Ismét Magyarországon a Jamiroquai

Frenetikus sikerű koncertet adott a Jamiroquai a Kisstadionban. Az angol együttes másodszor járt hazánkban. 1999-ben a Synkronised turné keretében, az akkor még álló Budapest Sportcsarnokban mutatkoztak be a magyar rajongóknak. Most a 2001-ben megjelent Funk Odissey albumukat bemutató turnéjukba iktatták be a Kisstadiont.

A viszonylag drága belépők ellenére közel tízezren várták Jay Kay színpadra lépését. A küzdőtér szinte teljesen megtelt, az ülőhelyek azonban erősen foghíjasak voltak. A színpadkép kevésbé volt látványos, mint a '99-es földgömbre felépített állványzat, csak a fából kivágott jellegzetes kisördög figurák jelezték, mire is vár a közönség. A felejthető előzenekar levonulása után még 40 percbe telt, mire a zenészek színpadra vonultak, hatalmas üdvrivalgás közepette. Jay-Kay ezúttal sem hazudtolta meg önmagát: az új lemez borítóján is látható fémszínű indián fejdíszben feszített.

Nem aprózták el, egyből a közepébe vágtak: első számként a Twenty Zero One-t adták, ami a Funk odissey leghúzósabb száma. A '99-es Sinkronized albumról a „Supersonic” című szám annak idején sokakat meglepett, mert a korábbi lemezekhez képest sokkal keményebb vonalat képvisel. A Twenty Zero One ennek vonulatnak a folytatása, de még annál is erőteljesebb. A koncertverzió még az albumon hallható számnál is keményebb volt, erőteljes elektronikus hangzás és félelmetesen precíz előadásmód jellemezte. Az erős kezdésen jó néhányan meglepődtek a hallgatóságból, de a többség jól fogadta a határozottabb ütemeket. Ám amikor Jay Kay a szokásos tiszteletkörök után bejelentette a következő számot, szinte egyszerre mozdul az egész stadion: a Cosmic Girl jött, ami még ma is megmozgat minden JK-hívőt. Kifinomultan, letisztultan adták elő, akkor hallatszott ki először a három néger vokalista nem akármilyen hangja. A színpad mögött kigyúló több ezer kis lámpa valódi kozmikus hátteret adott a produkcióhoz. A Cosmic girl sikerét nem tudta megismételni a csapat a következő számokkal, bár a hangulatra ekkor sem lehetett panasz. De a Main Vein, a Feel so good nem mozgatta meg annyira a közönséget.

Valamennyi számot az album verzióknál lányegesen hosszabban és kifinomultabban adták elő, így nem voltak ritkák a tíz perces számok sem. A közönség a Canned Heat-re mozdult meg ismét igazán, a szám végén a zajból felcsendült a Kék Duna keringő: Jay-Kay tízezer emberrel valcerezett egyszerre. Ekkor sokan hittük, hogy ez direkt a magyar hallgatóságnak címzett geg, de a külföldi koncertbeszámolók is említik a keringőt, mint csúcspontot Ausztráliától Japánig. A Corner of the Earth az új album talán legszebb száma, élőben még hatásosabb volt, elsősorban a vokalistáknak köszönhetően. Az aktuális slágert, a Love Foolosophy-t hatalmas ováció fogadta, csakúgy, mint a LittleL-t . Addigra már csak az ülőhelyek egy kis részén voltak mozdulatlan emberek. Az este legmaradandóbb zenei élményét számomra a Travelling without moving adta. A harmadik album címadó dalát hihetetlen átéléssel játszotta a zenekar, és énekelte Jay. Az eredeti verziótól jó néhány ponton elkalandozott, de fantasztikus összhatást adott ki. Hatásos volt a Deeper underground bevezetője: Jay Kay lassan lépegetett a színpadon, léptei egyre hangosabban dübörögtek, előrevetítve, hogy most jön a Godzilla c. film betétdala. Hangosan és profi módon adták elő, velük ugrált az egész stadion. És ahogy sejthető volt, itt hagyták abba a zenélést, és csak hosszú percek tapsa és ovációja után jöttek vissza a színpadra, csakúgy, mint legutóbb. A visszatérés nem sikerült olyan hatásosra, mint az akkori Godzillás ráadás, de így is tombolt a csarnok, mikor belekezdtek az Alright-ba. És valóban, minden rendben volt a közönség táncolt még egy jót, aztán esélyt sem adva újabb ráadásra, levonultak, és beadták a „menjetek haza” zenét.

A közönség pedig oszlott is példás fegyelemmel, nyugodtan. Összességében egy minden részletében profi, közel kétórás show-t láthatott az a közel tízezer ember, aki nem sajnált ezért az élményért 5-7ezer forintot adni. A zenekarból nemrég kivált Toby Smith hiánya alig érződött az előadáson, a digeridoo hiánya azonban sokaknak feltűnt, hiszen az ausztrál hangszert igazából a Jamiroquai hozta be a köztudatba, a digeridoos rasta zenész pedig igazi közönség kedvenc volt. Ennek ellenére nem került elő a koncert során egyszer sem. A fénytechnika egészen bravúros volt, tökéletes összhangban a zenészekkel, és a közönséggel. Jay Kay ismét bizonyított Budapestnek, és bár sokan hiányolták saját kedvenceiket, hiszen kizárólag az utolsó három albumról játszottak, a hallgatóság nem csalódott. Fantasztikus este volt, igazi űrutazás a Kisstadionban.