Az egyházalapítási törvény konszenzussal születik

„Amikor bizonyos politikai erők a vallásszabadságra hivatkozva támogatják a legextrémebb vallási csoportokat is, akkor véleményem szerint valójában nem a vallásszabadság ideája hajtja őket, hanem az a nagyon is látható politikai megfontolás, hogy ezáltal relativizálni és korrodálni lehet a tényleges egyházak társadalmi tanítását és közéleti súlyát” – mondta Semjén Zsolt, a kulturális minisztérium egyházi kapcsolatok titkárságának vezetőhelyettes államtitkára. A politikus lapunknak adott interjújában a millenniumról, a másság gondolatáról, a készülődő egyházügyi törvénytervezetről, valamint a magyar-vatikáni vegyes bizottság munkájáról és a személyi jövedelemadó egy százalékával kapcsolatos törvény módosításáról fejtette ki gondolatait.- A napokban a keresztény elvek alapján határozta meg a másság tiszteletének gondolatát. Miért érezte aktuálisnak ezt a kérdést?- Természetesen mindenkinek joga van a saját kultúrájához, de Európában és így Magyarországon a keresztény civilizáció nem pusztán egy a kultúrák közül, nem szubkultúra, nem másság, hanem fundamentális jelentőségű. A Biblia ismerete nélkül nem lehet valaki európai, mert nem értheti Dantét, Bachot vagy Adyt. Az ortodox kultúra normatív volta magától értetődő Görögországban, a zsidó kultúra Izraelben, az iszlám kultúra Szaúd-Arábiá-ban, a keresztény kultúra pedig hazánkban. Nagyon sajnálom, hogy ezt a tényt már deklarálni kell. Az ultraliberális álláspont hirdetői szerint országunk szubkultúrák eklektikus halmaza. Emlékezzünk vissza, hogy az előző ciklus alatt szabotálták a honfoglalás ünnepét, amelyre nemzeti identitásunk és önbecsülésünk szempontjából nagy szükségünk lett volna. Nem engedhetjük, hogy millenniumunkat, a Szent István-i példát, a keresztény európai civilizáció szerves részét képező magyar kultúrát és ezeréves történelmünk értékeinek tudatosítását a már láthatóan megindult fanyalgásokkal és a mindent korrodáló relativizálással újra elsikkaszszák. Nem mindegy, mi lesz Magyarország szimbóluma: Szent István a Szent Koronával vagy Jockey Ewing a hamburgerrel.- A közelmúltban elkészült az új egyházalapítási törvénytervezet szakmai koncepciója. Milyen elvek alapján kívánják módosítani az 1990 óta hatályos jogszabályt? Ön szerint az előző ciklus alatt miért nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel, hiszen a problémák akkor is ismertek voltak?- Az előző ciklusban számos más gond is felhalmozódott. Nem csak ezzel a kérdéssel nem volt hajlandó szembenézni az akkori kormánytöbbség. Nem kötött szerződést a protestáns egyházakkal, és az izraelita felekezettel lelassította az ingatlanrendezési folyamatot. Hosszan sorolhatnám, hogy az előző kormány alatt egyházi szempontból mely ügyek akadtak el. A törvény módosítása kétharmados többséget igényel, következésképpen konszenzuskényszer áll fenn. A dolog emberi jogi jelentősége miatt különben is egyetértésre törekednénk. Ez magyarázza azt is, hogy nem kapkodjuk el a törvény benyújtását. Konzultáltunk a bejegyzett egyházi közösségekkel, a parlament emberi jogi bizottságával, vallásszociológusokkal és alkotmányjogászokkal. Ez alapján kristályosodott ki egy olyan konstrukció, amelynél eredetileg szigorúbbat szerettem volna, de így is vállalható. Kósáné Kovács Magda nyilatkozatából úgy látszik, hogy a javaslatot az MSZP is el tudja fogadni. A koncepciónak két lényegi pontja van. Mivel azt nehéz definiálni, hogy mi a vallás, inkább arra helyeztük a hangsúlyt, hogy mi nem az. Ide tartozik az üzleti tevékenység, a parapszichológia, a természetgyógyászat. Az ilyen tevékenységet folytató csoportoknál nem indokolt, hogy egyházként legyenek bejegyezve. A bíróságnak reális lehetőséget kell arra adni, hogy ezeket törölhesse a nyilvántartásból. Az új bejegyzés kivédésére pedig azt szorgalmazzuk, hogy csak a Fővárosi Bíróságnál lehessen megtenni. Az Alkotmánybíróság is megállapította: abból, hogy a felekezeteket, a vallási közösségeket egyenlő szabadság illeti meg, nem következik, hogy az állam nem veheti figyelembe tényleges társadalmi szerepvállalásukat. Tehát egy tegnap kitalált vallási kísérletnek nem kell az évszázadok során a magyar szellemi életet gazdagító, komoly intézményrendszert fenntartó, reális vallásszociológiai igényt betöltő történelmi egyházakkal azonos kedvezményeket adni.- A törvénytervezet szerint tehát az egyházak között az állam csak társadalmi szereplésük alapján tehet különbséget, hittételeik vagy politikai indokok alapján nem. A Hit Gyülekezete vezetői azonban politikai indokokat is emlegetnek.- A Hit Gyülekezetének is megküldtük az elképzelésünket, és tanulmányoztuk véleményüket. Nem jelenti a hittételek állami vizsgálatát, ha egy megfelelő szakértőkkel rendelkező bíróság az alapvetően nem vallási tevékenységeket folytató szervezeteket nem veszi egyházként nyilvántartásba. Ez nem azonos a hittételek állami ellenőrzésével. Amikor bizonyos politikai erők a vallásszabadságra hivatkozva támogatják a legextrémebb vallási csoportokat is, akkor véleményem szerint valójában nem a vallásszabadság ideája hajtja őket, hanem az a nagyon is látható politikai megfontolás, hogy ezáltal relativizálni és korrodálni lehet a valódi egyházak társadalmi tanítását és közéleti súlyát.- Az Európai Unió parlamentje 1996-ban felszólította a tagállamok kormányait: „tanúsítsanak maximális éberséget annak érdekében, hogy a szekta jellegű csoportosulások ne juthassanak a törvényes társadalmi testületeket megillető jogokhoz”. A törvénymódosítás során figyelembe vették ezt az ajánlást?- A nemzetközi dokumentumokat és az európai országok joggyakorlatát is figyelembe vettük. Ultraliberális kritikusaim állandóan az amerikai modellt kérik rajtam számon. Csakhogy Magyarország nem az Egyesült Államok tagállamai közé kérte a felvételét, hanem az Európai Unióba. Következésképpen nekünk nem az amerikai, hanem az európai példát kell követnünk.- Feloszlatható vagy betiltható lesz-e egy felekezet, ha a bíróság megállapítja, hogy bűncselekményt követ el, és ezért törli az egyházi nyilvántartásból?- Ha döntően nem vallási tevékenységet folytat, akkor az egyházként való bejegyzését törölni lehet. Ha bűncselekményeket is elkövet, akkor az a rendőrségre és a bíróságra tartozik.- Várható, hogy szektaperek lesznek a törvény elfogadása után? Schanda Balázs, az ön főosztályvezetője a közelmúltban azt mondta, hogy a vallásszabadság területén visszaélések is tapasztalhatók.- Ha a törvényben érvényre tudjuk juttatni, hogy valóban csak egyházi szervezetek legyenek egyházként bejegyezve, akkor reálisnak tartom, hogy a visszaéléseket elkövetőket töröljék ebből a kategóriából.- Mi a véleménye arról, hogy a Honvédelmi Minisztérium a tábori lelkészi szolgálatból kitiltotta a Hit Gyülekezetét? A kérdést az Országgyűlés emberi jogi bizottsága is napirendre tűzte.- A tábori püspökségekről szóló jogszabály és a megállapodások egyértelműen meghatározzák, hogy a katolikus püspökséget a római katolikus egyház, a protestáns püspökségeket a református és az evangélikus egyház, a tábori rabbiniátust pedig a Mazsihisz vonatkozásában hozza létre. Ez a nemzetközi gyakorlat is, amelyet az Alkotmánybíróság az alaptörvénnyel megfelelőnek talált. Ha a református egyház nem kíván együttműködni a Hit Gyülekezetével, akkor senki nem kényszerítheti az ellenkezőjére. Világosan kell látni, hogy ezzel a vallásszabadság nem csorbul, hiszen perszonális alapon mindenkinek joga van ahhoz, hogy vallási kapcsolatot tartson bármelyik bejegyzett felekezettel. Senki nem kényszerítheti azonban az államot, a hadsereget vagy a négy történelmi egyházat, hogy akarata ellenére más közösségeket is befogadjon a tábori püspökség keretébe.- A közelmúltban bejelentette, hogy lezárult az egyházi ingatlanrendezés folyamata.- Köszönettel tartozom elődeimnek, akiknek tízéves munkája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy jogi értelemben befejezhettük az ingatlanrendezés folyamatát. Május 5-én a katolikus egyház ingatlanainak rendezését, most az összes protestáns, valamint az izraelita felekezet és az ortodox egyházak ügyeit is lezártuk kormányhatározattal. Ez tervezhetővé, kiszámíthatóvá és visszafordíthatatlanná teszi a folyamatokat. Büszke vagyok arra, hogy amíg 1991 és 1998 között 1074 ingatlan sorsát rendezték, addig mi másfél év alatt 1719 ügyet rendeztünk kormányhatározattal. Járadékszerződésekkel rendeztük 67 milliárd forint értékben 1770 ingatlan sorsát; ezeket az egyházak nem kérték vissza, és ezután valorizálva örök járadékot kapnak. Mintegy ezer ingatlanügy az önkormányzatok és az egyházak között közvetlen megállapodással rendeződött. A természetben rendezendő ingatlanokra 35 milliárd forintot már kifizettünk, 62 milliárd forintot pedig az állam aktualizált értékben 2011-ig utal át. Idén az egyházi műemlékek felújítására fordítandó keret is bővül.- Miért húzódik el a magyar-vatikáni vegyes bizottság munkája?- A bizottság munkájára azért van szükség, mert a vatikáni szerződés aláírását követően a Horn-kormány nemcsak a megállapodás betűivel, annak szellemével is homlokegyenest ellentétesen módosította a közoktatási, a felsőoktatási és az egyházfinanszírozási törvényt. Az alkotmány kimondja, hogy nemzetközi szerződéssel nem állhat ellentétben belső törvény, tehát alkotmányos kötelességünk, hogy a hatályos hazai törvényeket betű szerint összhangba hozzuk a vatikáni szerződéssel. Ez a közoktatási törvény esetében megtörtént, a felsőoktatási törvény esetében már létrejött a szakmai megállapodás, az adótörvények vonatkozásában pedig a vegyes bizottság megegyezett abban, hogy mely törvényeket hogyan kell módosítani. Ez utóbbiak azonban már csak a jövő évi törvényhozási programban valósulhatnak meg.- Mikor valósul meg a személyi jövedelemadó egyházaknak felajánlható egy százalékával kapcsolatos törvénymódosítás?- Az adószabályokról a Pénzügyminisztériummal megszületett az egyezség. Az egy százalék ügyében is megindultak a konzultációk, de itt az egész modell áttekintését tartom indokoltnak. A probléma lényege: most mindenki a saját személyi jövedelemadójának egy százalékát utalhatja át. Következésképpen jövedelemadót nem fizető honfitársaink, vagyis a nyugdíjasok, a fiatal értelmiségiek, a pályakezdők, a földművesek és a nagycsaládosok a jövedelemviszonyaik alapján részben vagy egészében ki vannak zárva a lehetőségből, hogy ilyen módon egyházukat támogathassák. Az így befolyó pénz nem az egyházak tényleges támogatottságát mutatja, hanem pusztán a pénzes rétegek általi kedveltséget. Ezért mi azt mondjuk, hogy a kiegészítő támogatás elosztásánál ne csak az egy százalékot átutalókat vegyük alapul, hanem valamilyen formában az összes magyar állampolgárnak biztosítsuk, hogy nyilatkozhasson arról: mely egyházat kívánja támogatni. Az időálló rendszer kidolgozása széles egyeztetést igényel. Jövőre azonban ezt a feladatot is megoldjuk. Fontos látni, hogy nem kormány és egyházak közötti paktumokról van szó, hanem az egyházak szabadságának törvényi és anyagi biztosításáról, amely – mint arra a történelem is bizonyíték – az egész nemzet javát szolgálja. Mert Szent István-i tanulság, hogy ami jó az egyháznak, az jó az országnak, és ami jó az országnak, az jó az egyháznak.