GYŐZELMÜNK A SAKKOLIMPIÁN

BEVEZETŐ

Nemcsak a sakk-kedvelő magyarok százezrei, hanem minden sportszerető magyar ember nagy örömmel, büszkeséggel vette tudomásul, hogy az 1978. évi Buenos Aires-i XXIII. Sakkolimpián férfi válogatottunk világbajnokságot nyert.

Csakis a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk a Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Sas Gyula, Csom István, Adorján András és Vadász László nemzetközi nagymesterekből álló válogatott csapatunk minden korábbit messze felülmúló teljesítményéről. Aranyérmet szereztek, hazahozták a Hamilton-Russel-serleget, amely fél évszázad óta először került vissza hazánkba.

A sakkolimpiák történetében harmadszor értünk el első helyezést. Válogatottunk ugyanis már az 1927. évi londoni és az 1928. évi hágai olimpiákon is megérdemelten szerzett aranyérmet. Ezek a korábbi, elismerésre méltó sikerek mégsem hasonlíthatók össze az 1978. évivel. Az említett két olimpián ugyanis még nem vett részt a szovjet válogatott, amely pedig már akkor is a világ legerősebb sakkcsapata volt. Ennek bizonysága, hogy 1952 óta a szovjet válogatott minden olyan sakkolimpián, amelyen elindult, az első helyen végzett. Ez a mostani csapat is a 2620-as értékszám-átlagával kiemelkedett a mezőnyből (2. Magyarország 2570, 3. Jugoszlávia 2558, 4. USA 2553, 5. NSZK 2540, 6. Hollandia 2538, 7. Izrael 2509, S. Anglia 2508, 9. Kuba 2486 és 10. Bulgária 2486).

Könnyen érthető, hogy Karpov világbajnok és szekundánsa Tal exvilágbajnok a Korcsnoj világbajnokjelölttel vívott – rendkívül megerőltető – világbajnoki páros mérkőzést követően nem lehetett tagja a szovjet válogatottnak. Ez a körülmény sem csökkentheti csapatunk győzelmének vitathatatlan értékét és megérdemeltségét. Erről nemcsak mi vélekedünk így, hanem a sakkozás világszerte elismert szakértői is.

Az argentin napilapok egybehangzóan méltatták a magyarok sikerét. A Clarin című lap november 12-i számában ezt olvashatjuk: „A magyar csapat ragyogó játékkal, egypontos előnnyel megnyerte a XXIII. Sakkolimpiát.„ Ugyanitt Najdorf, az ismert argentin nemzetközi nagymester „A beteljesült álom” című cikkében ezt írta: „Magyarország világbajnok. Gratulálunk magyar barátainknak! Üdvözli őket a világ, és részt vesz rendkívüli örömükben. Megvalósították az álmot, amit nem tudtak elérni Siegenben (1970), ahol egy ponttal maradtak el a Szovjetuniótól, és Skopjéban (1972), ahol másfél pont választotta el Őket ... Nyert a legjobb csapat, a legegységesebb és a legerősebb, amelyikben a küzdőszellem a legmagasabb fokra hágott ... A Szovjetuniónak csak egy Karpovja és Talja van. Velük biztosította volna a győzelmet. Viszont Gulkóhoz, Romanyisinhez és Vaganyanhoz hasonló tehetségű játékos Sax, Ribli, illetve Csom, és így minden érthető volt. Ez a három fiatal játékos elképesztően jól kiegészítette a csapat hősének erejét, Portisch Lajosét, az elsőtáblásét, aki példát mutatva a küzdelem ritmusát meghatározta.„

A La Nacion november 13-i számában a Nemzetközi Sakkszövetség (a FIDE) új elnökének, Olafssonnak a nyilatkozatából idézzük: ,,... Portisch Lajos most emelkedett a világsakkozás elvitathatatlan magaslatára. A fiatalok: Ribli és Sax rövidesen feljutnak a csúcsra ... Ott vannak a sakkozás centrumában, együtt Timmannal és Milesszal, együtt a világbajnoki cím következő jelöltjei között. Energikusak, keveset töprengenek, eredményük lényege, hogy megváltoztathatják a sakktörténelmet. ..”

A Trud című szovjet lap szerint: ,,. . . a magyar csapat kitűnő együttes, és az idősebbek tapasztalatát sikeresen párosították a fiatalok lendületével.„

A Komszomolszkaja Pravda így ír: ,,... a sakk kedvelőinek milliói üdvözlik most a győzelem alkalmából a szovjet női és a magyar férfi sakkválogatottat.”

A Vecsernyaja Moszkva szerint: ,,... a szovjet csapat – annak ellenére, hogy soraiban két exvilágbajnok is szerepelt – kénytelen volt átengedni a két és fél évtizede őrzött elsőségét a magyar csapatnak.„

A Naroden Szport című bolgár lap így vélekedik: „. . . a magyar csapat teljesen megérdemelten szerezte meg az aranyérmet, és újabb bizonyítékát adta a magyar sakkiskola fejlődésének.”

A jugoszláv Borba szerint: „A magyarok szívós harcosok kiegyensúlyozott csapatát vonultatták fel ... Első helyük megérdemelt.„

A Neue Zürcher Zeitung így ír: ”Magyarország az új sakkvilágbajnok! ... Itt Buenos Airesben a magyarok megérdemelten nyertek, és biztosan győzték le az erős konkurrenciát.„

Az International Herald Tribune című amerikai lap november 13-i cikkében közli: ,,.... Magyarország megnyerte a XXIII. Sakkolimpiát, véget vetett a szovjet sakkcsapat hosszan tartó elsőségének.”

Örvendetes, hogy a magyar válogatott nagyszerű sikerét senki sem tekinti „véletlennek„, a „szerencsés körülmények eredményes kiaknázásának”, szövetségünk értékelésével egybehangzóan megérdemeltnek tekintik. Döntő szerepe volt ebben mindenekelőtt Portisch Lajosnak, aki valójában az egész nemzetközi mezőny legjobb egyéni teljesítményét nyújtotta. Továbbá Ribli Zoltánnak, Sax Gyulának és Csom Istvánnak, akiknek oroszlánrészük volt a győzelem kivívásában, egyszóval az egész csapatnak.

Az említett siker elérésében elismerésre méltó szerepe volt Gábor Zoltánnak, a Magyar Sakkszövetség alelnökének, az olimpiai küldöttségünk vezetőjének, Papp Navarovszky László szakfelügyelő-csapatkapitánynak, Bilek István nemzetközi nagymesternek, a válogatott szekundánsának és dr. Liptay László orvos-szekundánsnak. Az említettek mind a csapat jó szakmai felkészítésével, mind pedig az olimpia helyszínéri nyújtott értékes szakmai segítségükkel jelentősen hozzájárultak a magyar válogatott kiváló szerepléséhez.

És végül – de nem utolsósorban – nem tekinthető szerénytelenségnek, ha azt is megemlítjük, hogy a magyar sakkozás eddigi legnagyobb sikerének elérésében része volt szövetségünk vezetőségének az immár két évtizedes tudatos szervező, nevelő, válogató és a tehetséges étsakkozók fejlődését minden módon elősegítő tevékenységének.

1973-ban jelent meg az Ezüstérmes sakkolimpia című könyv, amelynek előszavában a magyar sakksport addig elért eredményéről szóltunk. Ha most a Győzelmünk a sakkolimpián című kötet előszavában röviden kitérünk az elnyúlt nyolc esztendő alatt elért fejlődésre, nyilvánvalóvá lesz, hogy az 1978. évi csapatvilágbajnoki cím elnyerését milyen szívós kitartással végzett munka és küzdelem előzte meg mindenekelőtt élversenyzőink, továbbá szövetségünk vezetői és szakvczctői részéről is.

Az 1970-ben Siegenben, a XIX. Sakkolimpián szereplő csapatunknak még csak három nemzetközi nagymester tagja volt: Portisch Lajos, Lengyel Levente és Bilek István, továbbá három nemzetközi mester: Forintos Győző, Csom István és Ribli Zoltán, mégis ezüstérmet szereztek.

1972-ben Skopjéban, a XX. Jubileumi Sakkolimpián mindössze két nemzetközi nagymesterrel álltunk ki: Portisch Lajossal és Bilek Istvánnal. A csapat tagjai voltak még Forintos Győző, Ribli Zoltán és Csom István nemzetközi mesterek, valamint Sax Gyula mester (!), ennek ellenére csapatunk nemcsak második lett és ezüstérmet szerzett, hanem igen kevés választotta el az aranyérem megszerzésétől.

A szovjet csapat akkori kapitánya, a világhírű Keresz nemzetközi nagymester így nyilatkozott erről:
,,... Sok olimpián vettem részt, de nem emlékszem olyanra, hogy az utolsó játszma utolsó lépéseiben dőlt volna el az aranyérem sorsa. Nekünk már 42 pontunk volt, befejeztük minden játszmánkat, amikor Portisch és Csom még küzdöttek. Ha mindketten nyernek, akkor a magyarok utolértek volna bennünket, és mivel az egymásközti eredményünk nekik kedvezett, a második helyen találtuk volna magunkat! ... Csak a svédek elleni kisiklásuk fosztotta meg őket az első helytől ... Mélyen meghajtom előttük az elismerés zászlaját.„

1974-ben Nizzában, a XXI. Sakkolimpián – mindenekelőtt a joggal kifogásolható, rendkívül kedvezőtlen versenyzési feltételek következtében – csapatunk nem került dobogóra.

Az 1976-ban Haifában megtartott XXII. Sakkolimpián nem vettünk részt. Az a körülmény azonban, hogy az 1977-ben Moszkvában megrendezett Európa-bajnokságon válogatottunk ismét ezüstérmet szerzett, megmutatta, hogy továbbra is skopjei szinten van, tehát joggal bízhattunk az 1978. évi olimpián is sikeres szereplésünkben.
Erre jogosított fel bennünket élversenyzőink kitűnő formája is az elmúlt évtizedben.

Portisch Lajos, a nyolcszoros magyar bajnok, 1972 november-decemberében a kaliforniai San Antonióban megtartott nagymesteri tornán Karpovval és Petroszjannal holtversenyben az 1-3. helyen végzett Gligorics, Keresz, Hort, Larsen és Mecking előtt! 1973 áprilisában a II. Vidmar-emlékversenyen Ljubljanában és Portorozsban első lett, másfél ponttal megelőzve Gligoricsot. 1973 júniusában a petropolisi világbajnoki zónaközi versenyen Gellerrel és Polugajevszkijjel holtversenyben a 2-4. helyen végzett. A Portorozsban lejátszott hármas körmérkőzésen pedig bejutott a világ bajnokjelöltek közé! Ugyancsak ebben az évben Portisch Lajos elnyerte a Magyar Újságírók Országos Szövetségének sportszerűségi díját is.

1975-ben a legkiemelkedőbb nemzetközi nagymesteri versenyt Milánóban tartották. Az előversenyt Portisch Lajos nyerte meg a világbajnok Karpov előtt. Az ezt követő páros mérkőzésen legyőzte Ljubojevicset, és Karpovval szemben is csak 3,5:2,5 arányban maradt alul. Ugyanebben az évben Wijk aan Zeeben a 37. Hoogoven-versenyen első lett, megelőzve Hortot, Smejkalt, Kavaleket és másokat.

1976-ban a világbajnoki zónaközi versenyen Bielben 2-4. lett Petroszjan és Tal társaságában. A Varesében megtartott hármas körmérkőzésen pedig továbbjutott a világbajnokjelöltek közé.

1977-ben Rotterdamban a világbajnokjelöltek páros mérkőzésén 6,5:3,5 arányban legyőzte Larsent.

1978-ban Wijk aan Zeeben első lett Korcsnoj, Andersson és Timman előtt; a Tilburgban megtartott nagyon erős (XIV. kategóriájú!) versenyen ugyancsak győzött.

Mindezek és a XXIII. Sakkolimpián nyújtott kiváló szereplése alapján a FIDE – az 1979. évre kiadott értékszámoknak megfelelően – Portisch Lajost a legalább 2600 értékszámot elért 12 szupernagymester között 2640 ponttal, Szpasszkij exvilágbajnokkal együtt, a sakkozók világranglistáján harmadikként említi. Ezt az értékelést Portisch be is igazolta a montreali tornán, 1979 tavaszán, amikor a világ legjobb nagymesterei között – Karpov világbajnok és Tal exvilágbajnok mögött – a harmadik helyet érte el. És az év ászén ötödször világbajnokjelölt!

Ribli Zoltán 1973 óta nemzetközi nagymester, 1973., 1974., illetve 1977. év magyar bajnoka. Legkiemelkedőbb eredményei a következők voltak:
1974-ben Amszterdamban a hagyományos IBM-versenyen a 4. helyen végzett, megelőzve Gellert, Velimirovicsot, Lombardyt és Timmant. 1975-ben a Tungsramversenyen Polugajevszkijjel holtversenyben 1-2. A III. Vidmar-emlékversenyen Portorozs-Ljubljanában Karpov és Gligorics mögött a 3-4. helyen végzett. 1976ban Reykjavíkban, a világbajnoki zónaversenyen első helyen jutott tovább a zónaközibe. 1977-ben Verbászon holtversenyben a 2-4. helyezést érte el, majd Leningrádban, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából rendezett nagyon erős emlékversenyen, holtversenyben a 6. helyet foglalta el. 1978-ban az amszterdami IBM-versenyen a 2. helyen végzett, megelőzve Hortot, Pflegert, Anderssont és Romanyisint. 1979-ben 2-3. egy igen rangos tornán Bled-Portorozsban. A rigai zónaközi döntőn 3-4., így Adorjánnal megmérkőzhet a világbajnokjelölti címért.

A FIDE 1979. évi világranglistáján Ribli Zoltán 2595 ponttal a 13. helyre került!

Sax Gyula szintén 1973 óta nemzetközi nagymester, 1976-ban és 1977-ben magyar bajnok. Az említett időszakban a legkiemelkedőbb eredményeket a következő versenyeken érte el:
1974-ben Vrnjacska Banján első helyezett, megelőzve Tajmanovot, Bagirovot és Padevszkit. 1975-ben Rovinj-Zágrábban is az első helyen végzett Kovacsevics, Nikolac és Tringov előtt. 1976-ban Vinkoveiban Sax és Hort 1-2. Polugajevszkij és Tringov előtt. Az amszterdami IBM-versenyen 3. Korcsnoj és Miles mögött.

1977-ben a verbászi versenyen a 2-4., a Tungsram-versenyen pedig Bronstein mögött a 2-3. Gipszlisszel holtversenyben. 1978-ban Las Palmasban 1-2. lett Tukmakovval együtt, megelőzve olyan kiválóságokat, mint Olafsson, Miles és Larsen. Hastingsban 2-3. Petroszjannal holtversenyben. Varsóban Ő is jogot szerez a zónaközi döntőre. Ott végig esélyes a továbbjutásra! Később 1-2. Horttal az IBM-tornáján.

A FIDE 1979. évi világranglistáján Sax Gyula 2590 ponttal a 18. helyen szerepel.

Adorján András is 1973 óta nemzetközi nagymester. Kiemelkedő eredményei:
1973 májusában Bad Luhacsovicében 1-2. Smejkallal holtversenyben, megelőzve Hortot és Holmovot. 1976-ban Szocsiban a Csigorin-emlékversenyen 4-6. 1977ben Ilastingsben 4-5. Szmiszlovval holtversenyben. Szocsiban a Csigorin-emlékversenyen az 5. lett, igen erős mezőnyben. 1978-ban Eszéken 1-2. Gligoricesal holtversenyben. A IV. Tungsram-versenyen 3-4. 1979-ben bejut a zónaközi döntőbe és ott egyik legnagyobb sikerét éri el, a 3-4. helyen végez Riblivel, és megmérkőzhet a világbajnokjelölti címért. Ő jutott további

Csorn István – az 1972-es év magyar bajnoka – 1973 óta nemzetközi nagymester. Kiemelkedő eredményei:
1975-ben a spanyolországi oloti nemzetközi versenyen első lett dr. Filip, Romanyisin, Schmidt és Pomar előtt. 1976-ban Pulában csoportelsőként jutott tovább a világbajnoki zónaközi versenybe. 1978-ban Maspalomasban 1-3. Olafssonnal és O. Rodriguezzel holtversenyben. A IV. Tungsram-versenyen második. Hasonló helyezéseket ér el 1979-ben is Hastingben, Kecskeméten, sőt Berlinben 1-2. Szmiszlovval.

Vadász László 1977 óta nemzetközi nagymester. Kiemelkedő eredményei
1975-ben Vrnjacska Banján 1-3. Gipszlisszel és Osztojiccsal holtversenyben. 1976-ban a jugoszláviai Uljmában 1-3. A II. Tungsram-versenyen 1-2. Holmovval holtversenyben. 1977-ben Dortmundban 3-4. 1978-ban első Bagneux-ban egy kisebb tornán. 1979-ben győz Zalaegerszegen, Dániában és Kielben.

A korábbi évtizedekből ismert kiváló nemzetközi nagymestereink is gyakran értek el szép sikereket az említett időszakban.

Szabó László 1973-ban a Holland Sakkszövetség és az AVRO rádiótársaság Hilversumban rendezett jubileumi versenyén Gellerrel holtversenyben 1-2. lett. 1974-ben a hastingsi versenyen Tallal, Kuzminnal és Tinimannal holtversenyben 1-4., megelőzve Gligoricsot és Keene-t. A dortmundi versenyen 1-2. helyen végzett. 1975ben az amszterdami IBM-versenyen 2-5. lett, megelőzve Kavaleket, Hübnert és Gheorghiut. 1979-ben 2. Belgrádban Matulovics, Tringov és mások előtt, sőt 1-3. Helsinkiben (Horttall).

Bárczay László 1975-ben a szolnoki jubileumi versenyen Szmiszlov mögött a 2. helyen végzett. 1977-ben Kecskeméten a VI. Tóth László-emlékversenyen 2. lett. 1978-ban a bajmoki versenyen Matuloviccsal holtversenyben 1-2. A decaini versenyen is 1-2. lett, holtversenyben a kubai Vilelával. 1979-ben Hradec Kralovéban 1-4.

Forintos Győző, aki 1974 óta nemzetközi nagymester, 1974-ben Reykjavíkban Szmiszlov mögött 2. lett, megelőzve Bronsteint, Velimirovicsot, Olafssont és Tringovot. 1975-ben az újvidéki Felszabadulási Versenyen Tal mögött a 2. helyen végzett, 1979-ben Kubában jó mezőnyben harmadik, s első Rio de Janeiróban.

Figyelemre méltó eredményt értek el egyes jelentősebb nemzetközi versenyeken az utánpótlás szempontjából elsősorban számításba jövő élversenyzőink is.

Faragó Iván a Lipcse város nagydíjáért folyó versenyen 1976-ban a 3-4. helyen végzett, Ceskovszkij és Tukmakov mögött, Uhlmannal holtversenyben. 1978-ban Halléban 1-2. ismét Uhlmannal, valamint Knaakkal holtversenyben. Sikerei 1979ben: Lodz (1-2.), Szarajevo (1-3.) és Kecskemét, ahol rangos versenyen első töb
bek között a szovjet Vaganyan előtt.

Pintér József (az 1978. évi magyar sakkbajnok) a szovjet Makaricsevvel holtversenyben 1-2. lett az 1973-ban Groningenben megtartott ifjúsági Európa-bajnokságon, és ezüstérmet szerzett.

Ugyancsak 1973-ban Székely Péter az első helyen végzett a nizzai nemzetközi ifjúsági versenyen.

1974-ben a zalaegerszegi nemzetközi ifjúsági Csuti-emlékversenyen 1-2. lett Perényi Béla és Székely Péter.

1975-ben Groningenben Székely Péter az ifjúsági Európa-bajnokságon az angol Nunnal holtversenyben 1-2., és ezüstérmes lett.

1976-ban a bukaresti versenyen Pintér József 2. lett és másodszor teljesítette a nemzetközi mesteri normát.

1977-ben Bulgáriában, a perniki versenyen Lukács Péter az első helyen végzett, és először teljesítette a nemzetközi nagymesteri normát.

A 18 éves Grószpéter Attila az 1978. évi magyar bajnokságon holtversenyben a 3-5. helyen végzett, és a Tungsram-versenyen első ízben teljesítette a nemzetközi mesteri normát, majd 1979-ben megszerzi a címet is.

1979-ben Pintér József első lett Rómában és Plovdivban.

Említésre méltó csapateredmények ebben az időszakban:

1973-ban az angliai Bathban Magyarország csapata a Szovjetunió és Jugoszlávia mögött a harmadik helyen végzett. Ifjúsági válogatottunk Brnóban megnyerte a szocialista városok (Prága, Pozsony, Brno, Halle, Budapest) csapatversenyét. A Magyarország-Jugoszlávia levelezési csapatmérkőzést 57:43 arányban nyertük meg.

1974-ben az angliai Teesside-ban a főiskolai csapat-világbajnokságon a Szovjetunió és az Egyesült Államok csapata mögött bronzérmet szereztünk.

1975-ben a Magyarország-Ausztria válogatott mérkőzést 11:9 arányban megnyertük. Halléban ismét győztünk a szocialista városok ifjúsági csapatversenyén. A FIDE sakkszerzemény bizottságának Tbilisziben tartott ülésén dr. Páros György
nek odaítélte a nemzetközi nagymesteri címet. Ő az első magyar feladványszerző nemzetközi nagymester.

1976-ban Szatmárnémetiben 19,5:16,5 arányban nyertük meg a Magyarország-Románia közötti női csapatmérkőzést.

1977-ben Brassóban 11,8:8,5 arányban győztünk a magyar-román ifjúsági csapatmérkőzésen. A Győrött megrendezett Magyarország-Jugoszlávia női csapatmérkőzést 23,5:12,5 arányban nyertük meg.

1978-ban Tihany-Tapolcán a Magyarország-Románia ifjúsági válogatott mérkőzésen csapatunk 11,5:8,5 arányban bizonyult jobbnak.

1979-ben női csapatunk 20:16-ra a lányok 7,5:4,5-re győztek a románok ellen, fiaink ellenben 13:7 arányban veszítettek.

A magyar sakksport fejlődéséről tanúskodik az is, hogy jelenleg már mintegy 40 000 versenyzőnk, 14 férfi nemzetközi nagymesterünk és 19 férfi nemzetközi mesterünk van. Női sakkozásunk élvonalát 2 nemzetközi nagymesterünk és 6 nemzetközi mesterünk jelenti. Az OTSH új minősítési szabályzata szerint 8 férfi és 2 női sakkozónknak van nemzetközi osztályú minősítése.

Számottevő fejlődést értünk el a sakksport tömegsporttá fejlesztése terén is. Hagyományossá váltak az évente megrendezett úttörő-olimpia, a MEDOSZ versenye, a Balaton Kupa és a közalkalmazottak Magyar Hírlap Kupájának küzdelmei, amelyekben sok ezer sakkozó vesz részt.

A XXIII. Sakkolimpiával egyidejűleg rendezték meg Buenos Airesben a VIII. Női Sakkolimpiát is, amelyen Petronicsné Verőci Zsuzsa és Ivánka Mária nemzetközi nagymesterekből, továbbá a Makai Zsuzsa nemzetközi mesterből és a Kas Rita mesterből álló válogatott csapat ezüstérmet szerzett.

Az a körülmény, hogy mindkét válogatottunk egyidejűleg nemcsak dobogóra került, hanem a dobogó 1. és II. fokára, érthető módon még inkább öregbítette a magyar sakkozás hírnevét.

Az utóbbi évtizedben világszerte, de hazánkban is jelentősen fejlődött a női sakkozás. Női élversenyzőink is igen szép eredményeket értek el az elmúlt években.

1973-ban a bulgáriai Pernikben megrendezett női világbajnoki zónaversenyen Petronicsné Verőci Zsuzsa és Karakas Éva, Wijk aan Zeeben pedig Ivánka Mária is továbbjutott. Szembetűnő volt ebben az évben egyes fiatal női versenyzők, az utánpótlást jelentő 14 éves Csonkics Tünde és a 16 éves Kas Rita fejlődése, akik bejutottak a magyar női bajnokság döntőjébe.

1974-ben a Wijk aan Zee-i hagyományos női nemzetközi sakkversenyen Ivánka Mária a román Nicolauval együtt 1-2. lett.

A Budapesten rendezett Magyarország-Románia női válogatott mérkőzésen is első ízben sikerül győznünk, mégpedig meggyőző módon: 20:16 arányban.

Plovdivban a fiatal Csonkics Tünde az 5. helyen végzett egy erős felnőtt női versenyen. Medellinben, a női sakkolimpián, csapatunk végig vezetett – bár 2-4. lett -, de végül mégsem tudott dobogóra jutni. A szabadkai nemzetközi női versenyen Verőci Zsuzsa győzött.

1975-ben Wijk aan Zeeben a női csoportban Ivánka Mária 2. lett az akkori világbajnok Gaprindasvili mögött. Verőci Zsuzsa ugyanitt a 3-4. helyet foglalta el. A belgrádi nőnapi nemzetközi versenyen Petronicsné Verőci Zsuzsa 1-3. lett Kozlovszkajával és Georgievával együtt. Az Utasellátó nemzctközi női versenyén Petronicsné Verőci Zsuzsa a 3. helyen végzett Sul és Muresan mögött. A Piotrkow Trybunalski versenyen Karakas Éva 2. lett a szovjet Mulenko mögött. A pulai világbajnoki zónaversenyről Petronicsné Verőci Zsuzsa továbbjutott.

1976-ban a 12. belgrádi nőnapi versenyen Petronicsné Verőci Zsuzsa 2. lett Gaprin
dasvili mögött, Ivánka Mária pedig 4. Az Utasellátó-versenyen Ivánka Mária a 2. helyet szerezte meg Alekszandrija mögött, és teljesítette a női nemzetközi nagymesteri normát. A Magyarország-Jugoszlávia női csapatmérkőzést Krk-szigeten női válogatottunk 18,5:17,5 arányban megnyerte.

1977-ben a belgrádi női versenyen 1-2. Petronicsné Verőci Zsuzsa és Levityina, 3. Ivánka Mária. Az Utasellátó-versenyen Asharumova mögött 2-4. Grosch. Mária, Ivánka Mária és Petronicsné Verőci Zsuzsa. A Sinaiában rendezett MagyarországRománia mérkőzést 21,5:14,5 arányban nyertük meg, ezen beliil a lányok is győztek 6,5:5,5 arányban.

1978-ban a belgrádi nőnapi versenyen Ivánka Mária – Gaprindasvili mögött – 2. lett, Petronicsné Verőci Zsuzsa pedig 3-5. Emellett Ivánka Mária nyolcadszor szerezte meg a magyar női sakkbajnoki címet. Az Utasellátó I. Alföldy László-emlékversenyén Petronicsné Verőci Zsuzsa Csiburdanidze mögött 2. lett, és másodszor teljesítette a nemzetközi nagymesteri normát. Smederevska Palankán Lemacskóval holtversenyben végzett az élen. Tapolcán a II. Női Ifjúsági Nemzetközi Versenyen a csehszlovák Klimova mögött Csonkics Tünde a 2-3. helyen végzett. 1979-ben Kovács Márta 2. a III. Női Ifjúsági Európa Kupában. Csonkics erős felnőtt versenyt nyer Naleczówban.

Női sakkozásunk nemzetközi elismerését jelenti, hogy a FIDE 1979. évi világranglistáján Petroniesné Verőci Zsuzsa 2290 ponttal a 7., Ivánka Mária pedig 2250 ponttal a 15. helyen szerepel. (Gaprindasvilinek 2405, a világbajnok Csiburdanidzének pedig 2380 az Élő-értékszáma!) 8k ketten a zalaegerszegi zónaversenyen ki is harcolták továbbjutásukat, sőt Verőci a világbajnokjelöltséget is!

A magyar sakksport tehát az említett időszakban figyelemre méltó fejlődést ért el. Míg a hatvanas években a szaksajtó az országok sorrendjét így határozta meg: 1. Szovjetunió, 2. Jugoszlávia, 3. Magyarország, addig a hetvenes évek második felében a sorrendet már mindinkább így jelölik: 1. Szovjetunió, 2. Magyarország, 3. Egyesült Államok vagy Jugoszlávia. Most pedig három játékosunk is küzdhet világbajnokjelöltként. Hasonlóra nem volt példa sakkozásunk történetében)

Közismert igazság, hogy bizonyos kiemelkedő eredményeket könnyebb elérni, mint megtartani! A Magyar Sakkszövetségnek és élversenyzőinknek nem szabad megfeledkezniük erről az igazságról, amit Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a sakkozás nagy barátja és támogatója is erőteljesen hangsúlyozott.

Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a testvéri Szovjetunió élversenyzői továbbra is erősebbek nálunk. Azt sem, hogy világszerte újabb és újabb fiatal tehetségek jelentkeznek, akikkel erősödnek egész sor ország férfi, női és ifjúsági válogatottjai. Ahhoz, hogy az Európa-bajnokság döntőjében és az 1980. évi sakkolimpián is dobogóra kerülhessünk, hogy az egyéni világbajnokságon és egyéb versenyeken tovább öregbíthessük a magyar sakkozás hírnevét, arra van szükség, hogy élversenyzőink és az utánpótlás a szakvezetők irányításával vasszorgalommal készüljenek, és az eddigit is felülmúló küzdőszellemben vegyenek részt az újabb és újabb sakkcsatákban. A sakkszövetség vezetőinek viszont kötelességük, hogy a jó felkészüléshez és a sikeres versenyzéshez biztosítsák a feltételeket. Ha ezeknek a követelményeknek eleget teszünk, akkor a siker a jövőben sem maradhat el.

SZERÉNYI SÁNDOR
a Magyar Sakkszövetség elnöke

<< Tartalom <<