Visszatérnek a vidrák a Tiszára

A Szamos és a Tisza vidrái feltehetően megérezték a cián maró illatát, és szennyezéstől mentes területekre menekültek. Ennek köszönhető, hogy nem pusztult ki a Tisza Európában egyedülálló vidraállománya.Sosem tudjuk meg, hány vidra esett áldozatul a cián- és a nehézfémszeny-nyezésnek. Gera Pál, az Alapítvány a Vidrákért nevű szervezet elnöke sajtótájékoztatón elmondta: valószínűsíthető, hogy a szamosi és a felső-tiszai vidraállományt jelentős veszteség érte, ám mindössze két vidratetemet találtak a folyóban. A vidrák rendkívül ügyesen álcázzák a fészküket, ezért nincsenek adatok arról, pontosan hány vidra pusztult el. Tény, hogy a ciánszennyezés után eltűntek korábbi élőhelyeikről. A katasztrófát követő hetekben attól tartottak a szakemberek, hogy örökre. A Szamosban mért 32,6 milligramm literenkénti legmagasabb cianidkoncentráció ugyanis halálos dózist jelent az emlősállatokra.Idővel azonban kiderült: a vidrák jelentős része megérezte a cián szagát, és nem evett mérgezett halból. Ehelyett inkább a szennyezéstől mentes környékbeli halastavakba és csatornákba menekültek. Bár a Szamosra és a Tisza felső – Tokajig tartó – szakaszára a mai napig nem tértek vissza, az alapítvány munkatársai több példány nyomára bukkantak olyan folyó menti vizekben, ahol korábban nem voltak jelen.A Tisza középső és alsó szakaszán a múlt hétig 30-40 vidra visszatérésére következtettek a nyomokból. Nagy Dénes ökológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem vidravédelmi munkacsoportjának tagja szerint jó hír, hogy a vidrák jó része túlélte a katasztrófát, de a cianidok és a nehézfémek olyan károsodásokat okozhattak bennük, amelyek hatása később jelentkezik. Elképzelhető például, hogy szaporodási problémák, születési rendellenességek merülnek majd fel az állatoknál.A vidrák halastavakba, csatornákba költözése veszélyeket is rejt, ugyanis várható, hogy egyes gazdálkodók, halszaporítók nem tanúsítanak megfelelő türelmet. Magyarországot természetvédő körökben eddig „vidranagyhatalomnak” nevezték, mert amíg Európa más tájain kipusztult vagy végveszélybe került a vidraállomány, itt évek óta folyamatosan nőtt a számuk. Gera Pál elmondta: a környező országokban hazánktól várják, hogy a populáció elvándorló egyedei hozzájáruljanak a faj újbóli elterjedéséhez a kontinensen.Bár Európában csak néhány országban nem élvez teljes körű védelmet, az orvvadászat és az élőhelyek elszenynyezése, tönkretétele mindenütt veszélyt jelent a vidrákra. Az alapítvány azt szeretné, hogy a csatornák, vízfolyások és tavak mentén összefüggő ökológiai folyósók létesüljenek az állatok szabad vándorlásának elősegítésére. A civil szervezetre fokozott anyagi terheket rótt a ciánszennyezés óta tartó folyamatos munka, ezért a jövőben nagyobb mértékben szeretnének támaszkodni a lakosság segítségére.