A konferencia öt kerekasztalszerű fejezetre tagolódott, amelyen külföldi szakemberek, producerek, forgalmazók, filmrendezők és a pénz elosztásán munkálkodó szervezetek képviselői vitatkoztak. Banovich Tamás díszlettervező, rendező, a filmszakma egyik doyenne-je igen markáns ellenérzéseket fogalmazott meg már a szimpózium témájával kapcsolatban is. Szerinte tragikus, hogy senki egyetlen szót nem kíván ejteni arról, hogy a filmgyár, a stúdiók, a szakma műszaki hátterének felújítása nélkül minden támogatás olyan, mint ha lyukas zsába töltenénk milliókat.
Hiányérzeteit fogalmazta meg Palulus Alajos filmrendező, a dokumentum műfaj nagy öregje is. Úgy véli, hogy ha nem újul meg a filmes szakmai kuratóriumok elosztási módszere, valamint a filmszemlék előzsűrizésének ellenőrízhetősége, nem támad föl a filmszakma sem a tetszhalálából. A rendező írt egy tanulmányt, amelyben kifejtette, hogy rövid, négy-öt oldalas szinopszisokból irodalmi művek értékét sem lehet hitelesen fölmérni, dokumentumfilmekről úgynevezett treatment alapján ítélkezni egyenesen abszurdum. Dologozatában Paulus követeli még, hogy a nemzeti mustrák előzsűrijeiben munkálkodó szakemberek fejtsék ki legalább írásban döntéseik szakmai indokait. Mindkét „nagy bölény” úgy gondolta, hogy az általuk fölvetett problémák megvitatása nélkül a konferencia megkerüli a szakma igazán lányeges és izgalmas alapkérdéseit.
Igazán egyértelmű választ a minisztérium jelenlévő képviselőjétől, Székely Gabriellától sem kaptunk a jelenlegi kultusztárca stratégiai elképzeléseiről. Éppen egy héttel ezelőtt, a Szabó Ervin Könyvtárban tartott hasonló vitafórumon a színházi szakma egyik képviselője meglehetősen ingerülten jelentette ki: a jelenlegi „művelődési minisztérium” a létezők legrosszabbika, hiszen lassan egy éve hivatalba lépett, de még mindig nem dolgozta ki sem rövid, sem hosszú távú elképzeléseit. „Kulutszminiszterünk pedig nincs!” – jelentette ki az ellenzékinek aligha mondható színházesztéta.
A magyar filmrendezők, úgy tűnik, jobban ki vannak békülve azzal a ténnyel, hogy a Görgey-kabinet csak ügyvezető minisztérium kíván lenni, amely elegánsan kivonul a szakmai probémák megoldásából. Szerintük nyilván az a fontos, a megígért öt milliós támogatás kerüljön végre a Magyar Mozgókép Közalapítvány bankszámlájára. Ezzel kapcsolatban Kálomista Gábor, a Megafilm igazgatója, az elmúlt esztendő legeredményesebb filmproducere azt nyilatkozta a Magyar Nemzet elmúlt csütörtöki számában, hogy egyáltalán nem célszerű, ha a filmszakma támogatása száz százalékos állami támogatásból történik, mert így vált lassan tétnélkülivé a magyar filmgyártás a pártállamiság évtizedei alatt. A totális állami támogatottság védőernyője alatt először csak a jegybevétel, aztán a mű színvonala válik másodlagossá a tiszteletdíjhoz képest. Így alakult ki az úgynevezett megélhetési filmezés.
Arról ezúttal már nem esett szó, hogy a szocialista-liberális koalíció választási igéreteiben az öt milliárdnál lényegesen nagyobb összeg, a jelenleginek mintegy háromszorosa hangzott el. Az inkriminált öt milliárd jelenleg még a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának bankszámláján van. A filmforgalmazás és a filmterjesztés támogatására miniszteri igéret hangzott el a filmszemle záró sajtótájékoztatóján, a fiatal filmeseknek szánt szubvencióról pedig írásos szándéknyilatkozat született. A támogatás zömének kezelője, a Magyar Mozgókép Közalapítvány akkor kaphatja meg az összeget, ha az Állami Számvevőszék jóváhagyja a Közalapítvány jelentését. Az ÁSZ ugyanis több ponton korszerűtlennek találta a közalapítvány működését és szerkezetét. Az egyik anomália, az elnökhiány megszűnt Grunwalsky Ferenc kinevezésével. Grunwalsky szerint a jelentésükben azt is tisztázták, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítványt alkotó jogi személyek egy része az ÁSZ véleményével ellentétben nem fiktív, hanem valóságos szervezet. Az alapítvány működésének korszerűsítése folyamatban van, az elnök reméli, hogy a kormány egyik szervezete nem akadályozza többé jogi eszközökkel a kormány által megítélt támogatás folyósítását.
Tanulságos volt még a külföldi szakemberek vitája, ahol a moderátor, Kézdi-Kovázs Zsolt, a Filmunió korábbi elnöke elmondta, hogy minden nyugat erópai országban működik filmközpont. Ez a szervezet garantálja az állami forrásokból származó normatív támogatások igazságos elosztását és a célszerű fölhasználását is. Az Orbán-kormány kulturális kabinetje szerette volna megvalósítani a filmközpont ötletét francia mintára, ám néhány rendező – a Filmes Kerekasztal hangadói – igencsak idegenkedett attól, hogy a kormány ellenőrízhesse az általa folyósított pénzösszegek célszerű fölhasználását. Szerintük a Magyar Mozgókép Közalapítvány szakmai kuratóriuma garantálja, hogy ne valósuljon meg a szakma belső kontraszelekciója.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni a forgalmazói kerekasztal intelmeit sem. Port Ferenc, a Budapest Film igazgatója az ő szekcióülésükön elmondta, hogy az art-filmhálózat korszerűsítése, a filmforgalmazás, a -terjesztés és a promóció támogatása nélkül a közönség nem juthat megfelelő tálalásban „a filmművészet termékeihez”. A művészet alfája és omegája pedig nem lehet más, csak a néző.
origo.hu
Csurka Istvánnak mindenben túl korán volt igaza - az író-politikusra emlékeztek a Terror Háza Múzeumban
