Ez nem más, mint egy európai uniós szisztéma, amelyet arra találtak ki, hogy egységesítse a felsőoktatást, és a képzés azonos módon történjen, és az itt vagy ott szerzett diplomák között ne legyen különbség. Ennek része az is, hogy például a felsőoktatás 3 szakaszból állna: 2 három éves, és 1 két éves szakaszból. Aki három év után abbahagyja, az is kap valamilyen végzettséget igazoló papírt, aki újabb két évet ráhúz, az a mostani diplomának megfelelő okmányt kap, és aki újabb három évet vállal, vagyis a mesterképzést, az szerzi meg, az elérhető legmagasabb végzettségi fokozatot.
Az ELTE-n oktató tanárok közül többen is féltik a minőségi képzést, az úgynevezett „szolgáltató-modelltől”, és elfogadhatatlannak tartják, hogy az egyetemek nem dönthetik el, mely szakok esetében alkalmazható a 3+2+3-as felosztás a képzésben. Lehetnek ugyanis olyan tudományágak, melyek tanítása nem bontható egy alacsonyabb, rövidebb, és egy magasabb szintű, hosszabb képzésre. Ráadásul az egyetemi oktatók szerint az egyetemi képzés átalakítás nélkül is válságban van, mert változatlan számú oktató szinte ugyanannyi pénzből tanít háromszor annyi diákot, ami az elitképzés megszűnését eredményezheti. A munkatársak azonban úgy gondolják, hogy mi más, ha nem az egyetem legyen a tudás fellegvára? Pillanatnyilag Magyarországon problémás a felsőoktatás szakmai színvonalának értékelése is, mert léteznek ugyan akkreditációs bizottságok, ám ezek a gyakorlatban inkább tanácsadói szerepet töltenek be.
Paks II: Itt van az osztrák zsoldban álló politikai nyomásgyakorlók sora















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!