Vidéken senki sem élhet arc nélkül

Vajda Mária, a debreceni Déri Múzeum nnéprajzkutatója, muzeulógusa a fővárosban született, gyermekkorát azonban Nyírbogáton töltötte. A vidéki élet szeretete egész életre szóló elkötelezettség számára. Úgy tartja, az az ember, aki nem ismeri a gyökereit, lélekben mindig szegény marad.

Balogh Mária
2003. 04. 17. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Azért is vallom magam vidékinek, mert ott arc nélkül senki sem létezhetett. Falun ma is mindenkiről tudják, mit ér, mellébeszélni nem lehet. Mindig is annak alapján ítélték meg a parasztembert, hogy rendben van-e a portája, időben elvetette, learatta-e a terményeit, jól neveli-e a gyermekeit, tiszteli-e Istenét. Nem az számít, hogy mit mond magáról, hanem hogy mit cselekszik.

– Nem véletlen, hogy kutatásait főként falun végzi.

– A falusi emberek bölcsességéből, tapasztalatából élek. Számomra ők a túlélés és a megújulás nagy bölcsei. Hiába végeztek például kevés iskolát, valahogyan mindig minden helyzeten úrrá tudtak lenni. Tisztelem jó értelemben vett erkölcsiségüket, munkaszeretetüket. Számukra a munka nemcsak értékteremtő, hanem értékmérő is. És tisztelem a finom nyelvi leleményüket is. Mennyi bölcsesség kristályosodott ki például a szólásaikban, meséikben!

– Több mint két évtizede a debreceni Déri Múzeum munkatársa, munkáját elismerés övezi szerte az országban.

– A hivatásomban a legnagyobb szerelem a kutatómunka. Ennek kellemes, szép része, amikor vidéki emberekkel találkozom, s hallgatom a múltról szóló elbeszéléseiket. A történeteket levéltári forrásokkal igazoljuk, melyekben mindig megszólal a múlt.

– Nevéhez fűződik a paraszti szerelmi életből merített s az arról írt sikerkönyv, a Balmazújvárosi parasztdekameron.

– A téma a pályám kezdetén került a látókörömbe, amikor a balmazújvárosi múzeumban dolgoztam. Előadásokat tartottam az idősek klubjában, és utána rendszeresen elbeszélgettem az öregekkel. Éreztem, jólesik őszintén kitárulkozniuk, mesélniük a testi és lelki szerelmi életükről. Vettem a bátorságot, s a beleegyezésükkel mindent szó szerint leírtam. Ebben az időben fedeztem fel, hogy az érzelmek, a szenvedélyek életkortól függetlenül megmaradnak az emberben.

– A doktori disszertációját is ebből a témából írta. Hogyan fogadták munkáját az egyetem oktatói?

– Miközben kézről kézre járt a dolgozatom, az egyik példány váratlanul eltűnt. Valaki zsebre tette. Az emberek egyik kezükkel eltolták, legalábbis úgy tettek, a másikkal pedig titokban rongyosra lapozták az írásomat.

– A húsvéti hagyományok ápolása is szívügye.

– A húsvét a természet újjászületésének és Krisztus feltámadásának az ünnepe. Szerencsére olyan helyeken fordulok meg, ahol még fontos a húsvét szertartása és az ehhez kapcsolódó néphagyományok ápolása. Egyre többen kezdik úgy érezni, ha nem állunk meg egy pillanatra az ünnep előtt, ha nem tanuljuk meg vállalni az érzéseinket, elsivárul a világ.

– Miben különbözik a vidéki és a városi gyerekek ünnepe?

– Elsősorban neveltetés kérdése, hogy miként viszonyulnak a gyermekek az ünnephez. A falusi gyermek a természet közelében él, a húsvéti ünnepet is jobban ápolja és tiszteli, mint városi társa. Az utóbbiakat számos külső tényező sodorja el a húsvéti szertartástól. Ezért is vagyok büszke arra, hogy a kamasz lányom még ma is élvezi a hímestojás-festést. Ha részt vesz benne, úgy érzi, ő is hozzátett az ünnep szentségéhez.

– Vagyis lakóhelytől függetlenül a család példáját követik a gyermekek.

– Így van. Szerencsére a városban élők közül sem mindenki zárja be az ajtót a locsolók előtt, s templomba is sokan elmennek. A falusi ember azonban nem csupán a tojásfestés, a locsolkodás, a húsvéti templomlátogatás szertartását őrizte meg, hanem megtartotta a hagyományos ételkészítési szokásokat is. Ilyenkor nemcsak a lelkünket, a szellemünket, de a testünket is fel kell készíteni, mivel a húsvét mindig együtt jár egy bőségesebb, ünnephez illő étkezéssel, a katolikusoknál pedig az ételszenteléssel.

– Milyen húsvéti ételeket őrzünk a múltból?

– A cipó formájú, szépen szeletelhető édes túrót, a töltött tyúkot, a kalácsot, a főtt tojást és persze a parasztsonkát. Nagyanyáink úgy tartották, akkor nem lesz parázs a főtt sonka, és akkor nem esik szét szeletelés közben, ha a saját levében hagyjuk kihűlni.

– Milyen szerepe van a nyúlnak, illetve a piros tojásnak?

– A nyuszinak semmi köze nincs a magyar húsvéti szokásokhoz. A tojás a feltámadás, az élet szimbóluma, akárcsak a vörös szín. Az örök élet csírája rejtőzik benne, mert abból a tojásból lesz a tyúkanyó, és a tyúkanyó újabb tojásokat fog tojni. Ez az élet örök körforgása.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.