Die Zeit (zeit.de)
A baloldali hamburgi hetilapban Bartholomäus Grill A fehér ember vége című Fokvárosból küldött írásával köszönti az új esztendőt. Afrikában mindenütt – folytatja – növekszik az egykori gyarmatosítók leszármazottjai elleni gyűlölet. Aligha van ott jövőjük.
Ha azt halljuk fehérek vége Afrikában – akkor azokra a drámai elefántcsontparti képekre gondolunk, melyek októberben bejárták a világot. Ahol halálra rémült emberek a főváros Abidjan háztetőin álltak, miközben a feldühödött csőcselék a lakásaikat gyújtogatta és azt üvöltötte, hogy „halál a fehérekre”. Gondolhat a francia iskolák, éttermek és könyvesboltok felett szállongó füstfelhőkre és a helikopterek kattogására, amelyek a szorult helyzetbe került embereket kimentették. Az elefántcsontparti vadászjelenetek tömeges menekülést váltottak ki. Több mint 7000 európai, főként francia fejvesztve hagyta el választott otthonát. A gyarmatosítók leszármazottai az utolsó pillanatig abban bíztak, hogy a Nyugat-Afrika egykori mintaállama nem süllyed el a polgárháborús káoszban. De a gyűlölet olyan gyorsan terjedt, mint a bozóttűz.
Afrika más részein a fehér ember elüldözésének kezdete nélkülözte a látványos elemeket, olyan volt mint a tűz csillámlása a horizonton, melyről először senki sem vesz tudomást. Négy évvel ezelőtt a Harare-i mezőgazdasági kiállításon ki tudta volna elképzelni, hogy a Zimbabwében nemsokára már nem lesz fehér farmer? Minden olyan volt, mint addig, csak a mezőgazdaságigép-gyártók morgolódtak. Senki sem akart kombájnt, fejőgépet, vagy traktort venni. Akkor kezdődött az első birtokok erőszakos kisajátítása. A fehérek elleni harc a választási kampány idején kezdődött. Az ellenzék veszélyesen megerősödött, először az ország 1980-as függetlensége óta fenyegette, a látszólag mindenható államfő Mugabe hatalmát. Az országot a nevével fémjelzett rezsim lepusztította és szükség volt bűnbakokra: az európaiak, a nagybirtokosok, az örök gyarmatosítók, akik fehérek, gazdagok és arrogánsak. Mugabe már többször is fenyegetőzött elűzésükkel, most beváltotta a szavait. Négy évvel később Rhodesia végleg a pártapparatcsikok és önjelölt háborús veteránok kezére jutott. Sok ezer hektár föld megműveletlen, a farmokat kifosztották az utolsó szögig. A gazdaság tönkre ment, milliók éheznek. A 4500 fehér farmerből, talán ha 200 maradt. Most letörlik a gyarmati időszak nyomait, „mint a fehér krétát a fekete tábláról”, kommentálja a történteket a New African című lap.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilap moszkvai tudósítója Kerstin Holm, Mint egykori májusokon címmel küldött beszámolót az orosz főváros győzelem napi előkészületeiről.
Kevesebb, mint fél esztendő múlva a második világháborús szovjet-orosz győzelem alkalmából megrendezésre kerülő ünnepségek olyan hatalmasak lesznek, mint azt az egykori szuperhatalom egyetlen megmaradt dicsőséges dátuma megköveteli. A rendezvények hosszú listája, amit a félhivatalos győzelmi bizottság kidolgozott, s melyre Putyin is áldását adta, katonai parádékból és konferenciákból, díszlövésekből és katonai zenei fesztiválokból, túlélő veteránok találkozójának és publikációs kampányok buja egyvelegéből áll, amelyeknek az egyre inkább a messzeségbe tűnő hőstetteket kell majd a szívekbe és a fejekbe plántálnia.
A számos, jelenlétét megígérő külföldi vendég közé tartozik Gerhard Schröder is, aki Putyinnak a demokráciát leépítő gyakorlatához éppen úgy jó képet vág, mintha Németország számára Oroszország olyan lenne, mint az Egyesült Államoknak Szaud-Arábia. Az, hogy a németek önkritikusan leszámoltak totalitárius múltjukkal az előfeltétele volt a német-orosz barátság újraélesztésének. Ugyanakkor a legtöbb, a múltfeldolgozással meg nem fertőzött orosz számára a német önelítélés őszintétlennek, vagy mazochistának tűnik
Az ünnepségsorozat egyik súlypontját a háborús emlékművek és múzeumok alkotják. A terv szerint a meglevőket helyre kell állítani, és újakat kívánnak építeni. A valóságban éppen Moszkvában pusztulnak el jelentős háborús műemlékek. Nem sokkal ezelőtt a moszkvai csata 63. évfordulóján az alabinoi gyakorlótéren az ütközetet színházi showműsorként adatták elő az orosz főváros vezető politikusai, melyben hamis – anakronisztikusan modern – tankokat vonultattak fel, az oroszok akkor még nem létező kalasnyikovval lőttek és a németek a kétfejű sasos egyenruhát viselték.
origo.hu
Bemutatjuk Bencét, Magyar Péter riporterekre rátámadó testőrét
