Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazinban Kerstin Jansen Hangulat és véletlen dönti el a választásokat című írásában rajzol lesújtó képet a demokrácia működéséről.
A választási kampány egyre kevésbé foglalkozik a politikai üzenetek tartalmával, sokkal fontosabb a jelöltek médiajelenléte. Klaus-Peter Schöppner, a TNS Emnid közvéleménykutató intézet vezetője egyenesen a „választók kommunikációs hülyére vételéről” beszél.
Ez a választási kampány olyannyira érzelem és lendület nélküli, mint eddig még egyetlen egy sem – mondta Schöppner csütörtökön a CDU gazdasági tanácsának hamburgi ülésén. „Aki botrányokat szállít, annak nincs szüksége érvekre” – vélekedett az Emnid vezetője. Úgy látja a kampány egyre inkább elbulvárosodik, a politikai tartalmak egyre kevésbé tűnnek érdekesnek. Az összes számottevő párt vezetőjét sokkal inkább az akcionizmus és a médiajelenlét érdekli.
Azt a tényt, hogy néhány kiragadott mondat választásokat dönthet el, az Emnid főnöke „a politikai érdeklődés döbbenetes csökkenésére” vezeti vissza. A megkérdezett német állampolgárok alig negyede érdeklődik a politikai tartalom iránt, míg ez az arány tíz éve még éppen a duplája volt. Ennek az érdektelenségnek az egyik következménye a hiányzó ismeret. „A németek nem értik már a politikát” – nyilatkozta a közvéleménykutató. Ennek egyik oka a drámai bizalomvesztés a politikában és politikusokban, valamint annak megkérdőjelezése, hogy képesek lennének az ország bajait orvosolni. Az Emnid közvéleménykutatásai megmutatták, hogy a lakosság alig tizede feltételez világos koncepciót a kormányzati lépések mögött.
A választói magatartás egyre önkényesebb, egyre kiszámíthatatlanabb lesz, állította Klaus-Peter Schöppner. „Immár nem a választási kampány, hanem a választói hangulat, majdnem a történelmi véletlen dönti el a választások kimenetelét. Akcionizmus és médiajelenlét határozza meg a politikai színpadot, az a tulajdonság, amiben a kancellár verhetetlen. A legjobb példa a 2002-es választások története, ahol Schröder a rossz előrejelzések ellenére az árvíz és az iraki háború kapcsán kirobbant vita miatt mégis meg tudta védeni hivatalát.
A pártok a választók számára immár alig megkülönböztethetőek. „Ma a CDU-t választják, mert az SPD nem választható.” De nem azért, mert úgy vélik, hogy a CDU-nak jobb megoldási javaslatai lennének, vagy éppen a kibontakozás érzését adná. Éppen ezért nem nagyon képesek a kereszténydemokraták a 40 százalékos határt tartósan meghaladni, most a CDU/CSU 42 százalék körüli eredményt képes felmutatni.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív napilapban Jens Hartmann Ha Moszkva szitkozódó Góliáttá változik című írásában foglalkozik Oroszország és a balti államok kapcsolatával.
A lett-orosz és észt-orosz határvita nyomán új életre kel a történelem. Miközben a balti államok arról beszélnek, hogy őket a Szovjetunió megszállta, ezt Moszkva nem hagyhatja annyiban. Így Putyin nemcsak a bocsánatkérést utasítja el, hanem Kelet- és Közép-Közép-Európa esetében is csak a német megszállás végéről hajlandó beszélni, de nem egy új terror-rezsim kezdetéről.
Oroszországnak területi követeléseket szegezni egyszerűen „idióta” dolog- nyilatkozta a Kreml főnöke. „Oroszország a Szovjetunió szétesésekor sohasem látott áldozatokat vállalt magára, hogy meghiúsítson egy Jugoszláviához hasonló forgatókönyvet, és tízezer számra adtuk fel történelmi területeinket. S most egyesek arról szónokolnak, hogy egyiküknek, vagy másikuknak valamilyen öt négyzetkilométeres darabkát vissza kellene adnunk” – nyilatkozta Putyin, aki szerint e követelések egyetlen célja, hogy „negatív hangulatot keltsenek Oroszországgal ellen.”
Arra a kérdésre, hogy kik Oroszország ellenségei, az orosz Levada-Centrum közvéleménykutatóinak sikerült Lettországot az első, míg Észtországot a negyedik helyre kihozni.
Az orosz külügyminisztérium azt veti az észtek és a lettek szemére, hogy az ott élő oroszokat diszkriminálják. Szintén értetlenséget váltott ki Moszkvában annak a lett bizottságnak a munkája, mely a szovjet megszállás által okozott károkat kívánja összesíteni. Egy ideje emiatt milliárdos követelésekről suttognak.
A most Oroszországhoz tartozó, és Észtországgal határos pecsorszki-övezetben a 25 000 lakos ötöde egy kék és egy vörös útlevéllel is rendelkezik. A kettős állampolgárság papíron tiltott, a valóságban azonban mégis létezik, mert Észtország mindenkinek, akinek az ősei 1920 és 1944 között a „hagyományosan észt” pecsorszki-övezetben éltek, kiállítja az észt útlevelet. Így 5000 orosz állampolgár ma Észtország, és ezzel egyúttal az unió polgára is.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilapnak Biedenkopf támadja a CDU növekedési reményeit címmel tudósít a német gazdaság nyomoráról.
Az egykori szászországi miniszterelnök, Kurt Biedenkopf (CDU) keményen bírálta pártja választási kampányüzeneteit. Szerinte „egyszerűen komolytalan” azt állítani, hogy a munkanélküliség pusztán a gazdasági növekedéssel leépíthető, nyilatkozta a Hartz-IV reformok kártételeit vizsgálni hivatott ombudsmani tanács tagja.
A közel 2,8 millió munkanélküli több mint egy éve munkanélküli, jelentős részük vagy semmilyen képzettséggel nem rendelkezik, vagy elavult szakismereteket birtokol, ezért még egy jelentős gazdasági növekedés sem vezetne Biedenkopf szerint a munkanélküliség érezhető csökkenéséhez. Alacsony képzettségű, hosszú ideje munkanélküli személyek viszonylag gyengén fizetett munkára lennének ráutalva, de „ezt a munkaerőpiacot az elmúlt 30 évben felszámoltuk.”
Biedenkopf aggodalommal szemléli a részmunkaidőnek a teljes idejű foglalkoztatás kárára történő növekedését is, hiszen a nyugdíjat a munkajövedelmekhez kapcsolták, így az időskori szegénység új formái is fenyegetnek. Egy átlagos keresetű munkavállalónak jelenleg 32 évig kell teljes munkaidőben dolgoznia, hogy a szociális segély színvonalú nyugdíjat elérje.
„Részmunkaidőben ezt a színvonalat soha sem érik el” – nyilatkozta Biedenkopf, és arra figyelmeztetett: „A nyugdíjasok életszínvonalának alapszinten történő biztosítása is egyre súlyosabb terheket ró az államra.” Már most is évente az állam mintegy 80 milliárd eurót kénytelen átutalni a nyugdíjkasszába. Ez a hozzájárulás – egyedül a demográfiai tényezők miatt is nőni fog – annak ellenére is, hogy a szociális terhek és a hitelek kamatainak törlesztése a szövetségi költségvetés immár felét felemészti. „A gyakorlatban egyszerűen nincs pénzünk, amit a jövő biztosítására fordíthatunk.”
origo.hu
Leszúrta ismerősét, majd rágyújtotta a sátrat - videó
