A privatizáció szerepe Magyarországon

A közelmúltban – elsőként lapunkban – napvilágot látott információ szerint jelentős átalakulás előtt áll az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.), amely a magyar állam vállalkozói vagyonának első számú gazdája. Stumpf István kancelláriaminiszter legutóbbi gazdasági bizottsági beszámolójában ismertette, hogy a vagyonkezelő átalakulása szükségszerű a privatizálandó vagyon jelentős csökkenése miatt.Az átalakításnak két lehetséges módja van. Az A változat szerint belső átalakításra van szükség, amely szűkítené a tulajdonosi kört, ám a megmaradó tartós állami tulajdont egy egységes kezelő szervezet irányítaná. A B variáns szerint jelenlegi formájában megszűnne a vagyonkezelő, a vonatkozó törvény hatályát vesztené, és létrehoznák a Privatizációs Ügyek Hivatalát. A hivatalos véleményből kitűnik azonban, hogy az illetékesek és az ÁPV Rt. vezetése az A változatot részesíti előnyben. Ugyanis az ÁPV Rt. jelenlegi szervezetének megszüntetése drasztikus lépés lenne, a régi ügyletek hiányos irattározásából eredő zűrzavar csak nőne. Az átalakulás – többek között ezért – szükségszerű.A tavalyi év utolsó tájékoztatóján (1999. december 13.) Gansperger Gyula elnök-vezérigazgató is elmondta, hogy a vagyonkezelő kialakította privatizációs törvény által rábízott vagyon piaci alapú kezelésének eszközeit, a magyar gazdaság hosszabb távú érdekeit és a profitszempontokat egyaránt figyelembe vevő állami vagyonkezelői eszköztárat. Ennek kiemelt részeként az ÁPV Rt. portfóliójához igazított egységes és strukturált kontrolling-rendszert hozott létre, amely lehetővé teszi a tartósan állami tulajdonban maradó vállalatok teljesítményének ellenőrzését, az adott ágazat magántulajdonú cégeivel való öszszehasonlítását. Hiszen mindenképpen úrrá akarnak lenni azon a nyilvántartási káoszon, amely a jelenlegit megelőző időszakot jellemzi. Az ezen a területen végzett „leltározás” következtében több mint száz ingatlant és húsz olyan céget találtak, amely nem szerepelt a vagyonkezelő nyilvántartásában.Az elmúlt év jelentős változást hozott abban is, hogy javult az ÁPV Rt. pernyerési arányszáma. A korábbi években külsős jogi irodák vitték a perek többségét, és a vagyonkezelő mintegy 80 százalékban elveszítette peres ügyeit. Az új stratégia szerint minősített saját jogi igazgatóság munkája nyomán mára a peres ügyek több mint felét megnyerte az ÁPV Rt.Ez a fajta átalakulás akkor kezdődött el, amikor Gans-perger Gyulát nevezték ki a vagyonkezelő élére. Ő ugyanis elnökségét megelőzően három évig dolgozott az ÁPV Rt. felügyelőbizottságában, azaz belülről látta az addigi folyamatokat. A változás következő elemeként arculatváltás történt. Majd elhatározták, hogy az elmúlt tíz év tapasztalatait összefoglalandó könyvet adnak ki, de ezt megelőzően egy füzetet szerkesztettek, amelyben – röviden – adatokkal kiegészítve elemezték a privatizáció nemzetgazdasági hatásait.Magyarország az elmúlt évtizedben mind a privatizáció, mind pedig a zöldmezős beruházások tekintetében a nyugati befektetők elsőrendű célterülete volt a régióban. Számítások szerint napjainkig mintegy 20,5 milliárd dollár működőtőke érkezett az országba, amely öszszeg hozzávetőlegesen a térségünkben megvalósított befektetések 50 százalékát jelenti.Az állami vagyon tömeges magánosítására a kelet-közép-európai térségben, így hazánkban is, a 90-es évek elején lezajlott politikai rendszerváltoztatás teremtett lehetőséget. Az 1945 utáni – szinte teljes egészében államosított – nemzeti vagyon mintegy tíz év, azaz történelmileg rendkívül rövid idő alatt került ismét magántulajdonba.A privatizáció meghatározó szerepet játszott a piacgazdaság kiépítésében, újraélesztésében. A folyamat kezdetén az állami tulajdon aránya meghaladta a 85 százalékot. Mára azonban döntően megváltozott a helyzet, hiszen a magyar gazdaság négyötöde magántulajdonba került.Tíz évvel ezelőtt még 1858 állami vállalat várt magánosításra, amelyek akkori, könyv szerinti értéke 1670 milliárd forint volt. Ezzel szemben a tavalyi évben az ÁPV Rt. tulajdonosi felügyelete alatt már csak mintegy 210 társaság működött, amelyek könyv szerinti vagyona 759 milliárd forintot tett ki (1999. júniusi árfolyamon). Ebből a cégcsoportból – az 1995-ben életbe lépett törvény szerint – 97 társaság egésze, többségi vagy kisebbségi tulajdonrésze marad tartós állami tulajdonban. Ezek közül mintegy 120 kisebb-nagyobb állami cég még hazai vagy külföldi befektetőkre vár. S még ezeken felül is a tartós állami tulajdonban maradó cégcsoportból körülbelül 70 vállalatban is bizonyos részesedést szerezhetnek a magánbefektetők.Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-hez rendelt vállalkozói vagyon fontosabb elemei a következők: gazdasági társaságok, állami vállalatok, vásárolt, elvont, átvett vagyonelemek, termőföldek és egyéb ingatlanok, államkötvények, pénzkészlet, követelések és kötelezettségek. Az ÁPV Rt. feladatai ellátásához szükséges saját vagyonnal is rendelkezik, melyet a hozzárendelt vagyonból elkülönítetten kezel, jegyzett tőkéjének nagysága 9,7 milliárd forint, ez évi tartalékkerete pedig 55 milliárd forint. A nemrégiben született pályázati jogegységi döntés (amely a jövőben nagyon szigorúvá és precízzé teszi a pályázatok kiírásának paramétereit) azonban jelentősen megterhelheti a kiadási oldalt, hiszen a jelenleg folyamatban lévő 600 pernek anyagi kövekezményei is lehetnek. Az előzetes – optimista – számítás szerint ez az összeg fedezi a követelések összegét, a pesszimista variáció megvalósulása esetén azonban költségvetési segítségre lenne szükség.Az 1945 után vagyonuktól megfosztottak kárpótlása Magyarországon az úgynevezett kárpótlási jegyek fejében megszerezhető vagyonnal, nem pedig a vagyon fizikai formában történő visszajuttatásával zajlott. (Ez alól egyedül az egyházak képeztek kivételt.) Bár 1990 óta az egymást váltó kormányok más és más szempontokat helyeztek előtérbe, a privatizáció általános céljai a magántulajdonon alapuló piacgazdaság kiépítése, az állam bevételeinek növelése, gazdasági szerepének csökkentése, a gazdaság tőkehiányának enyhítése, a hazai tőkepiac fejlesztése, a hazai és multinacionális társaságok bevonása, a hazai tulajdonosi réteg megteremtése, az itthoni vállalkozások fejlődésének támogatása voltak.A külföldi befektetők részvétele a hazai privatizációban nagyon intenzív volt. 1999 jú-niusáig a legtöbb befektetés (25 százalék) Németországból érkezett. Ezt az Amerikai Egyesült Államok követi 13 százalékkal, majd Franciaország (9 százalék), Ausztria (5 százalék) és Hollandia (4 százalék) következik. Figyelemre méltó az is, hogy a nemzetközi tőkepiaci részvénykibocsátások mintegy 30 százalékos szerephez jutottak a magyarországi privatizációban.A nyugati cégek döntéseit kezdetben a piacszerzés, a regio-nális jelenlét, valamint a kisebb termelési költségek motiválták. Mára ez azonban jelentősen megváltozott. Magyarország most már azért vonzó a külföldi tőke számára, mert az ország politikailag stabil, és kiépültek a jogállamiság intézményei. Továbbá a gazdasági tényezők is szerepet játszottak: a magyar gazdaság fenntartható növekedési pályára állt, fejlett az infrastruktúra, alacsony az országkockázat a külföldi hitelminősítő intézetek szerint, konvertibilis a forint, és a profit szabadon felhasználható.1990 óta a privatizációs bevételek – a várható adatok figyelembevételével – 1999 végéig mintegy 1675 milliárd forintot, azaz körülbelül 12,6 milliárd dollárt értek el. A bevételek 60 százaléka külföldi befektetőktől származik, 24 százaléka forintbevétel, a korábban hitelekből befolyó bevétel aránya 5 százalék, a kárpótlási jeggyel történt vásárlások mértéke pedig 11 százalékot tett ki. Nominálisan a legnagyobb bevétel 1995-ben mutatkozik, elsősorban az energiaszektor sok vitát kiváltott magánosítása következtében.A vagyonkezelési tevékenység legfontosabb szempontja – a világon mindenütt – a nemzetgazdaság érdekében a lehető legnagyobb nyereség elérése. Az állami vagyonkezelés sajátossága, hogy emellett foglalkoztatás- és iparpolitikai, környezetvédelmi és biztonságpolitikai szempontokat is érvényesíteni kell, egyes ágazatoknál pedig – mint helyi és távolsági tömegközlekedés – biztosítani kell az állam ellátási kötelezettségét. A feladat tehát nagy, hiszen az eddig megkötött privatizációs szerződéseket az erre a célra létrehozott „szerződéseket menedzselő csoport”, az ÁPV Rt. esetleges követeléseinek és kötelezettségeinek feltárása érdekében ismételten áttekint. A nyilvántartási rendszer átalakítása következében végre egységes szerkezetben lesznek nyomon követhetőek az állam vállalkozói vagyonában bekövetkezett változások is.