Praxisjog, vagy amit akartok

A praxisjoggal kapcsolatban az európai gyakorlatban voltaképpen kétféle modell megvalósulásáról beszélhetünk: az egyik, amikor az állam tulajdonában vannak az orvosi rendelők, és alkalmazott orvosok látják el a gyógyászati feladatokat, fizetésért. Ezt tapasztaljuk Svédországban, Finnországban stb. A másik megoldás az, ahol a rendelő, az ingatlan, az eszközök, maga a praxis magántulajdonban, az ellátást végző családorvosok, háziorvosok tulajdonában van, miként a fogorvosoknál is. Ezt látni például Angliában, ahol egyébként állami egészségügyi szolgálat van, tehát a National Healthcare Service állami kézben tartja a kórházakat. Az alapellátási praxisok ott ugyanakkor magánkézben vannak.Magyarországon vegyes rendszer alakult ki, amely mint duális finanszírozás nevezhető meg. Eszerint a társadalombiztosítás finanszírozza a működési költségeket. A háziorvosi rendelőket döntő többségükben viszont az önkormányza-tok működtetik, tehát biztosítják a feltételeket, a rendelőt, a nagyértékű eszközöket, azok felújítását, pótlását. Ebben a rendszerben – s ez a rendszerváltozás után alakult ki – a háziorvosok kezdetben közalkalmazottként dolgoztak, majd egy úgynevezett funkcionális privatizációval egy feladat-átvállalási szerződést kötöttek az önkormányzatokkal, ami alapján közvetlenül kapják meg a társadalombiztosítástól azt a finanszírozást, amit az alapellátásra a tb fizet. A társadalombiztosítás finanszírozásában az alapellátásban a fejkvóta rendszer érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a bejelentkezettek száma szerint kapja a háziorvos a finanszírozást, függetlenül attól, hogy közülük hányan betegek ténylegesen, s hányan vannak közülük olyanok, akik csupán a kártyájukat hagyták ott, de igazából nem fordultak orvoshoz, mert egészségesek.E rendszer főként abban teszi érdekeltté az orvost, hogy gondozási feladatokat lásson el. Hiszen neki az a legjövedelmezőbb, minél egészségesebb egy adott populáció, így annál kevesebb ráfordítást, munkát igényel a háziorvostól, és a fejkvóta alapján megkapja az utána járó jövedelmet. Ez a legjobb az ott élőknek is, hiszen az orvos abban lesz érdekelt, hogy ők minél egészségesebben éljenek, illetőleg tevékenységét is ez irányban fejti ki. Van egy másik nagy finanszírozási elv, ami Nyugat-Európa számos országában honos: az orvos minden egyes ellátott betegség után kap bizonyos összeget. (A tényleges elszámolás egy pontrendszer szerint történik.) Ebben általában a minél nagyobb számú betegség diagnosztizálásában, ellátásában teszik érdekeltté az orvost. Abban, hogy az orvos sok beteg embert gyógyíthasson meg. Ezért sorra próbálnak áttérni a nyugati államok is erre a fejkvótarendszerű finanszírozásra.Hangsúlyozandó a fejkvótarendszerű finanszírozás esetén, hogy a beteg választását az orvos nem utasíthatja vissza: ez jelenti az úgynevezett területi ellátási kötelezettséget. Ha egy beteg egy másik háziorvoshoz szeretne járni, akkor azt is megteheti, hiszen az orvosválasztás szabadsága erre lehetőséget biztosít, viszont a háziorvos ezt a választást már nem köteles elfogadni. Ezáltal viszont kialakulhatnak különösen nagy körzetek, mert ha valakinek jó híre van és jó orvos, nyilvánvalóan sokan választják majd, s egy idő után olyan nagy számú egészséges ember jelentkezik be hozzá, hogy például egy járvány alkalmával képtelen lesz ellátni a betegeket. Ezért a rendszer finanszírozásában az orvos bizonyos kártyaszám fölött már kevesebb pénzt kap minden egyes újabb kártya elfogadása után.Vagyis anyagilag egyre kevésbé érdekelt abban az orvos, hogy további betegeket fogadjon. Sokan vitatják, hogy kellő visszatartó erő-e ez a háziorvos számára. Az is problémája a rendszernek, hogy egy kis településen általában csak egy háziorvos van, sőt egész kis települések esetében több településnek van közös háziorvosa, és ott nincs kit választani. De ez a gazdasági kényszerből adódik, és ez a világon mindenütt így van. Ez önmagában a szabad orvosválasztást nem korlátozza, s noha jogilag választhat ugyan másvalakit a beteg, az esetben azonban hoszszabb útra kell felkészülnie.Amikor a törvényelőkészítésbe belefogtunk, azt láttuk, hogy a háziorvosok körülbelül nyolcvan százaléka ebben az úgynevezett funkcionálisan privatizált formában dolgozik, s körülbelül húsz százalék még közalkalmazotti státusban van. Azt tapasztaltuk, hogy a háziorvosi praxisoknak értéke keletkezett. Olyan értéke, ami a praxis híre alapján jön létre, illetve ama szaktudás révén, amelyet a háziorvos munkája során már felhalmozott. S ennek a good willnek – hírnévnek – komoly értéke van. Bár nem legálisan, a feketepiacon mégis megtörténik ezen praxisok adásvétele. (Ismerek olyan esetet, ahol ötmillió forint fölötti összegért kelt el egy praxis!) Tehát a piac alátámasztja, hogy kereslet van a praxisokra, épp ezért a törvényalkotónak ezt a folyamatot immár legális mederbe kell terelnie.A Fidesz képviselőcsoportja ezért azt szorgalmazza, hogy a háziorvosok magát a tulajdont is megszerezhessék (rendelők, eszközök, műszerek stb.). Ahhoz azonban, hogy ezt működtetni is tudják, arra lesz szükségük, hogy garanciát kapjanak a hosszú távú tevékenységre. Az egészségügy forrásai egyébként is akkor bővülnek, ha ez a garancia kellőképpen érvényesül. Ellenben kockázatot jelenthet az, hogy az önkormányza-tok összetétele – a helyhatósági választások függvényében – négyévente változhat. Ezért gondolom azt, hogy egységes rendszert kell teremteni: az ingatlanokat az ellátást végző orvosok tulajdonába kell juttatni, ami történhet ajándékozás, illetve adásvétel útján. Ugyanakkor az egészségügyi alapellátás biztosítása az önkormányzat feladata, amit egy feladat-átvállalási szerződéssel a háziorvo-sokon keresztül lát el, vagy közalkalmazott orvosokat foglalkoztat.Ezt az ellátási felelősséget szerettük volna állami kézbe helyezni, valamint a magántulajdonban lévő praxisok útján ellátni. Az ellátási kötelezettség felelőssége az európai példákat figyelembe véve legtöbb esetben magára a privatizált praxis orvosára van telepítve. Ezt valamilyen szakmai testületek, többnyire orvosi kamarák felügyelik. Ez nálunk is megvalósítható, helyes elgondolás. Ugyanakkor alkotmányossági szempontból nagyobb garancia a betegek, illetve az egészséges emberek számára, hogy ha a magyar állam vállalja magára az alapellátás megszervezését.Ehhez viszont kétharmados törvényeket kellene módosítani. Ennek érdekében volt hatpárti egyeztetéssorozat. Itt megfelelő módosító javaslatokat nyújtott be a koalíció, azonban a vitáig már el sem jutottunk. Ennél „fontosabb” kérdésekről szólt a vita, arról, hogy januárra elfogadjuk-e a törvényt, vagy ne fogadjuk el... Magyarán: időhúzás zajlott. S noha a kétharmados módosító javaslatokat idejében a plénum elé terjesztettük, azok az ellenzék támogatásának hiányában mégsem lettek megszavazva. A hangsúly ezen a ponton helyeződik át a feles törvényjavaslatra.A feles törvényben a praxisjog lett megfogalmazva.Ez a praxisjog a törvény betűje szerint működtetési jog névre hallgat: fontos, hogy működtetési, s nem pedig működési jogról beszélünk. (Működési engedélyt az ÁNTSZ ad ki akkor, ha a rendelő a törvényben előírt feltételeknek maradéktalanul megfelel.) A működtetési jog egy új jog, amit most hozunk létre: ez egy vagyoni értékű jog, amelynek tényleges értéke van, éppen ezért adható, vehető, illetve a leszármazottak folytathatják a praxist, amenynyiben kívánják.Az eredeti javaslatban az örökíthetőség szerepelt. Ez azonban bizonytalanságot eredményezhet. Ennél sokkal egyszerűbb a folytathatóság. A házastársnak vagy az egyenesági leszármazottnak legyen joga a praxist folytatni. Harminc napon belül kell dönteniük: kívánnak-e élni ezzel a lehetőséggel. Természetesen ezt csak akkor tehetik meg, ha rendelkeznek bizonyos feltételekkel (megfelelő szakvizsga, orvosi gyakorlat, kamarai tagság, megfelelő erkölcsi bizonyítvány stb.), ellenkező esetben hat hónapon belül eladhatják, más szóval elidegeníthetik.Tekintettel arra, hogy az önkormányzatnál marad a területi ellátási kötelezettség (aminek megváltoztatása kétharmados döntést igényelne), így az önkormányzat joga eldönteni, hogy kivel köt szerződést. Csak olyan háziorvosnak érdemes megvásárolni a praxisjogot, akivel az önkormányzat előzetes nyilatkozat alapján hajlandó szerződést kötni. Ugyanakkor az önkormányzat csak olyan orvossal köthet szerződést, aki rendelkezik működtetési joggal, tehát azzal, aki most a törvény erjénél fogva megkapta, illetve megvásárolta azt.Szándékainknak megfelelően ezt kapják meg most a háziorvosok.A szerző országgyűlésiképviselő, az egészségügyiés szociális kabinet vezetője (Fidesz)