Jóban, rosszban egy csónakban

1999. 12. 06. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Gyakorta igen nehéz a vidéki színész házaspárok sorsa. Áprilisban születő babájukat Fehér Tímea az egri Gárdonyi Géza Színház, míg férje, Bartus Gyula a miskolci társulat tagjaként várja. Vajon miért kell két városban élniük és dolgozniuk, milyen szerepet játszik a távolság kapcsolatukban? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgettünk az ifjú párral.Tímea februárban lép utoljára színpadra a szülés előtt, majd férje tenyérnyi miskolci színészlakásába költözik. Szeretnének hoszszú távra berendezkedni a városban. „Még hosszabb távú terv, hogy megnézzük, miként lehet a színészi fizetésből lakást vásárolni” – jegyzi meg félig tréfásan Gyula. Tímea pályakezdő keresete nettó harmincezer forint havonta. Tavaly végzett Békéscsabán, a Jókai Színházban működő Fiatal Színházművészetért Alapítvány Színiiskolájában, ahol férje színészmesterséget tanított. „Otthon nem tartok mesterségórát” – állítja Gyula. „Jó tanácsokkal próbál azon az úton tartani, amely meggyőződése szerint jó irányba visz szakmailag” – fűzi hozzá hitvese. Egyszer jelentkezett csupán a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. „Úgy éreztem: nem figyelnek rám kellőképpen a felvételi bizottság tagjai, s feltettem magamban, hogy többet nem próbálkozom” – emlékszik Tímea. Mivel Gyulán lakott szüleivel, kézenfekvő próbálkozásnak tűnt a békéscsabai társulat színiiskolája. Négy esztendő elteltével osztályukból mindössze két főt szerződtetett a csabai teátrum, többekkel együtt Tímeának is másutt kellett állás után néznie, így érkezett egy meghallgatásra Egerbe. „Nagyobb felelősséggel kellene a pályakezdők felé fordulni. Ezt a szakmát éppen úgy kell a gyakorlatban tanulni, akár az agysebészetet, ezért nem mindegy, hogy ki, mennyi és főleg milyen szerepeket kap kezdőként. Nem érzem jó taktikának, ha valakit bedobnak a mély vízbe, s elhalmozzák rengeteg szereppel. Az első komoly kudarc ugyanis egy életre megfoszthatja az önbizalmától” – jegyzi meg feleségével és volt tanítványaival kapcsolatban Gyula. Ő a színművészeti főiskola befejezését követő kicsivel több mint évtizednyi pályája során idén – Pécs, Veszprém és Békéscsaba után – már a negyedik társulathoz szerződött. „Kíváncsi lennék rá, hány színész van ma Magyarországon, aki úgy érzi, hogy megtalálta a helyét. Érzésem szerint legtöbbünk keresgél.” Bár előző teátrumában kiemelkedő főszerepeket játszott, valamint rendezett és tanított is, mégis ki akarta próbálni magát egy új közegben, amely inspirálólag hat művészetére, ezért kereste fel a miskolci színház direktorát. A színjátszás mellett Gyula írással is foglalkozik, most épen negyedik történelmi drámáján dolgozik. „Darabjaim zenés ifjúsági színművek. Egy színháznak létérdeke, hogy tizennégy-tizenöt éves korában megfogja nézőit. Ehhez a legjobb a történet, a mese és a zene” – állítja a szerző. Bár színpadra még egyetlen drámája sem került, az egyik iránt érdeklődést mutatott Koltay Gábor, akinek készülő Sacra Korona című filmjében forgatott a nyáron. „Valami hiányérzet munkál bennem – vallja Gyula. – Ez sarkallt régebben arra, hogy dobolni tanuljak.” „Ha annyi munkám lenne, hogy szinte le sem jövök a színpadról, biztosan nem vállaltam volna gyereket. Mivel időm megengedi, nem szabad elszalasztani a remek alkalmat a családalapításra” – véli a kismama. Tímea kilencévesen harmadik helyezést ért el egy szavalóversenyen, emellett orosz szakkörön hatalmas sikert aratott a Tyirimok című mese dramatizációjának béka szerepében. Néhány évvel később már Kazinczy-díjat vehetett át színvonalas versmondásáért. „Tudtam, hogy olyan iskolába akarok járni, ahol megtanulhatom a színészetet, és színészként jöhetek ki a kapuján.” „Mezőgazdasági szakközépiskolában érettségiztem Nyíregyházán, mivel pilóta szerettem volna lenni” – meséli Bartus Gyula. Kedvét szegték azonban a kemény orvosi vizsgálatok és az ijesztő kiképzőszerkezetek. Így másik vágyának engedve fordult a színpad felé. Megmaradt azonban műszaki érdeklődése is, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a konyhát elfoglaló magnószalaggyűjteménye. E működésképtelen szerkezetekbe lehel életet Gyula, mint mondja, pótcselekvésként. Feleségét tehetségesnek tartja, akiben sokkal több rejlik, mint amennyit ez alatt a két évad alatt megmutathatott. „Feltétel nélkül megbízom Gyula tudásában” – állítja határozottan Tímea.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.