Az amerikai maffia véres története

A 20. század elején az amerikai olasz bűnszervezetek egymás ellen harcoltak a szesztilalom idején. A bandaháborúkat végül Lucky Luciano zárta le, aki felismerte, hogy a káosz helyett az együttműködés a jövedelmezőbb út. Ő hozta létre a Nemzeti Bűnszindikátust és a Bizottságot, mely formalizálta New York öt maffiacsaládját, és megteremtette az amerikai maffia modern, üzletszerű formáját.

Az 1920-as évek a véres bandaháborúk korszaka volt New York-ban Fotó: Collection Christophel/Los Altos Productions/Corman Co

A véres kezdet: bandák harca a szesztilalom idején

Az 1920-as évek Amerikáját a szesztilalom aranykora és a bűnözés robbanása jellemezte. Az olasz, ír és zsidó bűnszervezetek a feketepiacon hatalmas vagyonokra tettek szert. A hatalomért azonban véres harc folyt – különösen New Yorkban, ahol Joe Masseria és Salvatore Maranzano bandái uralták a terepet.

Az 1920-as évek volt az amerikai alkoholtilalom aranykora   Fotó: Variety.com

A Castellammarese-háború (1930–1931) két évig tartó belháború volt, amely számos gyilkossággal, árulással és utcai leszámolással járt. Végül Maranzano került fölénybe, és rövid ideig őt tartották „minden főnök főnökének” (capo di tutti i capi).

Lucky Luciano: a modern maffia megalkotója

Charles „Lucky” Luciano felismerte, hogy a maffia nem maradhat fenn állandó háborúban. 1931-ben megszervezte Maranzano meggyilkolását, és ezzel véget vetett a régi világbeli feudális struktúrának. Helyette üzleti logikára épülő, racionális rendszert hozott létre: a Nemzeti Bűnszindikátust és a Bizottságot (The Commission).

Lucky Luciano, aki megteremtette a New York-i családok szövetségét  Fotó: Wikimedia Commons

A Bizottság nem egy új „főnököt” állított az élre, hanem kollektív vezetést, amelyben a maffiavezérek egyenrangú partnerek voltak. Luciano célja nem az uralom, hanem a stabilitás volt – a konfliktusok békés rendezése és a közös üzletek koordinálása.

Az öt család születése és a Bizottság rendszere

A Castellammarese-háború lezárása után jött létre, illetve formalizálódott New York öt maffiacsaládja, amelyek a következők voltak:

Luciano család (később Genovese),

Gagliano család (később Lucchese),

Mangano család (később Gambino),

Profaci család (később Colombo),

Bonanno család, amelynek Salvatore Maranzano volt az eredeti vezetője, de halála után új néven és vezetéssel folytatta működését.

Keresztapák egymás közt. A fotón középen balra Lucky Luciano, tőle jobbra pedig egy másik híres-hírhedt keresztapa, Meyer Lansky látható   Fotó: Mubi.com

Fontos megjegyezni: Maranzano nem volt az öt család egyike – ő csupán az a figura, aki az öt család struktúráját kialakította, mielőtt Luciano kiiktatta volna. A Bizottság ezt a rendszert vette át és fejlesztette tovább, immár központi, egyeztetett irányítással.

A maffia „aranykora”: a szervezettség diadala

A Bizottság megalakulása után a nagy bandaháborúk gyakorlatilag megszűntek. A maffia hierarchikus, üzleti alapon működő hálózattá vált. Luciano felismerte, hogy a tartós profit és a politikai védelem csak békében lehetséges.

Luciano vetett véget a maffiacsaládok közötti véres leszámolásoknak  Fotó: Collection Christophel/Corman Co /Los Altos Productions

Az új rend évtizedekig stabil maradt. A szerencsejáték, a szeszcsempészet, a kábítószer-kereskedelem és a védelmi pénzek irányítása országos szintre emelkedett. Az FBI csak az 1950-es évektől kezdte feltárni a hálózat valódi méreteit, majd a RICO-törvény (1970) hozott súlyos csapást a maffia vezetőire.

A népszerű kultúra hajlamos Lucky Lucianót mindenható főnökként ábrázolni, de a valóság árnyaltabb. Luciano nem uralkodott mindenki felett, hanem kiegyensúlyozta a hatalmat. A Bizottság kollektív döntései és a területi felosztás teremtették meg azt a rendszert, amely több mint fél évszázadon át meghatározta az amerikai szervezett bűnözést.

A Bizottság kora után: a hatalom árnyékában

A Bizottság rendszere évtizedekig működött. Az öt család fegyelmezett struktúrában tartotta fenn a rendet, és New York bűnügyi világa a 20. század közepére már-már vállalatszerűen működött. A közvélemény azonban egyre kevésbé volt hajlandó tudomást sem venni erről a „láthatatlan birodalomról”.

Luciano 1936-ban börtönbe került Fotó: Wikimedia Commons

Lucky Luciano, a modern maffia atyja, 1936-ban börtönbe került — Thomas E. Dewey főügyész perelte be prostitúciós hálózat működtetése miatt. Bár 1946-ban szabadon engedték és kitoloncolták Olaszországba, az általa létrehozott rendszer tovább élt. A maffia nem tűnt el vele, csak átalakult.

A Kefauver-bizottság: amikor Amerika szembenézett a maffiával

Az 1950-es évek elején Estes Kefauver szenátor országos nyomozást indított a szervezett bűnözés ellen. A Kefauver-bizottság nyilvános meghallgatásai először tárták fel a maffia országos hálózatát. A televíziós közvetítések révén az amerikaiak milliói láthatták, hogy a „Cosa Nostra” nem legenda, hanem valóságos, jól szervezett bűnszövetkezet.

A képen a maffia „kormánya”, a Bizottság tagjai láthatók az 1963-as állapot szerint    Fotó: FBI

A bizottság munkája mégsem volt végleges áttörés: J. Edgar Hoover, az FBI legendás igazgatója továbbra is tagadta, hogy a maffia létezik. Csak egy évtizeddel később tört meg ez a hallgatás.

Az Apalachin-találkozó: a lebukás, amely mindent megváltoztatott

1957 novemberében mintegy ötven maffiavezér gyűlt össze az Apalachin nevű kisvárosban (New York állam), hogy megbeszéljék az üzleti és területi kérdéseket. A rendőrség véletlenül felfedezte a találkozót, a résztvevők az erdőbe menekültek, de több tucatot letartóztattak.

Ez volt az első nyilvános bizonyíték a Bizottság és az öt család létezésére. Az esemény országos szenzáció lett, és az FBI ekkor kezdett komolyan foglalkozni a Lucky Luciano által létrehozott szerkezettel. A maffia többé nem rejtőzhetett a városi legendák mögé.

A RICO-törvény: új fegyver a szervezett bűnözés ellen

Az igazi fordulópontot a RICO-törvény (Racketeer Influenced and Corrupt Organizations Act) 1970-es elfogadása hozta. Ez a jogszabály lehetővé tette, hogy egész szervezeteket felelősségre vonjanak, ne csak az egyes bűnözőket.

Az FBI ekkor kezdte meg a modern, szisztematikus fellépést: titkos ügynökökkel, lehallgatásokkal és tanúvédelmi programmal. Az olasz–amerikai maffia struktúrája repedezni kezdett, ahogy egyre több tag fordult tanúként a hatóságokhoz.

Joseph Valachi és a Cosa Nostra leleplezése

1963-ban Joseph Valachi, a Genovese család tagja, a szenátus előtt nyilvánosan vallott a maffia működéséről. Ő volt az első, aki ország-világ előtt kimondta a „Cosa Nostra” nevet, és részletesen bemutatta a beavatási rítusokat, rangokat és szabályokat. 

Valójában nem Valachi volt az első ember, aki a hatóságoknak beszélt a szervezett bűnözésről. 

Már a 40-es években is akadtak informátorok, például Abe “Kid Twist” Reles, a brooklyni Murder Inc. bérgyilkosa, de Valachi vallomása volt az első, amit élő televíziós közvetítésben, nyilvánosan tettek, és amely végleg meggyőzte az amerikai közvéleményt arról, hogy a Cosa Nostra valós, országos hálózat.

Az 1920-as 30-as évek bandaháborúinak kedvelt fegyvere a Thomson géppisztoly volt  Fotó: Wikimedia Commons

Vallomása történelmi fordulatot jelentett: innentől az FBI és a szövetségi ügyészek hivatalosan is elismerték a maffia szervezett struktúráját.

A Bizottság-per: a végzetes csapás

Az 1980-as évek közepén Rudolph Giuliani szövetségi ügyész vezetésével elindult a Mafia Commission Trial – a cél az volt, hogy az öt család vezetőit egyszerre ítéljék el.

1986-ban több maffiavezért is börtönbe zártak, köztük:

• Anthony “Tony Ducks” Corallo (Lucchese),
• Carmine “Junior” Persico (Colombo),
• Anthony “Fat Tony” Salerno (Genovese),
• Philip Rastelli (Bonanno).

A Gambino-család vezetőjét, Paul Castellanót ekkorra már saját emberei gyilkolták meg — a hírhedt John Gotti utasítására. A per a maffia hierarchiáját alapjaiban rázta meg: a Bizottság megbénult, a központi koordináció megszűnt.

A „Dapper Don” bukása és a klasszikus korszak vége

John Gotti, a „Dapper Don”, a maffia utolsó nagy médiasztárja volt. Elegáns öltözéke, karizmája és nyilvános szereplései legendássá tették — de éppen ezek okozták a vesztét. Az FBI figyelme nem lankadt. 1992-ben árulás miatt bukott el, amikor helyettese, Sammy “The Bull” Gravano tanúskodott ellene. Gotti életfogytiglani börtönt kapott, és ezzel a klasszikus Cosa Nostra kora véget ért.

Az utolsó generációs keresztapák többsége börtönben végezte  Fotó: Wikimedia Commons

A 21. században a maffia már nem az a szervezett birodalom, amelyet Lucky Luciano felépített. A globalizált bűnözés új szereplői — drogkartellek, kelet-európai és orosz hálózatok — átvették a terepet. Az amerikai maffia ma inkább lokális, pénzügyi alapú hálózatként működik. Fő tevékenységei az illegális szerencsejáték, hitelezés, pénzmosás és kábítószer-kereskedelem. A „családi becsület” helyét a profit vette át.

Összegzés: Lucky Luciano kettős öröksége

Lucky Luciano felismerte, hogy az erőszak helyett a szervezettség a túlélés kulcsa. Az általa létrehozott Bizottság megszüntette a bandaháborúkat, de ugyanez a szervezettség tette lehetővé végül felszámolásukat is.

A maffia fénykoráról számos, a gengszterromatikán alapuló filmalkotás született, melyek közül kétségkívül Coppola A keresztapa című trilógiája ábrázolta a leghitelesebben az amerikai gengsztervilágot   Fotó: pinterest.com

A RICO-törvény, a Bizottság-per és a Valachi-féle vallomások mind Luciano logikájára építettek: a szervezet egységét használták fegyverként ellene. A maffia ma már csak árnyéka egykori önmagának, de Luciano neve örökre fennmaradt, mint az emberé, aki a káoszból birodalmat, majd abból legendát teremtett.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.