Szlovén szerelmi szokások

A hagyományos szlovén kultúra szerelmi ajándékait bemutató kiállítást rendeztek Szerelem a levegőben címmel a Néprajzi Múzeumban. A vendégkiállítás a XIX. és XX. századi fiatalok párválasztáshoz kapcsolódó szokásait és tárgyait mutatta be. Déli szomszédaink néphagyományai természetesen hasonlítanak a mieinkre, de számos eltérő mozzanatot is tartalmaznak. A tavaszi szentek – Vince, Bálint, Gergely és György – napjaihoz kötődő ünnepek egyúttal a házasságkötések jeles napjai is voltak. A jegyespárokat Páduai Szent Antal, Szent Ágnes és Remete Szent Antal védelmezte. Ünnepnapjaikon imával fordultak hozzájuk a párra váró lányok, és jövendölések, jóslások formájában próbálták kifürkészni, ki lesz a jövendőbelijük, mikor kerül sor az esküvőre. A parasztlányok számára a házasság jelentette a társadalmi és gazdasági biztonságot. Antal-napon többször nekifutottak egy hársfának: ha leesett egy levél vagy a fa koronája meghajlott, hitték, még abban az évben férjhez mennek. Ha a legény vagy a leány a jeles napok bármelyikén páros madarat látott, azt jelentette, esküvőt tartanak.
A változatos falusi munkák sora kiváló alkalmat nyújtott egymás alaposabb megismerésére. A legény művészien faragott guzsalyt, guzsalytalpat ajándékozott a jövendőbelijének, aki a közös szövés alkalmával büszkélkedett a számára készített darabbal, hiszen ez is az udvarló tehetségét, ügyességét, életrevalóságát bizonyította. Festett, faragott fa- és kéregdobozkákkal, kulcsos ládikákkal is meglepték a fiúk a párjukat. Az ajándékba szánt fatárgyakat különös gonddal formálták, dúsan faragták és festették.
Ismerkedésre, mélyebb kapcsolatok alakulására megfelelő alkalmat nyújtottak a vásárok, búcsúk. A legkelendőbb ajándéknak a mézeskalács szívek, babák bizonyultak, amelyeket főként a legények ajándékoztak. A megőrzött mézeskalácsmintákon a szív, csillag, virág, levél, nap, madár, hal formájú motívumok hordozták a szerelmi üzenetet. A cikornyásra festett, cukormázas szívek mellett csontból készült díszfésűt, ezüst, réz, ón ékszereket, gyűrűket, láncokat válogattak a férfiak a kiszemelt mátkának. A szlovén paraszti gazdaságokban gyakran készítettek kúp alakú, szárított sajtokat, amelyek tetejét írókával díszítették. A belekarcolt szerelmi motívumok – szívek, nevek, virágok – miatt az ajándékba kapott darabokat az esküvő után is sokáig őrizgették.
A lányoktól a legények viszonzásul csokrot kaptak. Ezzel mentek a kocsmába vagy a bálba. A virágcsokor a rokonszenvet és a szerelmi közeledést is kifejezte. A kerti virágokból kötött bokréta – főként a szegfű, a gólyaorr és a rozmaring, amelyeket a népdalok is gyakran emlegettek – utalt a kölcsönös vonzalomra, ezért a férfiak látványosan a kalapjuk mellé vagy a mellükre tűzték. Mindkét fél szívesen ajándékozott egymásnak nyakba való selyem- vagy pamutkendőt, amelyet büszkén viseltek. A lányok varrta zsebkendőkkel vagy a disznó- és marhahólyagból készült, cakkosan szegett, hímzett dohányzacskókkal is lehetett parádézni vasárnap.
A húsvéti festett tojást mint a legkedvesebb szerelmi ajándékot tartották számon. A két világháború között gyakran jelent meg a tojásokon vallomásos versike: „Ha szeretsz, rám nevetsz!” Az otthon formált, egyedi tészta is szerelmi ajándéknak számított. A lányok süteménykészítésben mutathatták meg háziasszonyi rátermettségüket. Már a XVII. században feljegyezték a szabad kézzel formázott sütemény szokását. Később a lakodalmakra, karácsonyi ünnepre is rendszeresen készítettek hasonló, nagy kézügyességről és egyéni fantáziáról valló tésztaféléket.
A szerelmi ajándék az érzelmeket és reményeket jelképezte, ezért mind a készítő, mind a megajándékozott nagy becsben tartotta. Üzenetet közvetített a tárgy két fiatal között, emlékképpen gyakran egy életen át megőrizték. Így kerültek végül a Szlovén Néprajzi Múzeum gyűjteményébe is.