Jóban, rosszban egy csónakban

Gyakorta igen nehéz a vidéki színész házaspárok sorsa. Áprilisban születő babájukat Fehér Tímea az egri Gárdonyi Géza Színház, míg férje, Bartus Gyula a miskolci társulat tagjaként várja. Vajon miért kell két városban élniük és dolgozniuk, milyen szerepet játszik a távolság kapcsolatukban? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgettünk az ifjú párral.Tímea februárban lép utoljára színpadra a szülés előtt, majd férje tenyérnyi miskolci színészlakásába költözik. Szeretnének hoszszú távra berendezkedni a városban. „Még hosszabb távú terv, hogy megnézzük, miként lehet a színészi fizetésből lakást vásárolni” – jegyzi meg félig tréfásan Gyula. Tímea pályakezdő keresete nettó harmincezer forint havonta. Tavaly végzett Békéscsabán, a Jókai Színházban működő Fiatal Színházművészetért Alapítvány Színiiskolájában, ahol férje színészmesterséget tanított. „Otthon nem tartok mesterségórát” – állítja Gyula. „Jó tanácsokkal próbál azon az úton tartani, amely meggyőződése szerint jó irányba visz szakmailag” – fűzi hozzá hitvese. Egyszer jelentkezett csupán a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. „Úgy éreztem: nem figyelnek rám kellőképpen a felvételi bizottság tagjai, s feltettem magamban, hogy többet nem próbálkozom” – emlékszik Tímea. Mivel Gyulán lakott szüleivel, kézenfekvő próbálkozásnak tűnt a békéscsabai társulat színiiskolája. Négy esztendő elteltével osztályukból mindössze két főt szerződtetett a csabai teátrum, többekkel együtt Tímeának is másutt kellett állás után néznie, így érkezett egy meghallgatásra Egerbe. „Nagyobb felelősséggel kellene a pályakezdők felé fordulni. Ezt a szakmát éppen úgy kell a gyakorlatban tanulni, akár az agysebészetet, ezért nem mindegy, hogy ki, mennyi és főleg milyen szerepeket kap kezdőként. Nem érzem jó taktikának, ha valakit bedobnak a mély vízbe, s elhalmozzák rengeteg szereppel. Az első komoly kudarc ugyanis egy életre megfoszthatja az önbizalmától” – jegyzi meg feleségével és volt tanítványaival kapcsolatban Gyula. Ő a színművészeti főiskola befejezését követő kicsivel több mint évtizednyi pályája során idén – Pécs, Veszprém és Békéscsaba után – már a negyedik társulathoz szerződött. „Kíváncsi lennék rá, hány színész van ma Magyarországon, aki úgy érzi, hogy megtalálta a helyét. Érzésem szerint legtöbbünk keresgél.” Bár előző teátrumában kiemelkedő főszerepeket játszott, valamint rendezett és tanított is, mégis ki akarta próbálni magát egy új közegben, amely inspirálólag hat művészetére, ezért kereste fel a miskolci színház direktorát. A színjátszás mellett Gyula írással is foglalkozik, most épen negyedik történelmi drámáján dolgozik. „Darabjaim zenés ifjúsági színművek. Egy színháznak létérdeke, hogy tizennégy-tizenöt éves korában megfogja nézőit. Ehhez a legjobb a történet, a mese és a zene” – állítja a szerző. Bár színpadra még egyetlen drámája sem került, az egyik iránt érdeklődést mutatott Koltay Gábor, akinek készülő Sacra Korona című filmjében forgatott a nyáron. „Valami hiányérzet munkál bennem – vallja Gyula. – Ez sarkallt régebben arra, hogy dobolni tanuljak.” „Ha annyi munkám lenne, hogy szinte le sem jövök a színpadról, biztosan nem vállaltam volna gyereket. Mivel időm megengedi, nem szabad elszalasztani a remek alkalmat a családalapításra” – véli a kismama. Tímea kilencévesen harmadik helyezést ért el egy szavalóversenyen, emellett orosz szakkörön hatalmas sikert aratott a Tyirimok című mese dramatizációjának béka szerepében. Néhány évvel később már Kazinczy-díjat vehetett át színvonalas versmondásáért. „Tudtam, hogy olyan iskolába akarok járni, ahol megtanulhatom a színészetet, és színészként jöhetek ki a kapuján.” „Mezőgazdasági szakközépiskolában érettségiztem Nyíregyházán, mivel pilóta szerettem volna lenni” – meséli Bartus Gyula. Kedvét szegték azonban a kemény orvosi vizsgálatok és az ijesztő kiképzőszerkezetek. Így másik vágyának engedve fordult a színpad felé. Megmaradt azonban műszaki érdeklődése is, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a konyhát elfoglaló magnószalaggyűjteménye. E működésképtelen szerkezetekbe lehel életet Gyula, mint mondja, pótcselekvésként. Feleségét tehetségesnek tartja, akiben sokkal több rejlik, mint amennyit ez alatt a két évad alatt megmutathatott. „Feltétel nélkül megbízom Gyula tudásában” – állítja határozottan Tímea.