Történelmünk folyamán a vadászemberek mellett mindig megtalálható volt a magyar agár, hiszen hazánkban nagy hagyományokra tekint vissza az agaras vadászat. Nem kötődött kifejezetten csak egy társadalmi réteghez, hiszen nagyurak és egyszerű emberek is felhasználták kiváló erejét, bámulatos gyorsaságát a zsákmány elejtéséhez. A második világháború után megszülető vadászati törvény tiltotta az agaras vadászatot, így a kutyát csak kedvtelésből tartók száma igen megcsappant. Ha nem lettek volna olyan emberek, akik a törvényt néha – néha áthágják, illetve nem adnak túl szeretett kutyájukon, ha az a fő feladatát már nem láthatja el, akkor talán ki is haltak volna. A hatvanas évek végére erősen lecsökkent a fajtiszta állomány, de szerencsére mindig vannak lelkes kutyabarátok, tenyésztők, akik szívügyüknek tekintik az ősi fajták fennmaradását, és kitartó munkájuk eredményeként, akárcsak az erdélyi kopó esetében, sikerült a fajtát megmenteni.
Ha agarakról esik szó, az emberek nagy többsége az angol agárra gondol, talán nem is tudva hogy nekünk, magyaroknak is nagy büszkeségünk ez a fajta. Eredetéről többféle feltételezés van: az egyik szerint Kis- Ázsiából származik, a másikszerint Észak- Afrikából – azonos azonban az, hogy később a rómaiak hozták be Európába. A magyar agár a honfoglaló őseinkkel együtt Ázsiából érkezett, és ezekről a vadakat üldöző kutyákról már feljegyzések is vannak. Az agaras vadászat egyre nagyobb tért hódított, Mátyás például kifejezetten kedvelte a vadászatnak ezt a válfaját.
Külön tanították a kutyákat erre a vadászati módra. A fiatal agarakat egy tapasztaltabbal együtt pórázra fűzték, járatták a ló mellett, hogy megszokja, aztán egy- egy fiatal nyulat kiugrasztottak. Ha már minden kutya látta a menekülő vadat, elengedték őket. Az idősebb kutya mutatta a fiataloknak az üldözés módját és az elejtést is. Természetesen, nem főúri körökben gyalogos vadász is használhatott agárt, de nem tudott az elejtett vadhoz olyan gyorsan elérni, mint a lovasok.
Széchenyi István, aki a lovak mellett a kutyákat is igen kedvelte, szorgalmazta az agarak, és a velük való vadászat divatba hozását, az agárversenyek rendezését is. Ezeken a versenyeken már az angol agarak is részt vettek, és a versenyzésre alkalmasabbak voltak, mint magyar társaik. A pályaverseny adottságai miatt nehezebben érvényesültek az erősebb testfelépítésű, bár kitartóbb magyar agarak. Ezt látva döntöttek sokan úgy, akik versenyeztetni akarták kutyáikat, hogy keresztezik a két fajtát, hogy a gyorsaságot és a kitartást egy egyeden belül lehessen megtalálni.
Az agárverseny igen érdekes látvány. Van, ahol egy műnyulat futtatnak körbe- körbe, és mivel az agár nem szagra, hanem mozgásra koncentrál, kergeti a nyulat a verseny végéig. A másik módja a versengésnek, hogy cikkcakkban vezetik a nyulat, és a kutyáknak kapukon átszaladva kell üldözni azt. Manapság Magyarországon is rendeznek agárversenyeket, éppen ezen a hétvégén is tartottak Győr- Sopron megyében. Mivel külföldön fogadni is lehet a versenyek eredményére, szigorú szabályok vonatkoznak a kutyusokra is – van doppingvizsgálat, kötelező pihenőidő két verseny között stb.
Aki ma úgy gondolja, hogy agarat választ társul, tarthatja lakásban is, mert alkalmazkodó, hűséges fajta. Nagyon szereti a gyerekeket, és türelmes is velük. Olyan embereknek ajánlható, aki maga is szereti a mozgást, mert a kutya igényli a sok futást. Boldogan lohol, akár órákat is, bicikliző gazdája mellett.
origo.hu
Hegedűs Barbara: Magyar Péter lenézi a nőket!
