Ács Margit író, a Kortárs szerkesztője bevezető esszétanulmányában többek között arról is meditált, hogy egészséges szellemi és politikai közegben az ország irodalmi, esztétikai, politikai szekértáborokra szakadása akár pozitív, mi több, serkentő hatásssal is lehetne a művészekre. Ám az a szemlélet, amellyel a mai divatos kánonok követői úthengerként igyekszenek a földbe taposni minden hozzájuk képes másként gondolkodót, nem csak elfogadhatatlan, hanem tragikus.
A televíziók és a baloldali liebrális médiumok, az önmagukat egyedülien mérvadónak tekintő folyóiratokkal együtt addig sulykolják a potenciális olvasókba, hogy a hozzájuk képest más nézeten lévők nem is léteznek, míg a közönség el nem hiszi. Azok a könyvek, amelyek Görömbei András kitűnő könyvéhez hasonló sorsra jutnak, valóban nem létezővé válhatnak az olvasók jelentős része számára.
Görömbei András professzor, a Debreceni Egyetem irodalmi tanszékvezetője életműve magába foglalja a trianoni határokon túli magyar irodalom szinte minden területének teljes értékű irodalomtörténeti elemzését. A Sinka István, Sütő András, Nagy László monográfiákat író Görömbeit még gimnáziumba is alig akarta engedni a hatalom, ugyanis édesapja 1956-tól az 1963-as amnesztiáig börtönben volt. Barta János professzornak köszönhette, hogy az egyetemi KISZ-bizottság elutasító határozata ellenére 1963-ban fölvették az egyetemre.
Egy egyetemi író-olvasón kötött életre szóló barátságot Csoóri Sándorral, kiváló tanárain kívül neki is köszönheti életre szóló elkötelezettségét a nemzeti sors-irodalom és a határon túli magyar literatúra iránt. Azok iránt, akik értik és átérzik Illyés Gyula szavait: Áruló lennék, ha csak író akarnék lenni.
Csoóri Sándor elmondta: sajnos, itt és most kiváltképpen érvényesek Illyés Gyula szavai. Többször és többen is kétségbeestek már attól, hogy az ország nem egyszer a gazdasági összeomlás szélére került, pedig ennél sokkal szörnyűbb az erkölcsi mélypont, amibe mostanáig keveredtünk – mondta Csoóri.
Metafora értékű, hogy amíg például a Heti hetes műsor résztvevői hét-nyolcszáz ezres nagyságrendú honoráriumokat markolnak föl, Tornai József, az egyik legnagyobb magyar költő negyvenezer forintot kapott új könyvéért. És ezt a közönség jó része helyénvalónak is találja, egy olyan országban, amely csak az irodalmának köszönheti, hogy egyáltalán létezik még és nem teljesedett be fölötte a nemzethalálról szóló herderi jóslat – fogalmazott keményen a költő.
A fiatalokat is komolyan veszélyezteti ma már a kiberbűnözés