszók, mintegy velük megvitatva az esztétikai s egyéb problémákat – avat be Valló Péter. Érthető hát, ha a hamis művészet illúziójától fullasztó légkörben Trepljev egyszer az életben szeretné megmutatni, mit tud, mi szerinte a valódi alkotás és az igazi színház. Érkezik szerelme, Nyina (Schell Judit), a szomszéd birtok kisemmizett lánya. Hamvas, fiatal, természetes és a butaságig naiv teremtés, aki az atyai tiltás ellenére is szövetségese Trepljevnek. A fiú által színpadra álmodott előadás – hogy e némileg kiürült jelzőt használjam – modern. Mai értelemben is, amint Nyina talpig tüllben (jelmez: Szakács Györgyi) lebeg egy ügyes faszerkezetnek köszönhetően, s így deklamálja bántó műkedveléssel Trepeljev monológját. – A darab szerint új formákat kereső, avantgárd szerző szövegéhez igyekeztem olyan formát találni, amelyről elképzelhető, hogy a rendelkezésre álló anyagokból a XIX. század végén öszszebütykölhették, s ugyanakkor mellbevágónak tűnhet – meséli Valló. E szöveggel képtelen bármit is kezdeni a divatos író, Trigorin (Cserhalmi György), aki a birtokon mint a nála jelentősen idősebb Arkagyina szeretője lehet jelen. Kézszorítások, futó csókok árulkodnak viszonyukról.Úgy mint a hoszszú évtizedek óta titkos liezont ápoló Dorn doktor (Bálint András) s kedvese, az intéző felesége (Egri Márta) kapcsolatáról. – A századvég társadalmi, emberi, erkölcsi kérdésekben félárbocra eresztett várakozásának érzését szerintem remekül adják vissza a századvég orosz szerzői. Pontosan fogalmazzák az értékek különös elbizonytalanodását és a jobban való reménykedést – véli az előadás rendezője. Valló Péter Csehov legars-poetikusabb művét pókháló finomságú színpadi eszközökkel bontja ki. Érzékeny szövetet sző metakommu-nikatív elemekből, amelyek ragyogóan illeszkednek a pontosan kielemzett helyzetekbe, a tiszta, karakteres színészi játékba, valamint a plasztikus hangulatot teremtő beállítások és fények festette világba.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.