Mit hasonlít mihez László Csaba

Új vizekre evezett a MSZP azzal, hogy korteshadjáratában a magyar tőkepiac elmúlt négy évét elemezte. A szocialista párt pénzügyminiszter-jelöltje tegnap tartott előadásával egy eddig mind az ellenzék, mind a kormánypártok által nem bolygatott területre lépett.

Az MSZP miniszter-jelöltje szerint „az árfolyamok esése az elmúlt négy évben 150-200 milliárd forint veszteséget jelentett a magyar befektetők számára”. László Csaba feltehetően nem egészen felkészülten érkezett a találkozóra, hiszen a véleményével ellentétes képet festett az elmúlt négy év során a magyar tőzsde mutatója és a forgalma.

Tegyük időrendi sorrendbe a Budapesti Értéktőzsde négyéves ciklusát, majd nézzük előbb az 1998. második felét amikor az orosz válság tarolta le a magyar árakat, a tőzsde éves forgalma majdnem elérte a 7000 milliárd forintot. A következő években ugyan előbb 6862 milliárd forintra, majd 2000. évre 6834 milliárd forintra „esett” a tőzsdei forgalom, szemben a az MSZP-SZDSZ kormány időszakával amikor 1997-ben nem érte el tőkepiaci adás-vétel a 2900 milliárd forintot.

Nézzük egy másik szögből az árfolyamok oldaláról László Csaba kijelentését és rájöhetünk, hogy a BUX értéke 2000. márciusában, pontban két évvel ezelőtt 10472 ponton állt, ez akkor, sőt még ma is a legmagasabb szint amit a BUX valaha el tudott érni. A nemzetközi események és tőkepiaci hatások ugyanúgy érvényesültek a magyar parketten mint a cseh, lengyel, vagy akár a nyugat-európai tőzsdéken, ahol a kormányok nem akartak és nem is tudtak beavatkozni az eseményekbe. A magyar befektetők veszteségét akárhogyan nézzük nincs mihez hasonlítani, hiszen a BÉT korábban nem élte meg azokat a nagy, sorozatában egymást követő gazdasági eseményeket melyek a többi tőkepiacot is némely esetben romba döntötte. Tehát feltehetjük a kérdést a pénzügyi tárca várományosának, mit hasonlítunk, mihez akkor amikor azt mondjuk, hogy „150-200 milliárd forint veszteség jelentkezett a befektetőknél”.
Nemzetközi elemzők már korábban elismerték, hogy a szocializmusból piacgazdaságba történő átmenet a lebontott szögesdrót keleti felén lévő országokban túl gyorsan zajlott le, ezért a privatizációs tevékenységek is felgyorsultak, melyek maguk után vonták a tőkepiaci fejlődést. A gazdaság átalakulásából következett az a törvényszerűség, hogy megváltozott a befektetői környezet is, így 1996-tól felértékelődött a tőkepiac szerepe és ez tartott 2000. év közepéig, majd a nemzetközi hatások érvényesülését valóban megsínylette a magyar tőzsde. Nem szabad elfeledkeznünk olyan technikai malőrről sem, mint a tőzsde nyitva tartásának folyamatos kitolása volt. Azzal, hogy a BÉT napi működési ideje szinte teljesen átfogta a többi tőkepiaci nyitva tartását, csak fokozta a befektetőkre ható nyomást, mely érdektelenségbe csapott át.

A tőzsde felélesztésének gyógyírját László Csaba a támogatások és ösztönzések odaítélésében látja, ilyet viszont még nem látott a világ. A tőkepiacok, – mint ahogyan a magyar tőzsde is – önállóságra, állami behatás elkerülésére törekednek, nem egy esetben a tőzsdék mellett újabb vállalkozás alapon létesített piacok jönnek létre, ahol sem a jegyzett cégek, sem a vásárlók nem részesülnek állami támogatásban. Az egyik frázis, mely szerint növelni kellene a kínálatot és ösztönözni a keresletet nem állja meg a helyét, a tartósan állami tulajdonban lévő cégek tőzsdei bevezetésével már a tőzsdekényszer törvénye megpróbálkozott akkor sikertelennek mutatkozott a kezdeményezés. A kiscégek papírjainak a parketten történő megjelenése óhatatlanul egyes máig elhíresült árfolyamcsökkenések emlékét vetíti előtérbe.A nyilvános megjelenést követően a részvények árfolyamértéke meredek zuhanásba kezdett és meg sem állt a kibocsátás ára alatt, nem is beszélve az alacsony érdeklődésről ami még ma is a kiskapitalizációjú papírokat övezi.

László Csaba pénzügyminiszter-jelölt zárszavában újból visszatért a beszélgetés elején elhangzottakhoz, hogy „az elmúlt négy évben a részvényforgalom harmadára esett vissza, a BUX valóságos értéke valahol 12-13 ezer pont körül van a jelenlegi 7000-8000 pont helyett” és mi újból feltehetjük neki a kérdést mire alapozza ezt a megállapítását.