A kötetből a Magvető egykori államvédelmis (AVH-s) tiszt igazgatója, Kardos György kitörölte a gdanski munkásemlékműre tett utalásokat. A Lengyel történet halk szóval így is elég sokat elárult arról a világról, amiben mindannyian szereplők voltunk. Még pedig az egyetemi hallgatók különös optikáján keresztül. A hatvanas-kora-hetvenes évek szocializumsára kiváltképpen jellemző volt, hogy a főiskolás diákévek a létezés legvirágzóbb szakaszát jelentették.
Gyerekként élni felnőtt tudattal, a cselekvés és a gondolatszabadság illúziójával megáldva csodálatos és önámító korszak volt. Azokban az években a fiatalság akár Magyarországon, akár Lengyelországban élt, az egyetem falai között, kiváltképpen az amatőr diákszínpadi mozgalom aktív, vagy passzív részeseként, elhitette magával, hogy világmegváltóan fontos dolgok részese.
Szőnyi György Endre regényének főhőse, Lantos Balázs fölidézi két lengyelországi utazásának élményét és a szegedi diákéveket. A regény hitelesen örökíti meg a hatvanas évek illúzióit, úgy, ahogyan azoknak az éveknek a szereplői ezt valóban is átérezhették. Azokban az években, amikor szentként tisztelt próféták, filozófusok lebegtek egy nemzedék szellemi horizontján és kultikus bálványként tisztelt írók.
Franz Kafkán, a látomások „pápáján” kívül Jean Paul Sartre, Albert Camus, illetve Gregory Corso, Ginsberg, Kerouac, a francia és az amerikai egzisztencializmus spiritus rectorai jelképezték a generáció szellemi horizonztjának határköveit. Hitelessé teszi a könyvet, hogy írója már akkor, a nyolcvanas években sem próbálta elhitetni olvasóival az emberarcú szocializms hazug legendáját. Szőnyi György Endre főhőse, Lantos Balázs a hetvenes évek végén, a pangás és a tehetetlenség mocsármélyén emlékezik vissza a diákélet illúzióira, amit könyörtelenül megsemmisített, a soha vissza nem térő álmok világába utalt a felnőtt világ, a létező szocializmus távlattalansága.
Ha a Lengyel történet a múltba vezérlő szellemi útikönyv, a kötet második „felvonása”, a Portugália a jelen, vagy esetleg a közeli jövő egyik sajátos olvasata. Az író regényének rövid ismertetésében Wim Wenders lisszaboni filmjére utal, szerencsére könyve több annál, semhogy a legendás rendező mozgóképes látomásának regénybeli megfelelője volna. Mozgalmasabb és élettelibb annál a hatvanas évekbeli, úgynevezett új francia regényhez kötődő törekvésnél is, amit Michel Butor és Allain Robbe-Grillet próbált megvalósítani. Szőnyi György Endre az említett egykor hírneves kísérletezőkkel ellentétben nem próbálja utánozni az obkjektív kamera szenvtelenségét, hanem érzékeny emberek találkozásairól ad számot. Kiknek lelkivilában örökös nyomot hagy az idegenül is ismerős, vonzó világ. Egyáltalán az utazás, amelynek legfőbb értelme talán az, hogy látszólag ezerszer megúnt önmagunkhoz találhatnuk vissza általa.
origo.hu
Esernyő nélkül ma kockázatos elindulni
