Impulzusok a zenésztársaknak

Hatodik alkalommal – mondhatni: szokás szerint – ünnepi bulival köszönti a karácsonyt Ferenczi György (képünkön) és a Herfli Davidson 26-án vasárnap este a Kongresszusi Központ óriási színpadán. Hozzászokhattunk, hogy évről évre valami, a rockzene határain messze túlmutató show jegyében zajlanak ezek a koncertek. Ravel Bolerójának vagy Karády édes-bús Hamvadó cigarettavégének sajátos feldolgozása után idén fúvósszekció és néptánc ad különös ízt a hagyományos bluesnak és funkynak.- Megváltozik némileg a zenekar összetétele, ugyanis kibővülünk egy újabb dobossal, Gyenge Lajos személyében, továbbá egy ütőhangszeressel, Szendi Gáborral. Valamint egy tucat fúvós és tizenhat táncos lép színpadra a bő két és fél órás műsorban – büszkélkedik mosolyogva Ferenczi, majd így folytatja: Egy meglepetésszám erejéig fellépnek a Cotton Club Singers énekesei is. Végre lehetőségünk nyílik a klasszikus bigband-hangzás létrehozására.További unikális produkciók színesítik a ragyogónak ígérkező estet – tudjuk meg a szájharmonika- és hegedűvirtuóztól -, így többek között hallhatunk majd Syrius-számokat. A legendás dzsessz-rock zenekar Széttört álmok című, Magyarországon kiadott, közel két és fél évtizedes korongjáról keltenek életre nagyzenekari átiratban két szerzeményt. Valószínűleg – mondhatni – észrevétlenül simulnak ebbe az eklektikusnak tűnő elképzelésbe a Duna Művészegyüttes táncosai, a maguk tradicionális népi lépésanyagból gyúrt koreográfiájával.Az említett eklektika mintha sajátja lenne Ferenczinek.- Mindent szeretek játszani – állítja határozottan -, ahogy újabb és újabb műfajokat ismerek meg, úgy kapok hozzájuk kedvet. Minden építkezik mindenből, vagy mint Miles Davis, a zseniális dzsesszzenész mondta: minden ugyanaz másképpen. Ennek megfelelően bármilyen zenét össze lehet rakni akármelyik másikkal. Jó muzsikusok kellenek – véli Ferenczi György -, akiknek elég kielégítő impulzusokat adni, s akkor elég a hangnem, továbbá valami keret, amelyből elindulunk, és amikor érzem, hogy mindenki érzi a lüktetést, már arra megyünk, amerre akarunk.Amit igazán sajnál, az, hogy annak idején, amikor tizenéves kora derekán a hegedűt feladta a szájharmonika kedvéért – amely hangszer korlátaival manapság kezd szembesülni -, senki sem mondta: jó az, ami a fejében és a kezében van, csupán meg kellete tanulni használnia. Megtanulta hát kezdő módjára a bluesharmonikázást. Annak ellenére, hogy szinte mindent, sőt – szerintem – még többet is tud hangszerén, soha nem felejti Tátrai Tibor gitárfenomén mondását, mely szerint „mindig jobbnak kell lenni”. Az utóbbi fél évben érdeklődése teljesen elfordult a szájharmonikától. „Már nem elégít ki a hangszer” – vallja, amelyről meggyőződéssel állítja: „A herflizés a csuklón múlik, semmi máson”. Zeneszerzői tevékenységéhez igénybe veszi gitáros barátja segítségét, aki alapvető ötleteket ad a Ferenczi által írt dalszövegek hallatán. „Ez alatt a közös munka alatt egyszerre tanulok komponálni, és mind jobban elsajátítom a zeneelméletet is” – állítja.Hogy Ferenczi pontosan hol is tart ebben a tanulási folyamatban, azt ellenőrizheti, aki ellátogat karácsony másnapján a Kongresszusi Központba.