Észvesztő, hogy a fiúk nem sírnak

Brandon Teena, Kimberley Peirce A fiúk nem sírnak című filmjének hőse (megformálásáért a legjobb női főszereplő Oscarját kapta pár napja Hilary Swank) a lányok kedvence, olyan fiú, akibe könnyű beleszeretni. Jóképű, jópofa, jó haver. Befogadják a fiúk is a városkához, Falls Cityhez közel lévő farmról jött Brandont, mert benne van minden buliban, minden csínytevésben.A lányok ilyen fiúról álmodnak, a fiúk olyanok szeretnének lenni, mint ő. Nem csoda, hogy Lana, a városka legcsinosabb lánya (Chloe Sevigny) belehabarodik, és Brandon is őbenne találja meg a nagy szerelmet. Örökké azonban nem lehet titkolni, hogy Brandon Teena valójában Teena Brandon.Lány, akinek az a tragédiája, hogy nem fiú, noha annak érzi magát. Amikor a titok kipattan, legjobb barátai megerőszakolják, s hogy ez ki ne derülhessen, lelövik. Teena Brandon felépítette Brandon Teena alakját, és amikor az illúziók összeomlanak, a magukat megcsalatottnak, becsapottnak érzők, akik csodálatuk mellett irigyelték is ezt a titokzatos valakit, iszonyatos módon állnak bosszút rajta.Kényes téma ez. Azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a film elcsúszik a transzvesztita-történetek irányába. Szerencsére ez nem történik meg. Részint azért, mert a rendezőnő – s egyben a forgatókönyv írója – egy pszichiáter és egy detektív alaposságával utánament a valóban megtörtént esetnek, és kiderítette, amennyire csak lehetett, a véres tragédiába torkollt dráma lelki mozgatórugóit.Ezért alakíthatta úgy a sztorit, hogy minden fordulata hitelesnek tűnjön, élőek, teljes karakterré formáltak legyenek a főszereplők, és ne a sikamlós pikantériáról, hanem a megélt és megszenvedett emberi sorsról szóljon A fiúk nem sírnak. A fő ok azonban, amiért ebből a filmből megrázó, egyes jeleneteiben sokkoló alkotás lett, a Teenát/Brandont játszó Hilary Swank alakítása. Az szinte mellékes, hogy egy pillanatig sem érzünk e másságát természetes módon megélő lánynak a cse-lekedeteiben, kapcsolataiban semmi viszolyogtatót, visszataszítót.Elfogadjuk olyannak, amilyen. Nem tiltakozunk az érzelmi megnyilvánulásai ellen, mert annyira világosak, s tulajdonképpen tiszták és szépek. Ami viszont nem mellékes: Hilary Swank szinte az első megjelenéstől hoz magával valami megmagyarázhatatlan szorongást, valami rossznak az előjelét. Vidámsága, jópofasága mögött ott érződik a tragédia igazi oka, a megértés, a szeretet, az el- és befogadás a lélek mélyén meghúzódó, tán nem tudatos, de annál égetőbb hiánya.A megerőszakolás és a gyilkosság kíméletlenül és kendőzetlenül vad, erőszakos képsorai aztán beteljesítik a tragé-diát. Ha a néző eddig nem értette volna meg, mit is akar mondani A fiúk nem sírnak, itt rádöbbenhet. Egy különös, de senkinek sem ártó, a szíve mélyén ártatlan embernek el kell pusztulnia, mert zavarja a pontagyú ostobák beszűkült világának primitív rendjét.Hilary Swank Oscarját egyébként sejteni lehetett, hiszen az év elején már Arany Glóbuszt is kapott ezért az alakításáért. A filmet látva nem kétséges, hogy mindegyik díjat megérdemelte.Aminthogy nem vitatható a másik oscaros lány díjazása sem. A film, az Észvesztő, amelyben a Lisát alakító Angelina Jolie kapta a legjobb női mellékszereplő Oscarját, noha szintén az életből merített történet (Susanna Kaysen bestsellert írt, Girl, Inter-rupted címmel, arról a két évről, amelyet egy pszichiátriai intézetben töltött, s a film ezt a regényt veszi alapul, olyannyira, hogy név szerint is Susanna Kaysen – Winona Ryder – a főszereplője), lényegesen kevésbé meggyőző, mint A fiúk nem sírnak. Elkerülhetetlenül eszünkbe jut róla a Száll a kakukk fészkére. A párhuzamot ezzel aztán el is felejthetjük. Az Észvesztő ugyanis csak felhámi szinten mutatja meg a hasonló intézetek és ápoltjaik (itt csupa nő) világát. Susannát, a különc, érzékeny, „problémás” kamaszlányt, aki írói ambíciókat dédelget, vele mit kezdeni nem tudó szülei bedugják egy ideggyógyintézetbe, ahol fura teremtésekkel találkozik.A legkülönösebb Lisa, ez a vadóc, lázadó, kezelhetetlen, senkivel és semmivel, de legfőképp önmagával megbékélni nem tudó lány, aki elviselhetetlenül kínzó szeretetéhségét és feloldhatatlan magányosságát kompenzálja a devianciájával. Angelina Jolie, akit legutóbb a Szeress, ha tudsz zűrös szerelmi életű kis színésznőjeként, majd a Csontember rámenős, szívós, vagány rendőrnőjeként láttunk, remekel Lisa szerepében.Kibírhatatlanul erőszakos, megzabolázhatatlanul összeférhetetlen. Megszökik többször is, mert nem bírja elviselni az intézetet, a társakat, az orvosokat és ápolókat, de kint sem bírja elviselni az emberi aljasságot, az ostoba, barom férfiakat és a náluk semmivel sem jobb nőket. Senkinek sem kell, mert nem hagyja, hogy bárkinek is kelljen. A végén pedig már önmagának sem kell.Mellesleg Angelina Jolie is duplázott: Lisáért már a legjobb női mellékszereplő Arany Glóbuszát is megkapta. Tény, hogy a filmet elsősorban az ő alakításáért érdemes megnézni.