Andrassew Iván: Örvendetes, ha Lévai Katalint gazdasági potentátok és értelmiségiek támogatják, meg az is jó hír, hogy ő ezeket új stílusban tudná képviselni külföldön, de talán a kormány éppen eléggé képviseli már őket.
Ám ez itt hárommillió esélytelen, nyomorult ember országa is. Ha sikerül jelöltetni magát, és nyer, boldogan nézzük majd, ahogy messzi országokban haptákba vágják magukat előtte a katonák, kézcsókra hajolnak a szépségétől elbűvölt államférfiak. De méltóképp becsülni akkor tudjuk, ha a putrilakók, hajléktalanok, árvák, betegek, nyomorékok, elítéltek, öregek, éhező gyerekek és más szerencsétlenek elnöke lesz inkább. És a kurváké is, hiszen azok is emberek. „Nagyon is!” Ezeknek mind nagy szükségük lenne egy asszonyra, aki óvja és képviseli az érdekeiket és jogaikat, éppen azért, mert a hatalom hajlamos megfeledkezni róluk.
Egyébként jól is állna neki.
(Népszava, 2005. február 7.)
Dömötör Csaba: Ilyenkor dől el, hogy kire lehet számítani
