„Számomra nyilvánvaló, hogy az újratemetéssel nem várhatunk sokáig, de ehhez a kényes témához csak felkészülten lehet hozzányúlni, mert nem szabad megsérteni a múlt rendszer iránt szimpátiát érző orosz embereket” – nyilatkozta Matvienko.
A német, kalmük és zsidó ősöktől származó Vlagyimir Iljics Uljanov Lenin becenéven írta be magát a múlt század történelmének legsötétebb lapjaira. Az 1924 januárjában bekövetkezett halála előtt a nemzetközi proletariátust egységbe szólító lánglelkű vezér szellemileg már visszavonhatatlanul leépült, beszélni nem tudott és eszelős tekintettel a semmibe meredve, teljesen lebénulva ült a tolószékében. Az 54 éves korában bekövetkezett halálát az ellene elkövetett sikertelen merénylet után a nyakában visszamaradt golyón kívül három kisebb agyvérzés is siettette, de a halál valószínű oka a szervezetében 1895 óta egyre jobban elhatalmasodó szifilisz volt.
Hová tűnt Lenin agya?
A gyászoló bolsevikok már a halálának napján eltávolították a fejéből az agyát, és a tekervényeket a moszkvai patológiai intézetben híres német és orosz orvosok vették górcső alá. Sztálin és barátai azt szerették volna tudományosan bebizonyítani, hogy Lenin elvtárs zsenialitásának oka az agyában keresendő. Az ellenkező előjelű mengelei kutatásokat 19 évvel megelőző vizsgálatok első eredményeivel az orosz polgárháborúból győztesen kikerülő szovjet pártvezetés nem volt megelégedve, ezért az orvosokat még további öt évig kényszerítették a munka folytatására. Mivel a lenini agykutatók a súlyos nemi betegség kétségbevonhatatlan jelein kívül 1929-ig sem tudtak semmit felmutatni, ezért az ukrán nép éhínséggel való kiírtására készülődő Sztálin utasítására a tudományosnak nevezett vizsgálatokat befejezettnek nyilvánították, ez után Lenin agyának nyoma veszett.
Az üresfejű Lenint bebalzsamozták és a halálát követő hetedik napon az Alekszej Szucsev tervezte, és a szocialista brigádok által társadalmi munkában villámgyorsan felhúzott fából készült mauzóleumban közszemlére tették. Lenin a mai építmény eredetijébe 1930 októberében költözött, és végül 1973-ban a műszakilag felújított épületben új, nyitott díszkoporsóba helyezték.
Sztálin, a kényelmetlen társbérlő
A Sztálin művésznéven színpadra lépett utód sok-sok millió ember mindennapi átkától kísérve 1953-ban ágyban és párnák között visszaadta lelkét a felelőtlen Teremtőjének, és a 31 évi uralkodása után véletlenül életben maradt elvtársai a Vörös téri mauzóleumban a korai szocialista eszmék iránt csekély érdeklődést mutató cári családot is legyilkoltató Lenin mellé fektették. Hruscsov 8 év múlva felszámolta a kényelmetlen társbérletet ,és pár lépéssel arrébb, jó mélyen a Kreml falába süllyesztette Sztálin elvtárs sokat emlegetett földi maradványait.
Viaszfigurát bálványoznak?
A kriptájában ismét egyedül maradt proletár forradalmár arcvonásai azonban évről évre merevebbek lettek az intenzív és a sok konvertibilis valutába kerülő tervszerű megelőző karbantartó munkálatok következtében. A megnövekedett kozmetikai feladatok miatt a lenini út végállomása a heti öt munkanapból már csak háromban van nyitva, a holttest folyamatosan romló állapotát az adófizetők pénzéből egy 15 fős tudományos csoport igyekszik ellensúlyozni, egy másik csapat pedig az emlékhely hőmérsékletét és páratartalmát ellenőrző műszaki berendezéseket figyeli napi 24 órán át.
Az idő múlásával egyre sápadtabb Lenin arcát és kézfejeit az egyik moszkvai halottasházből évtizedeken át minden héten kétszer kihívott hivatásos halottszépítők igyekeznek kordában tartani, és hogy a kiszáradástól megvédjék, évente kétszer különleges összetételű folyadékkal is kezelik a holttestet. Lenin elvtárs ezen kívül minden évben 60 napon át teljes felújítást is kap, és ezalatt a két hónapos renoválás alatt az épület teljesen zárva van a látogatók előtt. Nyugaton már régóta, de mostanában már Oroszországban is sokan megkérdőjelezik a holttest valódiságát, azt állítván, hogy már csak egy kecskeszakállas viaszfigura fekszik a mauzóleumban.
Putyin: Lenin él!
Borisz Jelcin, a Vlagyimir Iljics által megteremtett, és a természet törvényeinek megfelelően azóta már széthullott Szovjetuniót követő orosz államszövetség első elnöke 1991-ben kísérletet tett a Vörös téren fekvő holttest kitelepítésére, de tervét a demokrácia oroszországi változatának megteremtésével elfoglalt orosz nemzetgyűlés nem hagyta jóvá, így 12 évvel ezelőtt csak az állami díszőrséget vonták vissza a mauzóleum mellől.
A legújabb vitát nem Matvienko asszony, hanem Georgij Poltavcsenko, a 18 régiót tömörítő központi szövetségi kerület elnöki megbízottja robbantotta ki. A szeptember végén tartott sajtókonferenciáján az újságírók egyik kérdésére Poltavcsenko azt fejtegette, hogy szerinte a túl sok pénzbe kerülő Lenint mauzóleumostól el kellene távolítani a Vörös térről, és vagy a szovjet idők elhunyt vezetőinek létesített központi temetőben, vagy a szentpétervári Volkovo temetőben kellene végre földbe temetni. „Lenin élt, Lenin él, és Lenin élni fog!” – idézte fel magában Putyin az iskolában tanultakat és a nyilvánosság előtt megismételte azt a véleményét, hogy Lenin kiköltöztetésének még nem jött el az ideje. A megfedett elnöki megbízott azonnal visszakozott, és azzal engesztelte ki a Szovjetunió szétesését a XX. század legnagyobb geopolitikai katasztrófájának tartó főnökét, hogy „én a magánvéleményemnek adtam hangot”
Nemcsak a jelenlegi politikai vezetés, hanem az egész orosz társadalom is mélyen megosztott ebben a kérdésben. A kormánytól független Levada Center nevű közvéleménykutató cég október 14-e és 17-e között 128 városban és 46 különböző oroszországi régióban 1600 embert kérdezett meg a mauzóleumról és a lakójáról alkotott véleményéről. A pár nappal ezelőtt nyilvánosságra hozott kutatási eredmények szerint a válaszadók 40 százaléka egyetért Putyinnal, vagyis „maradjon ott, ahol van”, 36 százalék kitoloncolná Lenint a szentpétervári Volkovo temetőbe, 15 százalék befalazná Sztálin mellé a Kreml oldalába. 9 százalékot hidegen hagy a tömeggyilkosságok végtelen sorozatát elinditó munkásmozgalmi példakép összeragasztott földi maradványainak jövőbeni sorsa.
origo.hu
Alapjogokért Központ: Lengyelország, a globalisták kísérleti terepe
