Beszéljünk szlovákul!

’’Remélem, nem lesz semmilyen gondunk abból, hogy megkaptuk a magyar igazolványt, bár a szlovák külhoniaknak is van hasonló igazolványuk ’’. Értik ezt a szlovák mondatot? A Népszava mai száma szerint ugyanis Takács Róbert szenci építészmérnök és felesége, Takács Róbertné – ’’szlovák házaspár ’’. Márpedig a fenti, szó szerinti idézet Takács Róberttől származik, aki gyermekeinek ősi szlovák neveket adott: a két fiú a keresztségben a Róbert és Csaba neveket kapták.

Tudvalevő, hogy a szlovák emberek szlovákul beszélnek. Ez különbözteti meg őket például a szingalézektől, vagy a szlovákul is igen magas szinten beszélő szlovákiai magyaroktól. Takács szavai épp úgy nyelvünkön szólnak, mint a szintén Szencről származó Szenci Molnár Albert zsoltárai, melyek nélkül magyar nyelvünk máshogy, tán szegényesebben szólna. Latin-magyar szótára sem az akkor a mai értelemben még nem létező szlovák nemzet számára hozza közelebb Cicero nyelvét. (A Népszava szerkesztőinek figyelmébe: Szenci Molnár Albert sem szlovákul írt.) Szenci Molnár, aki 1574. augusztus 30-án Szencen született és 1634. január 17-én halt meg Kolozsváron, a Népszava logikája szerint szlováknak született, ám románként halt meg.

A Népszava tehát leszlovákozta, ismeretlen gazemberek megfenyegették – Takács Róbert, aki Mádl Ferenc köztársasági elnöktől tegnap vette át a legelső magyar igazolványt, 24 órán belül kétszer is méltánytalan helyzetbe került. Az anyanyelvünket nemcsakhogy tisztán, de, mint ez a határon túliaknál gyakran előfordul, az anyaországiakat megszégyenítő választékossággal, tisztasággal beszélő Takács elleni szlovákiai zaklatás várható volt. ’’Szlovák házaspár kapta az első magyar igazolványokat’’ – olvashatjuk mindezek ellenére a Népszava címoldalán, a lap mai számának legfelső címsorában. Ez a meghökkentően nagy marhaság a Pozsony továbbra is Románia nyomába lépne című cikk felcímeként díszeleg. A cím alatt a képtelen állítás megismétlődik:

Egy szlovák család vehette át elsőnek magyar igazolványait. Közben a parlament egészségügyi bizottságában vita volt a következményekről. Pozsonyban tart a kedvezménytörvény elleni heves offenzíva.

Szomorú eset, mikor egy magyar napilap elfelejt magyarul. A Felvidék, felvidéki szavakat Rákosi és Kádár diktatúrái száműzték a hivatalos magyar retorikából. Csakhogy 1989 óta, erre talán még nem jöttek rá a Népszava szerkesztőségében, szabad ezt a szókapcsolatot kimondani, leírni, hogy ’szlovákiai magyar’. Így írta mai címoldalán például a Magyar Hírlap. Vagy azt, hogy felvidéki magyar, miképpen a Magyar Nemzet említette a Takács családot. Mi több: magyar ember soha, sehol, semmilyen kontextusban nem említi, írja, mondja szlováknak, románnak, szerbnek határon túl élő nemzettársát. Ezáltal ugyanis identitásában sérti meg őt – egy olyan vállalt identitásban, melyért Duray Miklós börtönbüntetést vállalt. Most – tehát 1989 óta – már pártállami kényszerre sem hivatkozhat, aki ezt teszi.