Lakatot akartak tenni a kis postákra

A Magyar Posta Rt. időközben visszavont, tavaly év végén megszellőztetett terveiben több száz kis vidéki hivatal bezárása szerepelt. A szakszervezetek ellenállása egyelőre óvatosságra intette a részvénytársaság vezetőit, ám postás berkekben ma is suttognak róla: végveszélyben vannak a falusi hivatalok.

Bögözi Béláné bizalmatlan. Nem tesz kivételt, nem enged be a hivatal belső helyiségébe, amelynek ajtaján valóban ott áll: idegeneknek tilos a bemenetel. Így aztán egy körülbelül tizenöt centi magas ablakrésen keresztül beszélgetünk. A bodrogi postamester asszony amúgy kedvesen válaszolgat kérdéseimre. Hamar megérzem szavaiból, hogy nagyon szereti a munkáját.
– Hat éve dolgozom postásként, nem iskolában tanultam a szakmát, eredetileg szakács vagyok és betanított varrónő is voltam. Három hónapja már nem a posta alkalmazottjaként, hanem vállalkozóként működöm. A lényeg persze változatlan, szolgálom a falubelieket – mondja, miközben a keze nem áll meg, leveleket, bélyegeket rendezget.
Sűrűn nyitják az ajtót az emberek. Borítékokat hoznak, pénzt adnak föl, egy fiatalember kétszázötven forintot hoz apróban, a legkisebb érmékért kér két rézbetétes százast meg egy ötvenest, van, aki újságért jön, más a bankszámlájával kapcsolatos ügyeket intézi. Egy lélegzetvételnyi szünetben a postamester ismét hozzám beszél a résen át:
– Türelmesnek kell lenni, mindenkihez egyformán kedvesen kell szólni. Többnyire nem elég a munkához a hivatalos nyitva tartási idő, de ez nem zavar, hiszen ha valamit el akarok érni, akkor nem lehet lazsálni, a tétlenségért nem fizetnek. Árulok könyvet is, cigarettát meg kávét, vegyi árukat, gyufát és más sok apróságot is, mert muszáj.
Amikor arra terelem a szót, hogy a Magyar Posta állítólag bezárná a kisebb falvakban lévő hivatalait, Bögözi Béláné bezárkózik, erről hallani sem akar, beszélni pedig végképp nem. Kinyújtja kezét az ablakrésen, gyorsan elköszön, de még rám szól: tudni akarja, mit szándékozom mindebből megírni, mielőtt megjelenik az újságban.
Bodrog polgármestere Heizer Kornél mérges lesz, ha postabezárási híreket hall. S azonnal sorolja:
– Most is segítjük a hivatalt, mégpedig azzal, hogy az önkormányzati tulajdonban lévő helyiség használatáért nem kérünk bérleti díjat. Ha megszüntetnék a postát az fölháborítana, és arról is nagyon rossz véleményem volna, ha ez ügyben is újra az önkormányzatot akarnák megpumpolni. Mi sem vagyunk alábbvalóak a városi embernél, nekünk nem kell metró vagy villamos, de az alapvető szolgáltatásokhoz igenis jogunk van. A posta pedig kapocs a világhoz. A kormány nagy kegyesen adott nekünk körülbelül háromszázezer forint bevételi többletet az új szabályozással, közben meg elvett több milliót a bérekkel… Folyamatosan megcsúfolják a demokráciát. A Volán vállalat a polgármesteri hivataltól pénzt kér, ha nagyobb buszt vagy pluszjáratot szeretnénk, mert úgy mennek a gyerekek az iskolába, mint a heringek, miközben a városi közlekedési cégek a kormánytól segítséget kapnak, ezzel is másodosztályúnak minősítik a falusi embert. 1949-ben majdnem ezren laktak Bodrogon, nyolcvanban, néhány évvel azután, hogy elvitték innen az iskolát már csak ötszázhuszonhárman voltunk, ma négyszáznyolcvannégyen élünk itt Somogy közepében. Ha eltűnnek a szolgáltatások, az ember megkérdezi magától: miért legyen itt?
A bodrogi polgármesternél szűkszavúbb, a postamester asszonynál viszont bőbeszédűbb volt Lázár András, az egyik postás szakszervezet, a Pomész alelnöke, aki elmondta:
– Vigyáznom kell, hogy mit beszélek, mert mindenféle titoktartási nyilatkozatot kellett aláírnunk. Annyit azonban talán mondhatok: a posta stratégiai tervét visszavonták az arra illetékesek. Tehát hivatalosan nincsen még tervbe véve semmiféle postabezárás. De volt ilyen tervezet, azt az üzemi tanács egyhangúlag elutasította, minden érdekképviselet nemet mondott rá.
Mundruczó Kornél, a Postás Szakszervezet vezetője hasonlóképpen nyilatkozott:
– Tavaly ismertük meg a hosszú távú stratégiai program tervezetét. Azonnal tiltakoztunk ellene, annak ellenére, hogy igaz: az Európai Unióban a hatszáz lelkesnél kisebb településeken nem kötelező postahivatalt fönntartani. De ez az ajánlás nem a magyar településszerkezetet vette alapul. Akkor szóban a posta vezetői azt közölték: az alapellátást majd biztosítják mindenütt, de valószínűleg mobilpostával, magyarán egy autóval, amely megáll egy-két órára a faluban. Ez ellen is tiltakoztunk. Annyit elismerünk: szükséges valamilyen ésszerűsítés, csökkenteni kell a veszteségeket. De szerintünk ezt csak úgy szabad tenni, hogy a postás dolgozók és a magyar kistelepülések ne szenvedjék meg a változásokat.
Természetesen szerettük volna megismerni a Magyar Posta Rt. valamely felelős helyi vagy országos vezetőjének álláspontját is. A pécsi postaigazgatóságon Mosonyi Éva PR-igazgató a budapesti kommunikációs vezetőkhöz irányított. Eztán több sajtóügyi vezetővel próbáltam kapcsolatot keresni, majd magával Szabó Pál vezérigazgatóval is megpróbáltam telefonon beszélni. Mindenütt följegyeztek, visszahívást ígértek, de ilyen aztán többnyire nem érkezett. Mígnem, a vezéri titkársággal történt társalgást követően Kőhalmi Tibor, a részvénytársaság PR-osztályának vezetője valóban visszahívott (holott személy szerint őt korábban nem kerestem), s tudatta velem, hogy telefonon nincs interjú, mert sok a félrehallás, viszont elektronikus levélben vagy faxon föltehetem kérdéseimet, és azokra bizton választ is kapok. Mindkét módszert fölhasználtam, de válasz sehogyan sem érkezett. Így annyit tehetek, hogy kérdéseimet ide sorolom, tán egyszer majd lesz rájuk valamilyen felelet.
Íme:
– A Magyar Posta Rt. stratégiai programjának tervezetében szerepelt a kis falusi hivatalok megszüntetése, illetve a kistelepülések ellátásának teljes átalakítása. Információim szerint a postás szakszervezetek ezzel az elképzeléssel nem értettek egyet, s többek között ez is oka a stratégiai terv átdolgozásának. Mi a posta vezetőinek jelenlegi álláspontja ebben az ügyben?
– A kormány ígéretei között szerepelt a Magyar Posta fejlesztésének támogatása. Ezek szerint ez elmaradt, hogy ilyen szigorú takarékossági kényszerről árulkodó tervekről hallani?
– Különösen a Dunántúl aprófalvas megyéit, s elsősorban a pécsi postaigazgatósághoz tartozó területek lakosságát sújtaná, ha megszűnnének a kis posták, az amúgy is fogyatkozó települések lakosságmegtartó képessége tovább csökkenne. Mi erről a Magyar Posta Rt. vezetőinek véleménye???