Közösen várva a Kisjézust

Még nem lakoltatták ki a Térszínházat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a megannyi apróságot és szüleiket boldogító karácsonyi misztériumjátékuk. A harmincéves teátrum elmaradhatatlan produkciója a megváltó születéséről mesélő előadás, amelyet 1975 óta tartanak műsorukon. Tegnap este a Dózsa György úti hajléktalanszálló lakóihoz látogatott a társulat, míg ma délután egy órakor saját játszóhelyén, az óbudai Zichy-kastélyban lép közönség elé az együttes.Az elmúlt tizenöt évben nem számított ritka eseménynek, hogy ezzel a produkciójukkal elutaztak iskolákba, menhelyekre, templomokba, művelődési házakba, szerkesztőségekbe, s nemritkán, dacolva a kemény faggyal, szabadban is előadták Jézus születésének történetét. Hagyományosan bekopogtattak egy-egy közismert ember otthonába is. Így vált átmenetileg színházzá többek között Esterházy Péter, Weöres Sándor és Károlyi Amy, Fábián László vagy Mészöly Miklós és Polcz Alaine lakása.Amíg a betlehemesek bebocsáttatásra várnak odakint, addig a közönség együtt énekelve várakozik a nézőtéren. A színpadon a társulat igazgatója, Bucz Hunor hegedűt szorongat álla alatt, s tanítja a rég elfeledett, esetleg sohasem ismert adventi dalokat. Akárha templommá nemesülne néhány órára Thália szentélye. – Mindenekelőtt a Kodály és Bartók által szerkesztett Magyar népzene tára című kötetből válogattam énekeket, valamennyi Volly István gyűjtéséből – meséli a színidirektor. – Emellett komoly segítséget nyújtottak a rendelkezésre álló néprajzi video-, illetve filmfelvételek, amelyek bemutatják, hogyan is szcenírozták annak idején ezeket a játékokat. A Térszínház előadása több helyütt gesztusokig menő pontossággal követi e soha le nem jegyzett hagyományokat. Kezdetben, mint gyermek, apróbb bojtár figurát játszhattak a résztvevők, később eljuthattak az öreg pásztor, a Dádó komikus figurájáig. Az őt megtestesítő szereplő szervezte egyébként a miszté-riumjátékokat, és osztotta szét a produkciókért cserébe kapott ételt, italt – magyarázza Bucz Hunor.Az ünneplés közösségkovácsoló erején túl az előadás által megerősítették a falun belül kialakult értékrendet, azzal, hogy kiknél és milyen sorrendben tettek látogatást. Ugyanakkor – lévén a játszók zöme szegény ember – jól jött az adomány, amelyben részesültek. Nem véletlen a beköszönés: „Füstös kolbászos jó estét kívánok”, vagy „Szerencsés lencsés jó estét” – tudjuk meg az igazgatótól. A mi előadásunkban a félig állat, félig ember figurák – utal a három főszereplő pásztorra – nem mások, mint mi magunk. Akárcsak az evangéliumi tanítványok, ők is tamáskodnak, bizonytalakodnak. E három alak arcát maszkok fedik, amelyeket többek között bukovinai székely, illetve mohácsi busó minta alapján formáztak.A pásztorok buffóelemekkel gazdagon átszőtt profán történetszálát igyekezett a rendező egyensúlyba hozni a megváltó születésének magasztosabb meséjével. Ebben segített – mint Bucz mondja – az epikus színház szabályai szerint fogalmazott népi rítus, ahol is megnevezik magukat a szereplők, ezzel kilépve a teljes szerepazonosulásból. Stílusteremtővé válhat tehát a jelzésszerű kosztümökben előadott maszkos játék.