Megazsűri

Nem volt tanulságok nélküli a hétvégi Megasztár döntő: kiderült, hogy bár Görög Zitának görbe a lába, azért egyelőre jobb nő, mint Tilla, Bakács pedig nem vette fel a ’Hajrá, Magosz!’ és a ’Free Palestina’ feliratú pólóit.

Szücs Balázs
2005. 03. 07. 13:11
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

És ha már Bakács, akkor meg kell állapítani: van abban valami megnyugtató, hogy a magyar narancsos-tilosos alternatív klikk nagyjai megtalálták számításukat a sokat leprázott kereskedelmi tévékben, és nem Soros, az ORTT meg a Nemzeti Kulturális Alap támogatásaiból valósítják meg önmagukat. (Nincs már messze a nap, amikor Para-Kovács a Szulák-showban ébred távirányítóval a kezében, meglássátok.)

De összegezhetjük a műsort úgy is, hogy Pély Barna három adás óta nem találja a saját fülét, hozzászólásait meg mintha Majka írná. Somáról gyanítható, hogy jobban szeret beszélni, mint énekelni, Pierrot-ról pedig legalább annyira nem jut semmi az ember eszébe, mintahogy nem lehet felidézni egyetlen dalát sem. A szombati műsor mélypontja, hogy kiderül, csak Presser ért a musicalhez, a többiek fanyalognak, ami azért is kínos, mert ez a produkció egyik e heti műfaja.

Ennek ellenére a zsűriben az LGT billentyűsét kivéve mindenki szeretne megasztár lenni, ha már a saját szakmájában ez nem sikerült, a kár csak az, hogy ítészként is csak allűrökre futja. „Ezt nagyon odaraktad”, „Bírlak téged”, és a „Most sokkal jobban megnyíltál, mint a múltkor” jellegű közhelyek, kezdenek nevetségessé válni. Őszintén szólva szívesebben hallgatom Tóth Gabi énekhangját, mint bármelyik tag véleményét vagy a műsorvezetőknek előre megírt kérdéseket. (Egy ilyen kiábrándító kérdéscsokor – amelynek az volt a közelítő tartalma: hogyan érezted magad a színpadon – elhangzását követően töröltem le több megabájtnyi Görög Zita-fotót a merevlemezemről.)

Nehéz megszokni, hogy az előadott dalok körülbelül kétpercesek, úgyhogy a refrén épp hogy belefér, aztán jön 10 perc reklámblokk és promóció, aztán meg az erőltetett sms-szavazás darabonként 160 Ft + áfáért, amely csupán arról szól, kinek az apukája gazdagabb. Az aláfestőzene (a Bitter Sweet Symphony) miatt azonban mégis érdemes követni a kreált izgalmakat. Bakács meg Tilla helyett azt kéne nyomni folyamatosan, mert az tényleg „nagyon oda van rakva”. Persze ennek a zsűrihez vajmi kevés köze van.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.