A Budapest Honvéd nyolc-, a Budapesti Vasas pedig hárompontos előnnyel várja a tavaszt a másodosztályú futballbajnokság feljutó helyein, míg a most Arany Ászok Ligának nevezett NB I-ben a Zalaegerszeg és a Békéscsaba áll kieső pozícióban. Így a három évvel ezelőtti létszámcsökkentés egyik burkolt céljának, a fővárosi csapatok visszaszorításának csak átmenetileg felelt meg a 12-es első liga – akár ez is lehet a mozgatórugója az NB I-es és NB I/B-s futballklubok tulajdonosai december elején született határozatának, amelyben kétszer 16 csapatos „profi” osztályt javasolnak a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) elnökségének – olvasható a HVG legfrissebb számában.
Demján Sándor ligaelnök távozása után ez akár annak újabb nyílt beismerésének is tekinthető, hogy a nagyvállalkozó nevével fémjelzett, még az előző kormány idején elindított nagyszabású futballreform megbukott. Amíg ugyanis annak idején Muszbek Mihály, a Magyar Labdarúgóliga (MLL) akkori igazgatója éppen azt hangsúlyozta, hogy a létszámcsökkentés miatt a játékospiacon keletkező túlkínálat leviszi a futballisták bérét, most ismét a költségvisszafogást emlegetik a sportági vezetők, amit az olcsóbb, utánpótláskorú magyar játékosok nagyobb arányú szerepeltetésével lehetne a többcsapatos verzióban elérni.
„A csak a bennmaradást célul kitűző öt-hat klub a mostaninál szerényebb költségvetéssel nevezhet a bajnokságba” – prognosztizálta a csapatszámemelés egyik lehetséges hatását Sallói István, az Arany Ászok Ligát óriási meglepetésre vezető Balaton FC-t működtető Siófok FC Kft. ügyvezetője.
A 12-es NB I-ben ugyanis annyira fenyegető a szponzorokat lényegesen kevésbé vonzó másodosztályba történő kiesés réme, hogy magas – sokszor erőn felüli – fizetések ígéreteivel szerződtettek játékosokat. Sallói szerint ez a nyomás lenne kisebb az első osztály „felhígításával”, a tabella végén álló csapatok pedig egymás között szépen eldöntenék, ki búcsúzik az első osztálytól, s ki marad benn.
A szerényebb büdzséjű egyleteket maga mellé kívánó siófoki futballvállalkozás költségvetése az ügyvezető bevallása szerint 100 millió forint, vagyis az NB I-es csapatok átlagának kevesebb mint harmada. „Egy első osztályú csapat működési költsége 40 millió forint, a többi a bérjellegű kifizetés” – ad kapaszkodót a számok értékeléséhez Sallói.
A Balaton FC-nél egyébként épp a siker okozott likviditási gondokat, a teljes szezonra tervezett 40 pontból ugyanis már most megvan 32, amire prémiumot kellett fizetni a játékosoknak. Siófokon most a tulajdonos Balaton Reklám és Média Kft.-nek a tervek szerint még decemberben induló új vállalkozásától, a Balaton Tv-től remélik újabb szponzorok bevonását, mondván, a televíziós megjelenés kombinálva a futballcsapat hirdetési lehetőségeivel vonzóbb, mint ugyanaz szólóban.
A bajnokságnak nagy reményekkel nekivágó, de jelenleg csak nyolcadik Újpest FC viszont egyezkedni volt kénytelen a játékosokkal, mert már az őszi szezon derekán 300 millió forintos hiánnyal találta magát szemben, miután az állami tulajdonú szponzorok kiszálltak. Az Újpest FC Kft.-ben a Viola Ball Rt. mellett 2002 eleje óta tulajdonos Magyar Fejlesztési Bank Rt., illetve a vele érkezett Magyar Posta Rt. a kormányváltás után „átértékelte” a futballklubban vállalt szerepét, s hiába nevezte be csapatát az Újpest az idei bajnokságba a megkötött szponzori szerződéseket lobogtatva, a korábbi támogatók nem fizettek. Bár most ismét újabb befektető érkezéséről rebesgetnek, a krízisen egy 50 millió forintos ligahitellel és a játékosok fizetésének 44 százalékos csökkentésével sikerült átmenetileg túljutni.
Hasonló a helyzet másutt is: például a Quaestor Rt. által birtokolt Győri ETO FC Kft.-nél, miután ebben a szezonban már a harmadik edzőt „fogyasztják”, elküldtek egy sor labdarúgót, de az eddig szolid gazdálkodásáról ismert MTK-nál is játékoseladásokkal próbálják stabilizálni a helyzetet. Ami nem lesz könnyű.
Míg ugyanis egy jól működő látványsport-vállalkozás büdzséjében a legtöbb bevétel sorrendben a bérlet- és jegyeladásból, majd a médiajogokból származik, s csak ezek után következnek a szponzorpénzek, illetve az ajándéktárgyak forgalmazása és az egyéb kereskedelmi tevékenység, addig a tipikus magyar futballvállalkozásnak kevesebb mint 25 százalékot hoz a közönség és a média. A tulajdonosok pedig szponzorként finanszírozzák a veszteséget.
Érzékenyen érinti a csapatokat ebben a helyzetben, hogy – miután a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriuma szeptemberben nem járult hozzá, hogy a köztévé évi nettó 450 millió forintot fizessen a meccsekért – bizonytalanná vált a médiabevétel összege. A közvetítések átkerülése a kevésbé nézett ATV-re azt jelenti, hogy a Dreher Sörgyárak Rt.-vel három évre, évi 300 millió forintra kötött névszponzori szerződés fejében átutalandó összeg is csökkenhet.
Az MLL közben előszerződést kötött az RTL Klubbal a tavaszi meccsekre és összefoglalókra 200 millió forint értékben, további három esztendőre pedig évente növekvő – az elsőben 300 millió forint fölötti, a harmadikban pedig 400 milliót megközelítő – összeg fejében. A magyar futball körül kialakult hangulatban legalábbis meglepő üzletet a liga a napokban egy újabbal tetézte, és a Daewoo megállapodott Gyulaival, hogy minden első és másodosztályú csapat kap egy-egy Daewoo Kalos típusú autót, és az új szponzor a liga gépkocsihasználatáról is gondoskodik.
A lappiacon is aktív az MLL: novemberben a napisajtó kész tényként szellőztette meg, hogy a liga közös céget alapítana a Gyárfás Tamás által vezetett St. Plusz Kft.-vel, s januártól az jelenteti meg a most Sport Plusz néven futó, a ligáról korábban a legkritikusabb hangnemben író lapot – a HVG értesülései szerint viszont egyelőre jegelik a még több pontján nem véglegesített szerződéstervezetet.
Egyelőre azonban az MLL serénysége sem változtat azon az alaphelyzeten, hogy a fizetőképesebb, igényesebb szórakozásra vágyók nézőtérre csalogatásához nem csupán a színvonal emelkedésére volna szükség, hanem a lerobbant stadionok korszerűsítésére is.
„Közel a megállapodás a sporttárcával, hogy az első osztályú csapatok stadionjai visszakerülnek a megbicsaklott rekonstrukciós programba” – mondta Szieben László, az MLL elnöke. Kérdés viszont, hogy miből, a sporttárca jövő évi költségvetési tervében egyelőre ugyanis nem látszik erre szolgáló forrás.
Futballberkekben azonban már a szándékot is biztatónak tartják, tekintve, hogy a tárca tulajdonában álló Sportfólió Kht. korábban felvetette, hogy átadná a létesítmények fenntartását a bérlőknek, ami a ligaelnök szerint évi 80 millió forintos pluszköltséget jelentene egy-egy futballcégnek; ezt ők képtelenek lennének kigazdálkodni.
„Kíváncsi vagyok, találna-e az állam bárkit, aki piaci alapon bérbe veszi a stadionokat, és többet fizet a labdarúgó-vállalkozásoknál” – jelzi Szieben, hogy ebben az ügyben nem rossz a liga alkupozíciója.
Nem úszhatja meg az állam a stadionok rendbetételét az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) által kötelezően előírt klublicenc 2004 nyarától esedékes magyarországi bevezetése miatt sem. Annak követelményrendszere ugyanis – azon túl, hogy egyebek mellett megköveteli az edzők és klubvezetők megfelelő végzettségét, a csapatok indulási jogát pedig akkor adja meg, ha azok (a jelenlegi 75 százalék helyett) teljes éves költségvetésükre bemutatnak szerződésekkel fedezett garanciát – infrastrukturális feltételeket is szab, s ha azokat nem teljesíti a magyar futball, kiírhatja magát az európai labdarúgásból.
A hazai bajnokságban részt vevő csapatok stadionjaiban például be kell fedni az ülőhelyek egyharmadát. E kitételnek a magyar csapatok többsége – talán az UTE, illetve addigra a ZTE és a Videoton kivételével – nem tud majd megfelelni, ezért az MLL egyéves haladékot kért az UEFA-tól.
Ám azt csak akkor kaphatja meg, ha jövő április végéig pénzügyi garanciákkal alátámasztott dokumentációt tesz le az UEFA asztalára arról, hogy 2005-től európai követelményeknek megfelelő arénákban rendezik a „profi” bajnoki meccseket Magyarországon.
Orbán Viktor
Álhírek!!!
