Fenyegető vörösiszaphányók

Amíg a Tiszát a romániai bányavállalatok meddőtározói, addig a Dunát az almásfüzitői vörösiszaphányók fenyegetik. A rendszerváltozást követően csődbe jutott timföldgyár az elmúlt évtizedek során tizenegymillió tonnányi magas nehézfémtartalmú vörösiszapot rakott le, amelyet csak egy helyenként rossz állapotban lévő gát választ el a Dunától. A Tatai Környezetvédelmi Rt. a közelmúltban több tízezer tonnányi, a vörösiszapnál sokkalta mérgezőbb veszélyes hulladékot ágyazott be – részben engedéllyel – az elhagyott tározókba. A cégre több tízmillós bírságot róttak ki, tevékenységét pedig korlátozták.A Tatai-tó partján, egy szépen felújított malomépület emeletén várja az iskolás csoportokat és minden más érdeklődőt az a kiállítás, amely a Tatai Környezetvédelmi Rt. tevékenységét mutatja be. Az almásfüzitői vörösiszaphányókon több ezer tonnányi súlyosan mérgező – első osztályú – veszélyes hulladékkal végzett „kísérlet” elvét hatalmas kémcsőben figyelhetik meg a tanulmányi kiránduláson részt vevő nebulók. A világszerte ismeretlen, így akár magyar újításnak is nevezhető, évtizedes múltra visszatekintő eljárás elve szerint azért érdemes újabb mérgező anyagokat temetni a vörösiszapba, mert az első veszélyességi kategóriába tartozó galvániszapokban lévő nehézfémek a savas-lúgos hatásoknak köszönhetően „kitűnően” megkötődnek benne.Sajátos filozófiaArról már nem szól a kiállítás, hogy a tevékenység hatalmas nyereséget eredményez, ugyanis a hulladékkezelési költségek alig egy tizedét teszik ki annak, mint amennyibe a nyugati világban elfogadott, biztonságos megoldások kerülnek. Aszódon az ország egyetlen nagy befogadóképességű, korszerű védelemmel ellátott lerakójában vagy a dorogi égetőműben átlagosan ötven forintot kérnek egy kilogramm galvániszap átvételéért, míg a tatai rt. lényegesen alá tud menni az árnak, hiszen neki csak a szállítás és keverés költségeit kell állnia. Arról sem szól a tárlat, hogy a galvániszap beágyazásnak semmi köze ahhoz a feladathoz, amire a cég eredetileg megbízást kapott, történetesen a vörösiszaphányók lefedéséhez. Almásfüzitő és környéke lakosságát ugyanis a timföldgyár beindulásától kezdődően gyötri a vörös por, ha csak egy kis szellő lábra kap. A kétes hulladékeltemetési technológiától függetlenül el kell helyezni a vörösiszaptéren a pernyével, kevésbé veszélyes hulladékokkal és földdel kevert fedőréteget.Több mint egy éve utánajártunk annak, hogy a Tatai Környezetvédelmi Rt. miként kaphatott egymás után két, évekre szóló és szokatlanul nagy mennyiségre vonatkozó kísérleti engedélyt a galvániszap beágyazására. Az 1998-ban kiadott második, négyszáz tonna szárazanyag-tartalmú, azaz mintegy háromezer tonna galvániszap átvételét engedélyező környezetvédelmi felügyelőségi határozatot azzal indokolták, hogy az első kísérletnél túl nagy árkokat ástak az erőművi pernyével kevert galvániszapnak, amelyek nem teltek meg. Így néhány tíz méterre a Dunától tovább folytathatták a mérgező anyagok eltemetését. Később fényt derítettünk a cég további veszélyes hulladékos visszaéléseire. Ezeknek az eseteknek a szálai is Almásfüzitőre vezettek.Megtudtuk, hogy a dorogi veszélyeshulladék-égetőből közel tízezer tonnányi másodosztályú veszélyességi kategóriába tartozó égetési salakot szállítottak át a cég által megvásárolt (!) hetes és hármas számú vörösiszap-kazettákra. A Tatai Rt. a tatabányai egykori alumínumkohó területéről az elmúlt év során szennyvizet vitt a vörösiszapra. Mindez összhangban áll Csaba Attilának, a cég főmérnökének egy kezünkbe került 1996-os belső jegyzőkönyvben szereplő kijelentésével. Eszerint a cégnek „sajátos filozófiája van. Mindig a megfelelő időben a megfelelő megoldást kell keresni. (...) Erős a kísértése a hulladéktermelő cégeknek, hogy az aszódi rendezett hulladékártalmatlanítási technológiával szemben a sokkal olcsóbb almásfüzitői fél-megoldást válasszák, ha a hulladék elhelyezéséről itt is kapnak hivatalos dokumentumot”. Olyan cégek kötöttek szerződést hulladékuk almásfüzitői elhelyezésére, mint például a Suzuki.Felfüggesztett engedélyA Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség a közelmúltban hozott határozata alapján úgy tűnik, hogy a Tatai Környezetvédelmi Rt. örökre búcsút mondhat a milliárdos haszonnal kecsegtető, de eddig is több százmilliós extraprofitot hozó almásfüzitői veszélyeshulladék-üzletnek. A hatóság másodfokon helybenhagyta az Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség határozatát, amely azonnali hatállyal felfüggesztette a cég már említett galvániszap-lerakási kísérleti engedélyét. A főfelügyelőség az Országos Tisztifőorvosi Hivatal véleményét is kikérve azzal indokolta döntését, hogy az rt. az engedélyezettnél nagyobb rétegvastagságban és magasabb nehézfémtartalmú galvánisza-pot rakott le. A cég tevékenysége révén „közegészségügyi és környezetvédelmi érdek” sérült, és helyrehozhatatlan környezeti károk keletkeztek.Az már más kérdés, hogy a főfelügyelőség miért nem semmisítette meg az egész banán-köztársasági államigazgatást idéző 1998-as első fokú engedélyt. Hajdu Klára, a győri székhelyű Észak-dunántúli Felügyelőség igazgatóhelyettese – a cikkünk megszületéséhez nélkülözhetelen írásos dokumentáció átadásán túl – szóban annyit mondott el: nem valószínű, hogy bármely cég még egyszer engedélyt kapjon galvániszapok almásfüzitői beágyazására. A tatai rt. egyébként bíróságon megtámadta a főfelügyelőség felfüggesztő határozatát.A Tatai Környezetvédelmi Rt.-re és egy leányvállalatára, az Antitox Kft.-re 1996-tól napjainkig veszélyes hulladékok kezelésére vonatkozó jogszabályok megszegése miatt 86 millió forint bírságot szabtak ki, amelyből egy tizenötmilliós tételt elutasított, amíg majdnem hatvanmilliónyi bírságot megítélt a fellebbezések nyomán az ügyeket tágyaló bíróság. A dorogi veszélyeshulladék-égető salakjának szabály-szerűtlen átvétele miatt például hatmilliót róttak ki az rt.-re. A hatos számú vörösiszap-kazettán végzett tevékenysége miatt teljes körű környezetvédelmi felülvizsgálatot rendelt el a tatai rt.-vel szemben a felügyelőség, Csaba Attila főmérnökre pedig a hulladék-nyilvántartási kötelezettség megszegése miatt végrehajtási bírságot szabott ki.Csevár Antal, a környezetvédelmi főfelügyelőség jogásza kérdésünkre úgy érvelt: attól még nem lehet valakit láncra verve elhurcolni, mert a cége sorozatosan vét a környezetvédelmi jogszabályok ellen. A tatai rt. esetében a veszélyes-hulladék- és a végrehajtási bírság kiszabásán túl környezetvédelmi felülvizsgálatot lehet elrendelni. Ezt követően bevonhatják a cég működési engedélyét, esetleg feltételekhez köthetik, vagy megszüntethetik egy adott tevékenységét. Horváth Zsolt, a főfelügyelőség szakértője élesen bírálta a tatai rt. vörösiszaptéren végzett „forradalmi” eljárását. Szerinte a nehézfémtartalmú vörösiszap amúgy is meglehetősen szenynyezi a Dunát és a talajvizet, nem jó ötlet még veszélyesebb anyagokat temetni bele. A koncepciójuk szerint ha lehet, nem hagyják jóvá a cég vörösiszap-térre vonatkozó, másodfokra jutó engedélyeit. A szakértő elismerte, hogy jelentős veszélyt jelent a Dunára a vörösiszap és az azon elhelyezett hulladék, attól azonban nem fél, hogy a gát átszakadna. Ugyanezt erősítette meg Koltai Gábor, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság tatai szakaszmérnökségének vezetője, hangoztatva, hogy a gátak erősek. Más kérdés, hogy mi szivárog át alatta a Dunába és máshova. A talajvízszennyezés ugyanis már elérte a dunaalmási távlati vízbázist, amiről ezért le kell mondani – közölte.Ha átszakad a gátEgy bennfentes körben 1996-ban tartott előadás jegyzőkönyve szerint a gátak biztonságosságáról éppen Csaba Attila, a tatai rt. főmérnöke nincs meggyőződve. Ő úgy fogalmazott: „Nem tagadom, ha a tizenegymillió tonna vörösiszapra további százezer tonna hulladékot rakunk, egy nagy felhőszakadás esetén, nő a gátszakadás vagy túlcsordulás kockázata. (...) A Duna árvize idején a kazetták gátját eléri a folyó vize. Az almásneszmélyi kazetta az összes közül a legveszélyesebb tározó, mert talajcsuszamlások figyelhetők meg a gátján. Ha bárhol átszakad a gát, a vörösiszap belerohan a Dunába (...), s Budapesten is piros lesz a víz.”A Tatai Környezetvédelmi Rt. kérdéseinkre nem adott érdemi választ. Lapunknak küldött levelében úgy fogalmazott: a kérdésekbe burkolt vádirat jellegű állítások sajnos kísértetiesen emlékeztetnek a korábbi, velünk foglalkozó írásai szerkezetére. Azaz köszönő viszonyban sincsenek a tényekkel. Miskolci József, az Almásfüzitő alatt, a Duna partján elterülő Nyergesújfalu polgármestere aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a település határában lévő felszíni vízkivételi művet is fenyegetik a veszélyes anyagok. Mint mondta: kevés tájékoztatást kapnak a veszélyekről, így például azt sem tudják, hogy a dorogi veszélyes salakot Nyergesújfalun keresztül szállították-e Almásfüzitőre. A jövőben feltétlenül nagyobb belelátást fognak követelni az almásfüzitői környezetet veszélyeztető tevékenységekbe.