Névkáosz?

A címül írt, általam megkérdőjelezett szót nem én alkottam. Egyik napilapunk állította annak a cikkének élére, amelyben a családi nevek használatának, illetve általában a névviselésnek napjainkra vonatkozó előírásait, szabályait ecseteli. Mivel a névhasználat útvesztőjében csakugyan nem könnyű eligazodni, nem utolsósorban azért, mert az elmúlt év végén különféle újabb módosítások is születtek, remélem, használok olvasóinknak azzal, hogy legalább a legfontosabb szabályokat igyekszem csokorba kötni.
Olvasóink észrevehették, hogy a kérdőívekről, kitöltésünkre váró nyomtatványokról eltűnt a már megszokott „leánykori név” forma. Mostantól a születési név és a házassági név megjelöléssel találkozunk. Hasznos, ésszerű módosítás ez. Az első megjelölés nem is szorul magyarázatra, a második azonban már igen, mivel e téren történt egy-két változás. Hogy minél gazdaságosabban bánjak a rendelkezésemre álló hellyel, egyszerűen felsorolom, hogy egy házasuló nő milyen névformák közül választhat. Tegyük fel, hogy jelöltünk születési neve Szabó Éva, leendő párjáé pedig Tóth Pál. Lássuk, milyen házassági neve lehet!
1. Tóth Pálné. Ez a -né asszonynévképzős forma a legismertebb, bár napjainkban viszszaszorulóban van. 2. Tóth Pálné Szabó Éva. Egy kicsit hosszadalmas, de teljes értékű forma. 3. Tóthné Szabó Éva. Az előbbinek némileg egyszerűsített, célszerű változata. 4. Tóth Éva. Más, főleg indoeurópai nyelvek hatására nálunk is elterjedt névviselési forma. Szórványosan már a 19. században is élt, főleg a művészvilágban. Jó példa erre Blaha Lujza neve ehelyett: Blaha Jánosné Reindl Lujza. Fontos tudni, hogy napjainkban – az egyenjogúság jegyében és nevében! – férj is felveheti a saját családneve helyébe feleségéét, esetünkben tehát lehet belőle Szabó Pál. 5. Szabó Éva. Vagyis a nő házassága után is megtarthatja születési nevét. 6. Szabó-Tóth Éva , illetve Tóth-Szabó Éva. Az Országgyűlés 2002. november 5-én elfogadott törvénye szerint „A férj, illetve a feleség a házasságkötés után házassági névként családi nevüket is összekapcsolhatja, hozzáfűzve a saját utónevét.” Természetesen a nevek sorrendjéről meg kell állapodni. A házasulóknak a névviselésről nyilatkozniuk kell, s nevüket attól kezdve ennek megfelelően használniuk.
Már csak egy-két további hasznos tudnivaló felsorolására maradt terem. Az egyik az, hogy a házassági név családnévi része legfeljebb kételemű lehet. Tehát ha mai felsorolásunk férfihősének neve nem TóthPál, hanem, mondjuk, Tóth-Horváth Pál, akkor a házasulandóknak nyilatkozniuk kell arról, hogy melyik két családi nevet kívánják összekapcsolt házassági névként viselni. Háromelemű nem lehet a választott név. És még azt is mindenképpen megemlítendőnek érzem, hogy a saját nevüket viselő szülők gyermeke akár apjának, akár anyjának nevét kaphatja, de a házasság fennállása alatt született közös gyermekeknek csak azonos családnevük lehet. Tehát ha a példánkbeli Szabó Évának és Tóth Pálnak gyermeke születik, annak neve lehet akár Tóth, akár Szabó – sőt, a saját nevüket viselő szülők megállapodása alapján kötőjellel összekapcsolva lehet Tóth-Szabó, illetve Szabó-Tóth is –, de a házasság fennállása alatt született többi közös gyermeküknek is csak ez lehet a születési neve.
Összegezve az elmondottakat: névkáoszról beszélni túlzás – ezért is kérdőjeleztem meg a szót –, de azért nagyon kell figyelnünk arra, hogy milyen nevet választhatunk, milyet nem. Ehhez próbáltam segítséget nyújtani e kis cikkel.