Tükröt tartani a kornak

„Az előadóművész és a színész között talán olyasmi lehet a különbség, mint szólista és zenekari zenész közt” – véli Galkó Balázs (képünkön), aki egyforma lobogással és alázattal éli mindkét alkotói létformát. Egy ország zárta szívébe a 14 órás nonstop József Attila-estjéért, amelyen a költő minden versét tolmácsolta. Legújabb önálló produkciója, a Kor négyszögesítése, ma este látható az Új Színházban.Nem tévedés és nem sajtóhiba, a kort, s nem a kört négyszögesítik a teátrum stúdiószínpadán. A cím egyébként Karácsony Ágnes lapszerkesztő ajándéka, aki Galkó meghatározása szerint „jó szófacsaró”. E talányos szövegpoén kapcsán a színész elmesélte, hogy éppen előadására készülve találkozott egy graffitivel, amely így szólt: Magyarázd meg egy körnek, mi az az egyenes. „Korunk nem is négyszögletesebb, gömbölyűbb lett. Gurul mindenfelé, s nincsenek sarkai, amelyekbe bele lehetne kapaszkodni, amelyek támaszt nyújtanának. Nincsenek fogódzók, szinte napról napra változik minden. Miért van ez így?” – teszi fel a költői kérdést előadó és előadása. Választ természetesen nem tud, de nem is akar adni. „Ki adhatna konkrét válaszokat? Csupán a Jóisten. Szívesen megkérdezném tőle, mi történt az ötödik este, amiért a hatodik napra ilyenek lettünk. Azért, mert e-mailezünk vagy mobiltelefonálunk, nem lettünk mások, mint eleink, csak hajlamosak vagyunk úgy hinni. Az emberiség ugyanaz a marha társaság maradt, mint volt a Paradicsomból való kiűzetését követően” – állítja Galkó Balázs. A produkció próbálja megragadni az érték fogalmát: „Mi tekinthető ma értéknek, ami támaszt adhat, amely pont mentén megmozgathatjuk a világegyetemet?”A színész előadóművészi megnyilvánulásának indítékát abban látja, hogy bár számos prózája és verse jelent meg rangos folyóiratokban, állítja: nem tud írni, zenét szerezni, festeni, ugyanakkor valamilyen módon formába kívánja önteni gondolatait.Ennek lehetőségét találta meg e – nevezzük így – magányos alkotói formában. Jelentőséggel bír itt minden, akár a sokszereplős és közreműködős színházi előadások esetén: meghatározók az elhangzó szövegek, s azok sorrendje. „Szinte maguktól találtak egymásra az írások” – emlékszik a műsor összeállítására. A szerzők névsora impozáns: Ady Endre, Békés Pál, Hajnóczy Péter, József Attila, Orbán János Dénes, Orbán Ottó, Örkény István, Szőcs Géza. Géher István irodalomtörténész, költőként mutatkozhat meg a nagyérdemű előtt.E mellett – lévén valódi színi előadásról van szó – Galkó több helyütt dialógust folytat a nézőkkel, akik szabadon válaszolhatnak a színésznek, mintegy társalogva elmúlt (numerikus) századunk nagyjaival. A produkció fontos szereplője egy videokamera s a hozzá tartozó kivetítő. Ezen a közönség nem egyszer saját arcát láthatja viszont élőben, amint éppen a színpadon történteket figyeli. „Ez is a shakespeare-i gesztus része, amelyben tükröt tartunk a kornak” – így a színész. Filmbejátszások gazdagítják az említett tükörképet. Többek között láthatjuk az Új Színház egy régebbi produkciójának átdíszítését, amely annyira megragadta Galkó Balázst, hogy kamerát ragadott, és rögzítette. De megelevenedik Hajnóczy A hangya és a tücsök című novellája, ahol az előadó, a videónak köszönhetően, önmagával folytat párbeszédet.„Egyre kevésbé vagyunk érzékenyek, emelkedett az ingerküszöbünk. A József Attila-est korában elég volt meghirdetni azt a látványos, már-már öngyilkosságszámba menő akciót, s annyian gyűltek össze, hogy képtelenség volt beférni a Fiatal Művészek Klubjába” – emlékszik az előadó. Én mindenesetre bízom benne: minél többen lesznek majd kíváncsiak a tükörre, amelyet Galkó Balázs mutat nekünk a korról, amelyben élünk.