Egy fecske nem csinál nyarat, még a Karinthy Színházban sem

A színházak 1949-es államosítása után az első magánszínház s mindmáig e klasszikus módon – főszponzor és alapítványi háttér nélkül – működő egyedüli teátrum a Karinthy Színház. Az együttes tíz esztendeje játszik jelenlegi helyén, ebből az alkalomból beszélgetünk az igazgatóval, Karinthy Mártonnal (képünkön).„Éppen az államosítás első évadjának kezdetén, szeptember elsején születtem” – meséli a direktor. Nyolcévesen lépett először a Nemzeti Színházba, attól kezdve – mint mondja – háromnegyed hétkor felszállt a hetes buszra, s hét óra ötkor már valamelyik teátrum nézőterén ült. Már tudta: rendező lesz. 1973-ban kapta kézhez diplomáját. Osztálytársaihoz hasonlóan Karinthy Márton is az akkor (és ma is) működő államilag finanszírozott kőszínházi keretek között indult pályáján. Békéscsaba, Pécs, a Thália Színház, majd a Magyar Televízió következett, közben megalapította a Gorsiumi Nyári Játékokat. „Talán életem két legjobb előadását – Euripidész Helénáját és Alkesztészét, majd Arisztophanész Plutosz című darabját – vittem színre” – vallja a direktor. Pályájának e szakaszát a Népszínházban fejezte be. „Nyolcvan körül kezdett elegem lenni az egész színházi struktúrából. Ekkor Harsányi Gáborral létrehoztuk a Hököm Színpadot.” Első évadjuknak a Kaffka Margit Gimnázium adott otthont. Mai napig emlékszik rá, hogy akkoriban egy kis színház alapítása is akkora hord-erejű esemény volt, ami egészen Aczélig eljutott. „A tizenegyedik kerület szülötte vagyok. Családom minden tagja Lágymányoshoz kötődik, ezért nem is kerestem másutt játszóhelyet.”1949-ben megszűnt a magánszínjátszás, tehát Karinthynak és csapatának mindenekelőtt ki kellett találnia teátrumuk szervezeti és gazdálkodási formáját. Elképzelésük szerint társulat nélkül, főleg magyar darabokat tűztek műsorukra, Karinthy Frigyes szellemében alkotva. Elsősorban szórakoztató színházat akartak létrehozni. „A hetvenes években néhány kritikus szétválasztotta a szórakoztató, illetve a művészszínházat. Szerintem a színjátszásnak egyszerre kell színvonalasnak és szórakoztatónak lennie” – vallja Karinthy Márton. Gazdasági működésüket, az akkoriban létező ipari szövetkezetek mintájára létrehozott kulturális szövetkezeti forma biztosította. Ennek szellemében a tagok összeadták az ötvenezer forint induló tőkét, majd a továbbiakban a bevételből gazdálkodtak. Sikerüknek a Végh Antal könyvéből készített Miért bántják a Magyar futballt? című sportcsarnoki produkciójuk vetett véget. Harminc sztár színész, napi kettőszázötvenezer forintos bérleti díj. „Ha sikerül lejátszanunk nyolc előadást, összejön az a hárommillió forint, amelyből a Bocskai úti iskola udvarán kultúrházat építenek, s az szolgált volna saját játszóhelyünkül” – mesél az inspirációról az igazgató. A délutáni bemutatót követő esti előadás azonban botrányba fulladt, annak ellenére, hogy nyolcvanezer jegy kelt el elővételben. A produkció körüli felhajtásnak köszönhetően azonban rossz híre lett a Hököm Színpadnak.Öt sikeres évad után saját, mindentől és mindenkitől független játszóhely után nézett a színház vezetése. 1988-ban költöztek az akkori, meglehetősen lepusztult Haladás moziba. „Saját erőből, nyolcmilliós bankkölcsön segítségével építtettem át színházzá az épületet, amelyet ma is az önkormányzattól bérlek” – emlékszik Karinthy. Tíz éve lépnek fel estéről estére ezeken a deszkákon a honi színjátszás nagyágyúi. Magyar szerzők színvonalas vígjátékaiból, ismert külföldi szerzők kevéssé ismert darabjaiból és Karinthy Frigyes műveiből, szellemiségéből, valamint újabban a mássággal kapcsolatos alkotásokból épül a műsorterv. Emellett, ha bárki elfogadható ötlettel kopogtat az igazgató ajtaján, hát befogadja színházába. Ennek ellenére Karinthy Márton nem látja a tolongást. „Az úgynevezett szakma is elfogad már. Ezt is jelzi, hogy kilencvenhárom óta pályázatokon nyerünk pénzeket, amire addig nem akadt példa.”Gyermekkorában a súlyos előfüggönyök ragadták magukkal fantáziáját, s mind a mai napig esküszik az efféle – nevezzük így – hagyományos színházra, szemben a szűk padlásokon vagy pincékben szorongó produkciókat létrehozókkal. Budai teátruma legújabb büszkesége a Budapesti Operett Színházból származó függöny, valamint a százhúsz zsöllyeszék. „A színházi rendszerváltást én kezdtem, de nem nagyon követ senki, mert rengeteg macerával jár. Ha én nem intézek el mindent a színház ügyében, akkor nincs előadás, nincs rendező, nincs teátrum, nincs Karinthy Marci, s erre bizony öt-tíz évet rá kell szánni az ember életéből.”